Variációk a szabadságra
„Elidőző, asszociatív, élményközpontú irodalomtanítás”-ra lenne szükség a 21. században, így vezette fel előadását Fűzfa Balázs, a tankönyvsorozat szerzője a Krónika Nova Kiadó 2010. november 16-án megtartott konferenciáján. Arra is felhívta a figyelmet, hogy veszélyben van a magyar nyelv és irodalom tantárgy oktatása, minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt. A problémát az óraszámok csökkentésében (ennyit az elidőzésről), illetve a hagyományos, nem élmény-, hanem adatközpontú irodalomoktatásban látja.
A Fűzfa Balázs-féle tankönyvek általános felépítéséről
Mielőtt bármit is megvizsgáltam volna a sorozat harmadik részeként megjelenő 10.-es tankönyvben, végigolvastam az ajánlott, ökotudatos módon csak a kiadó honlapjáról letölthető, digitális Tanári útmutatót. Fűzfa bízik abban, hogy az irodalomtanítás további pozícióvesztése elkerülhető, ha a közoktatásban tanító pedagógusok belátják a szövegértés szükségességét, és hogy e képesség nélkül az egyéb tárgyak oktatása is lehetetlen. Megtudhatjuk továbbá, hogy míg a 9.-es (előkészületben lévő) és a 12.-es tankönyve tágítja az irodalom horizontjait, addig a 10-11.-es erőteljesebben közelít a hagyományokhoz.
A szerző alapelveinek középpontjában az együttérzésre, empátiára és környezettudatosságra nevelés áll. Ahogyan az összes borító, úgy a 10.-es tankönyvé is többszörös játékot rejt: a Lánchíd egyik darabja jelenik meg csupán, majd a tankönyv további részében az építmény emblematikus, motivikus ismétlődéssel tér vissza (Széchenyi alakjával együtt). A manapság divatossá vált Andy Warhol-féle Goethe-kép, Vörösmarty, Csokonai, Arany, Petőfi, Kölcsey, a Keresztapaként megjelenő Kazinczy, a különféle filmkockák, a friedrichi merengő vándor mind-mind a felvilágosodás és romantika korszakának fontos szereplői. Ha úgy tetszik: a tartalomjegyzék már a borítón felfedezhető. A hátlapon Raymond Queneau Stílusgyakorlatok című művének részlete e-könyvolvasón keresztül tárul elénk.
A vizuális gazdagság mellett a szerkesztés az intertextuális olvasásra hívja fel a figyelmet. Ez a linkszerű, hipertextuális, a már meglévő tudást mozgósító elv nemcsak egy tankönyvön belül érvényes, hanem a sorozat összes darabjára, ösztönözve a tanulót, hogy egyszerre használja a köteteket, ne rakja el a padlásra, hanem a könyvespolc állandó darabja legyen. Az asszociatív tanításra és tanulásra, a kompetencia-alapú oktatásra buzdító szerző szerint az alineáris olvasás rálátást biztosít az irodalomtörténet motivikus megismerésére. Szöveg szempontjából a tankönyvben megtalálható a középszintű érettségihez szükséges minimumkövetelmény (kivéve természetesen a terjedelmes regényeket, illetve a drámai alkotásokat). Emellett a korabeli művekkel párhuzamosan megjelenik a kortárs irodalom nagyjainak alkotása, ezáltal segítve a könnyebb megértést – a jelen és a múlt együttlátását.
irodalom_10
A tankönyvben hagyományosnak mondható élőfej-szöveg olvasható, ezúttal Petőfi komikus eposzának, A helység kalapácsának sorai követik egymást lapról lapra. Találó ezt az alkotást szerepeltetni, mivel olvashatóbb és kedveltebb a diákság körében, mint Az apostol. Az irodalomtörténeti korszakok áttekintése után a kötet a 18-19. századot átható szabadságeszmét állítja középpontba, erősítve a felvilágosodás szellemi, művészi szabadságnak a fontosságát. A Magyar Nagylexikonnal, illetve a francia Enciklopédiával párhuzamba állított 2.0-ás Wikipédiát kissé merész összevetésnek érzem, hiszen a modern kor Nagy Világenciklopédiájának tartott internetes oldal nem tartozik a leghitelesebb források közé, éppen azért, mert mi magunk írjuk.
A felvilágosodás, klasszicizmus, szentimentalizmus, romantika korszakáról lényegre törő összefoglalást kaphat a diák, hangsúlyozva az utóbbi, számtalan áthallással bíró, kitágított fogalmát. A feminizmus, feminista irodalom bemutatása is aktuális, hiszen később, Szendrey Júliánál visszatér ez az irányzat.
