"Hízelgés – kérkedés – csábítás – áhítás…
Merénylet (mindez) az önuralom ellen:
Kegyesen kellene lenni kegyetlennek…
Az ember újra meg újra állat, aztán..."

 

Tegnap (2009.11.25.) este Nagy Zopán - költő, fotográfus - a Kelemen Kör vendége volt az Apacuka Kávéházban, Budapesten. Lapunkon két versét olvashatják.

 

 

 

 

 

 

 

Nagy Zopán

 

Kivonat(ok)

 

(Montázs Füst Milán: Hábi-Szádi
Küzdelmeinek Könyve alapján)

 

 

Ez mind én voltam egykoron. Az ön-rokon.
Schőndorff úr, Borzippai, avagy Hamuján,
Gracián, vagy akár Naszr ibn Takkár - s Lokmán…
Ez mind én voltam - s az „erkölcsi praktikum”.
 

Hízelgés – kérkedés – csábítás – áhítás…
Merénylet (mindez) az önuralom ellen:
Kegyesen kellene lenni kegyetlennek…
Az ember újra meg újra állat, aztán:
 

Megtér (hi, hi): advocatus diaboli…
De kérdem én, jó filoszok horkolásban:
Hogyan kell érvényesülnünk a világban? -
Schopenhauer sem volt rest lerugdosni
 

Egy öregasszonyt, mert az túl sokat jártatta
Az ajtó előtt a száját, miközben Ő
Etikus műveinek mélyén merengő,
Principium(ok)ba mártott pennáját nógatta…
 

Az ízléstelenséget bizonyítani
Nem lehet. Mert az ízlés (kis) birodalma
Zárt ország. - Émelyítő célzásokkal a
Női test titkairól… - Ilyen „lírai”
 

A mocsok (is), ha buta fráter akarja
Gátlástalanul (poézissal) föltárni,
Végső marhaként: vágyát analizálni;
Ám így, mintha csak kérődzés-genny fakadna…
 

 

 

Az igazságot mindig a megismerés
Útján akarják… A régi eredmények
Képletté porosodnak; puhul a lélek -
S a „lényeg”: önfelemésztő, híg csevegés…

 

A lelkek merev formái hipnotikus
Ragaszkodáshoz, makacs, rút - és földéhes
Sértődésekhez hasonlatosak. - Téves
Kikötőben (mondjuk: ez gusztus) misztikus

 

Lehet süllyedő-égő hajóra szállni… -
Ez is olcsó gesztus, mint cékla-lé vérrel -
(S) mondom mindezt halálos keserűséggel:
Méregkeverés közben harmonizálni…(?)…
 

A lény: saját hasznára formálja magát…
(Vegetatív szisztémát vesz át a tudat…
Gondoskodás – rombolás: mutatnak utat…)
Megrázó az üldözés: mű-nyúl és agár…

 

Az esetlegesség megvetése: hiba.
Nem „egységes” a pusztulás - s nincs egységes
Gondviselés… De az egyén: az „fenséges”… =
Pompás hibáidat ne áruld el soha…(!)…

 

A Vörös Törpe

 

 

(Montázs Michel Tournier azonos című elbeszéléséből)

 

 

 

Válóperekre specializálta magát.
Büszke volt irodalmi műveltségére…
Huszonöt év - százhuszonöt centijéhez...
Ortopéd cipők: nem segíthetett neki más.

 

 

A boulogne-i erdőnél (fényűző lakásban) -
Mályvaszínű, nagy baldachinos nyugszékben,
Mint valami pincebogár, úgy vonaglott,
S a fekete márvány-kádas fürdőszobában
 

 

Vedlette le nyűg-öltönyét (új ügyfelénél) -
Az óriás napszemüveget viselő,
Az immár unott, lazaságot mímelő,
Szinte meztelen operaénekesnőnél.
 

