Ugrás a tartalomra

Korányi Mátyás versei

Már hálómat sem merítem a vízbe.
Mióta lesek arra a nagy halra?!
Sós vízben kiázott verseim íze
sorokat sodor az áramlatba.

Egész lényemben írogató csendként.
Jól hallani így, a világ mily piti.
Nem találtam magamra mentőmellényt.
 ti  ti  ti  tá  tá  tá  ti  ti  ti
Korányi Mátyás versei

 

 

Korányi Mátyás versei

 

Már nem fáj semmi

 

Már nem fáj semmi.
Ködbe merültem.
Hogy kell szeretni?
Bogár a fülben.

 

Nézem a heget.
Minek a panasz?
Üres a keret.
Se seb, se tapasz.

 

Nézem a hegyet.
Alatta kis tó.
Öljed és egyed…
Zörgő csonthintó.

 

Csillagvíz, ringó
holdfényben üszök.
A világ ringyó -
kiskutya nyüszög.

 

Nézem az eget:
mosóport használ.
A Nap tereget:
ősz, tél, tavasz, nyár.

 

Elmúlik majd a
szégyen is talán. 
Pihen a balta
Isten asztalán. 

 

A szusifutár és a kínai gombaszakértő

 

Az ínyencfalatokról vitatkoztak, megtalálták a  közös
nevezőket,
kiküszöbölték a kulturális különbségekből adódó
konfliktusokat,
együtt térképezték fel szakmájuk jövőjét,
szerkezetét,
megbeszélték az egzotikumokban rejlő
lehetőségeket,
a hetedik rizspálinka hatása alatt
elbóbiskoltak,
hajnalban beültek egy nonstop
kisvendéglőbe,
majd halkan elfogyasztották
választottjukat.

 

Kertek esőben

 

az ázott rögök a földsár feketéje
kerítésed előtt egy lány lépte csobban
tócsákban a békák millió petéje
hiába iszol részegen se vagy jobban
a sufniban hordókban felforrt a cefre
a tiszta szesz talán önmagadtól megvéd
gyalogolsz de nem indultál el semerre
elmotyogod még egy halott költő versét

*

pálinkás jó reggelt – krágok rád egy varjú
lakásod sárral és kövekkel van tele
szemeidben megszáradt már az avarbú
leestek az almák senki sem szedte le
kertek esőben csüngnek a fák sötéten
mélyebb tónusa lett az egész vidéknek
súlyos nagy madarak várnak a réten
a villámsújtotta fák tegnap kiégtek

*

milyen szépek a kertek mikor megáznak
gyerekek fröcskölik egymást kint az úton
alig vagy harminc de téged már magáznak
agyagos kertedben Braille-írás a nyúlnyom
kimész gyomlálni kicsit de gumicsizmád
megrágta a kutya beázik lepihensz
mióta vágysz már egy működő karizmát
a fán maradt almákat számolod kilenc

 

ma ma

 

már egy hete csak a gondolok
se címek se rímek se sorok
nyikorgok mindig meg megállva
nem jön fel semmi a padlásra

 

esténként mint szinte ősz ember
papírlap fölött jön a szender
hagymafej dagadt puha mása
nem úgy mint József A. mamása

 

se könny se ízek csíkos irkám
hét napja kiterített sir kán
sarupár csoszog körülötte
vadászok lusta szörnyszülötte

 

nem nyafognék ha belefognék
lépcsőn a papucsom klaffog még
szürke háj lebbencslevesében
kék tinta oldódna mesémben

 

szürke, halandó

 

és úgy mászkál a körúton mint egy zsák.
mint egy zsák hamu. elporladt szén.
körülötte szürke felhőpor.
megnézi magát egy sötét kirakatban.
a tükörkép mögött cipők.
megigazítja a haját. felhőpor száll feje körül.
egy nő elsétál mögötte tűsarkúban és nézi őt.
átnéz rajta. a kirakatüvegre. nézi magát.
piros garbó. lobog a drapp ballonkiskabát.
egy lepke megül az ecetfa ágán és nézi őt.
megigazítja ruháját. porzik.
kopott az arca. mindene szürke a portól.
nem veszi észre senki. csak
egy homályos foltot látnak. áttetsző
és eléletlenedett.
felszáll a villamosra. köhögnek kicsit. 
jegyét sem veszi el az ellenőr. pedig nyújtja.
nyújtja.
nyújtja.
és húzza az időt. húzza. az időt.
utca. tér. utca. kereszteződés.
kirakat. koldus. kirakat.
szekondhend. kocsma. cséndzsmani.
közhelyek. a hétköznap aritmiája.
hirtelen lélegzet. kimaradt szívdobbanás.
szűk utcákban porfelhő bolyong.
amorf pacman.
mögötte kordé nyikorog. az idő. húzza.
minden száraz. falszerű.
porlik a vakolat. beton. töredezett.
zabáld a pillanat pontjait. a gyümölcsöket.
a villogó váltópontokat. jönnek a színes polipok.

 

Morze

 

Harminc éve hajózok ellenszélben,
megszoktam, hajam is hátrafelé áll.
Már minden hullám százszor elbeszélten,
a delfincsapat mindig megtalál.

 

A kocsmapultnál nem ült mellém senki,
de a halakkal jól megértem magam,
kint a nyílt vízen el lehet viselni
kincseimet: hogy hallgatni arany.

 

Már hálómat sem merítem a vízbe.
Mióta lesek arra a nagy halra?!
Sós vízben kiázott verseim íze
sorokat sodor az áramlatba.

 

Egész lényemben írogató csendként.
Jól hallani így, a világ mily piti.
Nem találtam magamra mentőmellényt.

ti  ti  ti  tá  tá  tá  ti  ti  ti

 

 

 

 

Korányi Mátyás lapunk rendszeres szerzője. Eddig tudósításokat és recenziókat közöltünk tőle, most végre verseit is olvashatják.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.