Ne ítéljenek meg.
Ne nyúlkáljanak.
Így nem megyek orvoshoz.
Még fogorvoshoz is hajat kéne mosni.
Miért, kérdi valaki,
És jó, na jó,
De jön egy fok… egy határ…

 

 

 

TANDORI DEZSŐ

 

ENYHÍTI A FÁJ(DAL)?

GYORSÍTJA A GYÓGY?

 

(Búcsú egy régi stílustól)

 

Vagy kérdőjelek nélkül, nem is kérdés?
E vansz. De ki volt Evans (Evansz)? Micsoda alap-,
micsoda alapfigurája volt kamasz (kamansz) korunknak
„Evansz” (Evan s). S még csak nem is Agatha Christie
„Ki volt Evans?”, s más nyaraló gyilok. De elég.
Az egy másik világ volt, ahogy minden világ egy
másik, egy más világ. A világ egy, a világ a másvilág
is, de mindegyik világ egy másik (egy másik világ).

Mindezt több okból mondom.
Ha bármit is mondok.

Na most mindegy, a tegnapi Tour de France szakaszt
a világbajnok Cadle Evans (Kedlevensz) nyerte, s más
bajnokságok is voltak. (Pl. Szávaí a Rómain.)

Közbevetem: ezt nem írom senkinek, ezt írom, nem
is írom, ez eddig ismert. Életemben
épp elég láttam ilyet, épp elég láttam.
Következésképp (közbevetésképp) én nem várok
senkitől semmi ilyet (vagy ezt már mondtam?), és
ez az írás, ha megjelenik, nem itt-meg-ott jelenik
meg, hol jelenhetne, de meg nem is másutt, tehát
nyugodtan tehetné (modorosság), hogy nem jelenik
meg sehol, meg sehol nem is kellene, mert nem lenne.
Mert ezen a fényes (borús) reggelen erre a borús
(erre a fényes, erre a kényes, erre az igényes)
gondolatra ébredtem, hogy nem az, hogy

senkinek se mondhatom el (vagy ezt már mondtam? ism.),
tehát elmondom mindenkinek (Karinthy nyomán),
senkinek sem mondhatom el Karinthy nyomán),
de - - -

de ebbe máris megint belefulladtam.
Nem jó üzlet nekem, ha fényes (borús) gondolatokra
ébredek ború (stb.) reggel, nem jó, ha elhiszem,
hogy bárkinek is akarnék mondani valamit, mikor
(s nem csupán oly-ily reggeleken) nem akarok
még csak úgy se mondani semmit senkinek,
hogy legföljebb mindenkinek mondom el.
Senkinek nem akarok mondani semmit.

„Itt fáj”, nem akarom mondani vizsgáló orvosnak.
„Tessék”, nem akarom mutatni letört hidam fogorvosi
székben. Nem akarok visszaemlékezni a legutóbbi
érzéstelenítésre, mikor túl nagy adagot kértem,
aztán majdnem megfulladtam, pár órán át
éltem mint III. Richárd anyja kínban és halálfélelemben.
Csak ennek színpadán nem statiszta voltam, hanem
fősz. (Főszereplő.)

Fájdalmamat, hogy mondás látszatába keveredem,
nem enyhíti ennek semmi gyógyszerreklámja.
Ha fulladásos halál félelmében, vagy hogy egyáltalán
tudjak levegőt venni, derékszögű testtartást
veszek fel, hirtelen oly derékfájás kap el
kétfelől, körvest (sic!), hogy nem tudok
kiszabadulni a derék testtartásból, s végképp
nincs kedvem.
így viccelődni.

Nem az, hogy nincs kedvem senkinek (bárkinek, min-
denkinek) ilyeneket mondani, semmit nem akarnék
mondani többé senkinek, de ez lehetetlen,
valakivel mindig kell szót váltani, vagy nem
maradhatok néma, és akkor miért is ne írjak, ha
a csend nem ér egy kalap szart se,
miért ne kalapozzak akkor körvest.

Körvest, de nem rögvest.
És rögökről szó sem lesz, hamvasztást kérek,
abba is rossz belegondolnom.
Sovány leszek, remélem, nem fog az a sok zsír
sercegni rajtam. Sercegi pompával búcsúzik
tőlem a világ.
De ha költészettel valameddig (bármeddig is) el lehet
érni, hát én itt a versen belül.
Ezt az ember - aki csinálja - megérzi. Általában
(meg)érzi az ember, ha csinálja. Ha csinálja, kicsinálja.
Ha szkafanderben becsinál, még azt is talán. Kicsin áll.

Érzem, innen nem kell szerkeszteni ezt a művet,
Begyömöszölhetem keretei közé (köz-zé tehetem, táj:
töhötöm), hogy pl.

minden érintkezés érintkezés, a nem
érintkezés is érintkezés (nemi érintkezéssel
itt senki ne jöjjön!), tehát a nem érintkezés is
érintkezés. (Jól átgondoltam a közleményt.)

Vagy: „Most akkor jó, hogy jó volt?”
Nem mindegy már? Ha így?