 

„Ügyvédünk”* szűz volt, ám torz testének hatékony
Fegyverétől - a hatalmastól: elképedt
A gyönyör igájába hajtott nagydarab,
Trillázó, trágár szitkokkal őrjöngő asszony…
 

 

Aki aztán seggdugaszomnak, műfaszomnak,
Csüngőmnek, kéjövemnek, vagy csak stricimnek,
Vacakomnak hívta a férfit, akinek
A nő „törpetarsolya” lett - s mint majomnak
 

 

 

Kölyke: ő úgy csimpaszkodott a nő derekán
„(Hímvessző végtagokkal)” = megszállott állat…
De néhány hét múltán megszűnt a csodálat:
Visszatért a volt férj, a csöppet sem karakán…
 

 

*Lucien beosont a nőhöz, lezuhanyzott
S a férj bíborszín köpenyébe bújva várt,
Majd egy ugrással a nő nyakára fonta
Két bulldogállkapocs-kezét, s míg az haldoklott:
 

 

Utoljára magáévá tette. Azután
Mindent elrendezett: a férjet keresték,
De nyoma veszett… - Lucien bezárkózott -
S irodájában zsarnoki álom karzatán

 

 

Üvöltött: kezében Birkenauról szóló
Könyvvel; és ő, a tábor kormányzójaként:
Meztelen, mászó nőit korbácsolta épp.
Mindegyik sebesült - recsegte a hangszóró…
 

 

                     - - - (2) - - -
 

 

„A söpredék felé emelkedő, a minden-
Kitől különböző férfi, aki ellen-
Állhatatlan - na és kiválasztott jellem.
Vad csábító, zord gyilkos: a tévedhetetlen!
 

 

Lenyűgöző szörnyeteg!” - szédítő kéjöröm
Járta át Lucient…- Mályvaszínű selyem-
Sálat - és nemi szervét kidomborító
Vérvörös harisnyát öltött… - „Művész ördögöm”:
 

 

Lokálok félelmes-fura izmos fazona,
S főleg prostik kedvence lett hamarosan.
Férfiak mumusa - kiszámíthatatlan,
Éjjeli bárok mutáns mutatványosa…
 

 

Egy nap kedvező ajánlat találta meg:
A híres Urbino Cirkuszhoz szerződött,
Ahol fantasztikus (mélytudatban őrzött)
Víziói kaptak (szárnyaló) „szabadkezet”…
 

 

A porondon: óriási kezet láthattak.
Rózsaszín műanyagban a törzs képezte
A tenyeret, hátul az elvágott csukló
Csonkja állt ki - s forgott az ijesztő alakzat…

 

 

Fénylett, zsugorodott, lidérces gyorsasággal
Létrára mászott - s egyetlen ujjpercével
Kapaszkodott, verdesett (mint pók lepkével)…
Gyerekek üvöltve, nők: tátva maradt szájjal
 

 

Csodálták Lucient - kinek „absztrakt” sikerét
A világsajtó is megírta… - Nizzában
Időzött a társulat, mikor váratlan
Vendég érkezett. - Bob volt, akinek a nejét
 

 

Lucien megsemmisítette. Bob üldözött 
Gyanúsítottként, nyirkos pincében húzta
Meg magát, de kínja most ide-vonszolta. -
Segítséget kért, s Luciennek kapóra jött

 

 

E volt vízisíző, reszkető langaléta,
Ki bármire kapható lett. - Bújtatta őt,
S új számaiban minden elképzelhetőt
Kipróbált vele. Alázások tartaléka

 

 

Sorakozott Lucien eszelős fejében:
A klasszikus Dávid és Góliát harcát
Oly zárással toldotta, hogy az Óriást,
Amikor összecsuklott elernyedt vesztesen:
 

 

Biciklipumpával fújta fel, kigúnyolta -
S Bob, mint egy hájas, engedelmes teve:
Petyhüdten hempergett. A törpe püfölte,
Trambulinnak, matracnak használta, rugdosta…
 

                     - - - - -

 

Bob letérdelt a lakókocsiban - és kezet-
Csókolt a törpének…- Lucien ezután
Kicsiny ágyába elrejtve csempészte át
A határokon óriását, ki hírnevet
 

 

Hozott az egyre kreatívabb - és megszállott
Vörös törpének, aki előadások
Után: mint fények, tapsok mögötti zsarnok:
Bobbal (a „szolgával”) folyamatosan hágott…
 

                          *
 

 

 

 

 

Kapcsolódó: Nagy Zopán: A sárga levél