Ugrás a tartalomra

EGYÜTT.JÁRÁS - KERESZTES DÓRA - LÁNG ESZTER

Együtt.járás. A SzóKép rovat új sorozatában játékra invitálom a társművészeket. Tapasztalatokkal erősen alátámasztott meggyőződésem szerint ugyanis szoros és élő kapcsolatot tart egymással a kép, a hang, a szó - az anyag bármely megmunkált formája. Ekként az alkotóik is. Az együtt.járást (a szótalálmány Marno Jánostól származik) költők és festőművészek kezdik el. A játék - mely persze a huizingai értelemben játék - lényege a mélyen rejlő közös élmény újraformálása. A Verstörténés költőinek műveiből képzőművészek kaphatnak inspirációt, s viszont: az általuk összeállított friss művekből a lírikusok válogathatnak; ki-ki a hozzá legközelebb eső egyetlen alkotást. A két-két művet - műegészként - mindig közös felületen fogjuk publikálni. Akkor is, ha eggyé olvadtak, s akkor is, ha 'sztereo szó/képként' élik további életüket. (Mányoki Endre)

 

 

KERESZTES DÓRA - TÓTH ERZSÉBET
 
SZALAD, SZALAD A NYÁR

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tóth Erzsébet

Szalad, szalad a nyár

Ez az ágy már megmarad
a Hold fényezi majd akkor is
üvegfalon át küldi sugarát hozzám
szalad, szalad a nyár

elhullnak lenge pipacsok, pillangómályvák
nagyfejű dáliák, temetővirágok
borzas krizantémok veszik át az uralkodást.
Ül majd valaki az ágyam mellett

és ha sietnie kell valahova
nem érek rá haragudni már akkor
párna nem kell, a párnát kigyűröm magam alól
reggelre mindig a padlóra kerül

padlóra kerültél kedves mackóm
padlóra kerültem én is. Gyere mellém
szerelmünk elment, de előtte takarított
kiöntötte a háromnapos, dermedt meggylevest

meg ne tudják, hogy rá se néztem,
résnyire nyitotta az üvegajtót, érezzem
a szellőt, mert lustálkodnak a szélangyalok
hanyagolják a fullasztó betoncellákat.

Ő majd fúj az arcomra, ha megjön
és ha kérem, vagy úgy akarja
átfújja testem legtitkosabb zugait is
biztosan lesz tartaléklevegője.

Az is lehet, hogy teljesen összeverejtékez
majd szárítgat gyöngéden, lassan
a legpuhább törölközővel
vagy valami ronggyal, ami a kezébe akad.

Akkor már rongyabb leszek a rongynál
szalad, szalad a nyár, az óra hangosan lapátolja
a perceket hátrafelé, ő meg fésülgeti a hajam
ami akkor már rövid lesz, úgy képzelem.

 

 

LÁNG ESZETER - RÓNAI-BALÁZS ZOLTÁN

TÁJVERS, AD HOC

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rónai-Balázs Zoltán

Tájvers, ad hoc

Apró kazlacskákban a széna.
A sírkő-tejfogú kis temető
eljátszik az ég-és-földköziségben:
babáit lassan vetkőzteti,
párává, az égre.

A feltűrt ingujjú Isten aztán
habos gomolyokba húzza, úsznak
a múltak Gyergyószárhegy felett:
a völgyben hidegzöld árnyékfolt matat.
Nyitott táj, bezárt szöveg.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.