Nem szeretem az ujjatlan trikót.
Ujjast húztam. (Ajánlom költő kollégámnak, ő bírja
az ilyet.) Félreolvastam valamit egy napilapban
(napilapokat nem olvasok, csak mikor a konyha-
asztalra kerülnek salátát szárítani rajtuk pl.):
„A bajba jutottak pályázhatnak…”

Igen ám, olvasom itt feljegyzéseim közt, de már Keats
- ő volt a múltkor, hát nem bejött szakmailag is - azt
mondta, ő már a posztumusz életét éli (26 éves volt),
jó, ezt Szép Ernő is mondta, és én azt mondom, szegény
Szép Ernővel (most már, 2009, a kilencedik bp.-i lappal
szűnik meg a kapcsolatom, elmondhatom): „Szép Ernő voltunk.”
(Ld. Szép Ernő voltam, a drága mester mondása állítólag.)

S miért ne szűnnének a kapcsolatok, szűnögetnének. Másolok
ide még: „Nem azért nem bírok gondolni a világon semmire és
senkire, mert hogy, hanem mert biztos valami más fog-
lalkoztat.” Fogam lalkoztat, foglalkozás nélkülit így
épp, de szorgosan jegyzetelek. Még ilyeneket írtam:

„Nekem magamnak én magam felelek meg a legjobban. Nem kell
vele külön érintkezni.” - Már nagyon kevés időm van rá,
hogy ne történjen semmi.” (Nekem, velem. Kevés időm van
- értsd - a semmihez, nem is, konkrétabban: a semmi-
történéshez. Más ám a semmi, mint a semmi-történés!)

„Végezetül: semmit sem teszek.
Ráérek így szinte bármit tenni.
De ha már teszek bármit (is),
nem érzek rá semmire.”

S főleg, ha „is” teszem. Részeként nagy
változatosságnak. Sokakra gondolok, de senkin se gondolkozom el.
De hogy miattuk hagyjak fel STOP akik nem szeretnek ezt
NONSTOP vágjam késsel vagy fa eszközzel STOP
kaparjam le mint a NONSTOP sörhabot?
Mert hát mit ne folytassam STOP mikor egy annyit se
fáj STOP az egész!

 

Új ciklus kezdete

 

REPRÓ ÉS PLUSZ

 

(Magam-mása és magam-eléretlenje)

Mindig is volt bennem valami
verébszerű.
A rámszállás.
A kedvelten szűk fészek.
Bár sosem követtem rajongva a szakácsnét,
akire járt, rájárt
a lúd.
De néha rám járt a rúd.

           *

Ha iszom, soká nem árt meg.
Ha nem iszom,
rögtön árt.

           *

Schwittersnek.

     Minden csak elront mindent?
     Semmi meg sincs?
     Sincs meg semmi?
     Mindennek ára van?
     És raktára?
     Rárakódik?
     Kire?
     Raktárára?
     Ki a raktár ára?

           *

Kertészkedés, mint gyomelrontás.

     Nagymosás, mint agymosás.
     Agymosás, mint kismosás. 
     Agymosás, mint agymosás.
     Agymosás.
     A nagysád átka.
     Karlengető.
     Kar, lenge tő.
     Karlengető.
     Kar, lenge, tő.

           *

Lábatlan koldus a fal mellől nézi, hogyan
visznek el bilincsben rabot, kézen-lábon így.
     „Mindkettő megvan neki…”

           *

Bőröm alatt egy külön világ van.
Látom, ha lenyúzom.
Nem eszmék, nem konstruktivizmus.
Faktúra.
Az élet pedig alma.
Nem alma, nagyon is érdekes.
Csak férges alma.
Olyan, hogy a férgek viszont
csak utána jönnek.
Vagy hamvába hol.
Cseberből hamvederbe.

           *

Valakire

     Megszokhatta saját hülyeségeit.
     A másik okos mondásait is ilyennek tartja.
     Megszokta, hogy rosszul hall.
     Halkan beszél,
     nem is hinné, hogy nem hallják.

 

Bárkire

     Ne ítéljenek meg.
     Ne nyúlkáljanak. 
     Így nem megyek orvoshoz.
     Még fogorvoshoz is hajat kéne mosni.
     Miért, kérdi valaki,
     És jó, na jó,
     De jön egy fok… egy határ…

           *

Hihetetlen Goethe-végmondás

     Nem „több levegőt” - „több fényt”.
     Nem.
     „Kevesebb több lesz.”

           *

Több-kevesebb lett volna. (TD. Mikor?)

           *

Hasamra ütött: pocakod van.
De nem ezt mondta.
A hasamra ütött, és mondott egy jót.

           *

A holló (Poe)

     1. Kopog, vagy szél van?
     2. Nem is kopog, csak nagy szél rázza az ablakot?
     3. Csend van, csak időm nagyon eljárt?

           *

Időm eljár az érdekemben.
Időm kezdettől eljárást indított
     ellenem,
     mellettem.

           *

Időm nem mellettem járt el.
Nem a vágányra járt be.
Időm ld. fentebb.

           *

Holtom után ( "leszek-e még”, V. S. mester)

Süss fel, nap!