Középiskolás fokon

Mit keres egy kortárs költő a középiskolában? - A József Attila Kör programsorozatáról szóló tudósításunkból megtudhatják.

A József Attila Kör által támogatott kezdeményezés (Középiskolás fokon) célja, hogy a középiskolai irodalomoktatás és a kortárs magyar líra a megszokottól eltérő módon találkozzon. A program rendhagyó irodalomóráin fiatal költőket faggathatnak a diákok írásról, irodalomról. A sorozat keretében 2010. november 18-án Lázár Bence András szegedi költő látogatott el a Szegedi Szolgáltatási Középiskola és Szakiskola Kossuth Zsuzsanna Tagintézményébe. A fiatal író beszélgetőtársa, az óra moderátora Boldog Zoltán, az iskola magyar szakos tanára volt.

A közelmúlt oktatáspolitikai kurzusai újra meg újra szembesültek és szembesítettek a műveltség jellegének, súlypontjainak változásával. A problémás területek között a szépirodalom, különösen az élő, kortárs irodalom és a középiskolások egymástól való távolodása is sokszor szóba került. A kísérleti óra alakulása és hangulata azonban jól mutatta, hogy a líra továbbra is lehet izgalmas terület, a mindennapi problémák megvitatására alkalmas közeg, amelyet a fiatalok aktuális, őket valóban érdeklő kérdések felvetéséhez használhatnak fel. Ehhez, persze, hozzá kell tenni, hogy a találkozó nem előismeretek nélkül jött létre. Az iskolába járó fiatalok néhány korábbi órán már megismerkedtek Lázár Bence András verseivel, tehát előzetesen fogalmat alkothattak lírájáról.

A moderátor Boldog Zoltán vitaindító észrevételei a fent említett, a középiskolai irodalomoktatás elevenébe vágó kérdései felé irányították a beszélgetést. Felvetései a szerzővel való személyes találkozás előnyeit kihasználva összpontosítottak a magyar irodalom középfokú tanításának visszatérő polémiáira. Mennyire fontos a költőnél az életrajz? Mire kíváncsiak a diákok a jelenlévő szerző biográfiájából?

A vita a hagyományosnak számító, klasszikus kérdésekkel indult, a fiatalokat elsősorban Lázár Bence András kedvenc költői, példaképei érdekelték. A beszélgetés eleinte nem tudott elszakadni az életrajzi vonásoktól, és noha a fiatal szerző saját biográfiájánál fontosabbnak és önmagában értelmezhetőnek vélte szövegeit, az élénk eszmecsere végül mégis a személyes történések tárgyalásából bontakozott ki. A hallgatóságból kétségtelenül nagy izgalmat váltott ki, hogy Lázár Bence András orvostanhallgató. Költészetének kapcsolata a testiséggel a beszélgetés leghangsúlyosabb része volt. Ezt a körülményt és az ebből származó saját látásmód líraformáló szerepét ő és kérdezői is fontos szempontnak érezték. Egy mellékesnek szánt megjegyzéséből pedig, mely a lélek szó közhelyessé válására vonatkozott, a rendhagyó óra után is folytatódó diskurzus bontakozott ki.

Néhány perc múlva már oldott hangulatban záporoztak a kérdések a fiatal költőre. Bensőséges dolog-e a versírás? Mitől versek a rímtelen sorokból álló szerkezetek? Megírta-e már a legjobb költeményét? Másnak vagy önmagának írja-e a verseit? A középiskolás fiatalok célra és lényegre törő kérdéseket tettek fel, Lázár Bence András pedig türelmesen válaszolt.

A megélénkülő párbeszédet Boldog Zoltán közbevetései tematizálták. Észrevételei közül néhány (Zavarja-e a költőt, hogy elemzik a verseit? Távol kell-e állnia versei értelmezésétől? Önző műfaj-e az alkotóművészet?) újabb vitát gerjesztett. A hallgatóságot igencsak meglepték a fiatal író azon válaszai, amelyek arról tanúskodtak, hogy közömbös a kritika, az értelmezés vagy a másoknak való megfelelés iránt. Néhányan ellentmondást véltek felfedezni az alkotás exhibicionizmusa és Lázár Bence András zárkózott költői alkata között. A szerzői attitűdök természetéről is gondolkodó beszélgetés szellemes fordulatai már-már a pszichoanalízis kérdéseit érintették. Az önértelmezésre késztetett fiatal írónak nemcsak lírája jellegéről, hanem költői alkatának látszólagos ellentmondásairól is töprengenie kellett. Ez láthatóan nem zavarta, a beszélgetés ritmusának pedig kifejezetten jót tett, hogy a közönség néhány tagja gyorsan fel is vázolta az író személyiségrajzát.

Szó esett még Lázár Bence András kedves szerzőiről (Ady, Kosztolányi, Pilinszky, Szijj Ferenc), a számára fontos poétikai irányokról, a versírás és az utómunkálatok tempójáról, valamint a témakeresés módszertanáról. A költő felolvasott néhány verset nemrég megjelent kötetéből (A teraszról nézni végig), valamint a Tiszatáj folyóiratban frissen közöltekből.

A Középiskolás fokon irodalmi beszélgetéssorozat egyik szegedi állomásán tehát termékeny irodalmi vitában volt részük a diákoknak, az írónak és a szervezőknek. A kezdeményezés, amely a magyar irodalom középfokú oktatásának egyik progresszív és a gyakorlatban is működőképes irányát jelölheti ki, remélhetőleg folytatódik az ország számos középiskolájában.