Tóth Krisztina elmondja három versét

Tóth Krisztina az Ünnepi Könyvhéten három könyvét is dedikálta. Legutóbbi verseskötetét a „Magas labda” címűt, illetve két novelláskötetét, melyeknek címe „Vonalkód” és „Hazaviszlek, jó?” Most meghallgathatják a költőnő három versét saját előadásában Hangos vers rovatunkban.

Tóth Krisztina (Budapest, 1967. december 5.) magyar költő, író, műfordító, ólomüveg-készítő. Képzőművészeti érdeklődésének kialakulásában nagy szerepet játszott családja: édesanyja ötvös, nagyapja grafikus volt. 1986-ban érettségizett a Képzőművészeti Szakközépiskolában szobrász szakon, majd az ELTE bölcsész karán, magyar-történelem szakon kezdte meg tanulmányait. 1992-től ösztöndíjasként két évet töltött Párizsban. 1993-ban szerzett diplomát, majd 1994 és 1998 között a Francia Intézet munkatársa. 1998 óta ólomüveg-készítéssel és -restaurálással is foglalkozik. 2005 óta vezet szemináriumokat a JAK Irodalmi Egyesület prózaírói, költői, műfordítói és kritikaírói kurzusain. Kisfia, Marcell (gyermekverseinek ihletője) 1998-ban született. (Forrás: Wikipedia)

Legutóbbi verseskötete: Magas labda (2009) (Magvető)

Legutóbbi novelláskötetei: Vonalkód (2006) (Magvető), Hazaviszlek, jó? (2009) (Magvető)
Kitüntetései, díjai: Radnóti-díj (1990), Soros-ösztöndíj (1992, 1999), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1993), Műfordítói jutalom (1994), Illyés Gyula-díj (1994), Déry Tibor-jutalom (1996), Zoltán Attila-díj (1996), Graves-díj (1996), József Attila-díj (2000), Vas István-díj (2001), Palládium díj (2002), Az év könyve díj – Gyermek és Ifjúsági Kategória (Londoni Mackó) (2003), Gemini-díj (2005), Szépíró Díj (2005), Castel Goffredo irodalmi különdíja (2006), Bertha Bulcsu-emlékdíj (2007), Márai Sándor-díj (2007), Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2009)

Kapcsolódó: Tóth Krisztina: Hangok folyója - megjelent az Irodalmi Jelenen.