Amikor a mellkasát szorongató prés nem hagyja aludni, haragszik. Csak úgy bele a világba, talán a sorsra.

A Franci nem fiú
   

Alig múlt harminc. Három gyerek, három apától.
Tizenhat volt, amikor a lány született. A férfi a mosolygós szemével nap, mint nap várta az iskolánál. Az anyját lefoglalta a saját nyűge, a terhességre is csak ordított, hogy nincs így is elég baja. A férfi családostól tűnt el, többet nem hallott felőle.
A másodiknak jó szakmája volt és rendes szülei. Szánta az emberét és egyre nyújtottabb karokkal bár, de tartotta, amíg lehetett, de a férfinak nem volt való az élet, alattomos csendesen itta ki magát belőle. Közben befejezte az iskolát és megszülte a fiút.
Olvasta a Nők Lapjában, hogy a választásainknak nincs szabadsága. Értette, nem okolta magát.
A harmadik mégis más volt. Az ivása zajos, az ütésekben nem volt erő, ami fájt, az inkább a kilátástalanság egyhangúsága. Jött a pici, belekapaszkodhatott. Aztán a tekintetével győzött, mert azt a harmadik sem állhatta. Elmehetett.
A nővérképzőt szerette, és benne a lányokkal némi vidámság is jutott.
Most a kollégájával, Franciskával él. Nem sok a fizetés, de nem kell csendet parancsolni a gyerekeknek tizedikén, ajtót nyitnak, ha a közös képviselő csenget a pénzért. Táncolni szeretne néha, de ebben a poros kisvárosban úgysincs hova. Hétvégenként sétálnak a közeli erdőben, esténként gyakran gyújtanak gyertyát, jól esik a homály, szavak nélkül.
A gyerekein sokat töpreng. Amikor a mellkasát szorongató prés nem hagyja aludni, haragszik. Csak úgy bele a világba, talán a sorsra. A lánya érettségi előtt a fiújához költözött. A fiú megtanult belesimulni a változásba, mint hétéves keze az anyjáéba reggelente az iskoláig. A picit játék közben rajta kapni néha, hogy ujjacskái megállnak a levegőben és a szeme megpihen a szoba szemközti falán. A mesterségesen gyűrt redők a homlokán, a szájacska csőrré húzódása vagy az ajkak beszippantása jelzi, hogy épp be akar illeszteni egy történést gondolatai gondosan karbantartott rendjébe.  És amikor sikerül, ki is mondja. Így: a Franci ám nem fiú. Aztán épít tovább.