Molnár H. Magor keresztapás Kazinczy-portréja
A felvilágosodás és klasszicizmus a magyar irodalomban című témakörben Bessenyei, Batsányi, Fazekas mellett helyet kap a „női lelkek férfi írói” közül Kármán József is, akinek Fanni hagyományai című művéből részleteket is olvas(tat)hatunk a fejezet végén lévő Ráadásban. Kazinczynál ötletesen a naplóírást emeli ki Fűzfa, párhuzamba állítva a (t)rendi blogírás műfajával, emellé társítva stílusosan egy blogról Molnár H. Magor és Sultanus Beatus közös alkotását, a „Keresztapa Kazinczy”-t. A fogalmak tisztázására is odafigyel a szerző, hiszen egyaránt definiálja a naplót és az emlékiratot is. A hagyományos szemléletet követve a nyelvújító Kazinczyról is olvashatnak a diákok egy kisesszé formájában, némi humorral ötvözött gőzpöfögészeti tovalöködöncös feladat keretében.
A felvilágosodás és romantika fejezetet a Lánchíd háromdimenziós képe vezeti be (marketingfogásként egy szemüveg is járhatna a tankönyvhöz), a kétszintű érettséginek megfelelő tematika alapján. A francia felvilágosodás keretében a különböző magatartásmodellek kerülnek előtérbe, így Voltaire optimizmusa, Rousseau-nak az eredendő jóra és egyenlőségre épülő emberképe. Újdonságnak tekinthető Montesquieu toleranciára tanító, Perzsa levelek című munkájának oktatása a középiskolában. Az angol felvilágosodásból Swift és (a szintén elfeledett) Henry Fielding alkotásainak bemutatására szorítkozik a szerző, mindkét író pályája emelt szintű érettségi tétel. A németek közül Goethe Faustját említi, amelynél egyszerűen eltekint a műfaji megnevezés kérdésétől. A fordítás problematikáját tárgyaló, és erre biztató feladat kreatív írásra készteti a tanulókat, mind a Vándor éji dala, mind pedig a hölderlini Az élet felén című alkotás esetében. A romantika romkultuszához kapcsolódó fotó alapján pedig a novellaírás válik feladattá.
Az orosz romantikát „az orosz élet enciklopédiájá”-ból, Puskin Anyegin című művéből ismerhetjük meg. A Martha Fiennes által rendezett film képkockáiból azonban a diákok nem sajátíthatják el a verses regény fogalmát (hasonló alkotást viszont kell keresniük), ahogy Varró Dani Túl a Maszat-hegyen című művéből sem kaphattak részletet, aminek alapján az Anyegin-strófa szerkezete megismerhető lenne. Az angol romantika esetében viszont zseniális Az ovális arckép című Poe-novella, valamint az ajánlott A tükör és a maszk című Borges-mű témaként szerepeltetése.
A romantika és a realizmus egymásmellettiségére mutat rá a következő rész Balzac, Stendhal, Hugo, Dumas és Verne művein keresztül. Ezek a részek csupán betekintést adnak, felkeltik az érdeklődést a szerzők és műveik iránt. A képi világból kiindulva viszont nagyon jó közeget teremtenek a művek mélyebb értelmezéséhez. Verne kapcsán kitekinthet a diák a 21. század irodalmára – a Harry Potter-történetek és a Verne-regények összevetésével.
A „portrék” témakörön belül Csokonai költészetének feldolgozását sajátos módon oldotta meg Fűzfa. A felvilágosodás kori költő harminckét éve József Attilával kerül párhuzamba a „semmi ágán” szókapcsolat alapján. A Magánossághoz értelmezésével egy esszén keresztül ismerkedhet meg a tanuló, amelytől a víz toposzának keresése vezet A tihanyi ekhóhoz. A lírikus Csokonai mellett természetesen a Dorottya és a Karnyóné is helyet kap, utalva az élőfejben futó szövegre.
A szerző egyik fontos vállalása Berzsenyi költészetének megszerettetése, modernné avatása. Számos irodalmár méltató tanulmánykötetének címlapját, kortárs szerzők (Kovács András Ferenc, Bertók László) Berzsenyihez kapcsolódó műveit hívja segítségül ehhez. A feladatok ötletesek, a Berzsenyitől közölt versek a szokásosak. A Ráadásban található összehasonlító verselemzési feladatok viszont kiemelkedők.
Kölcsey és Vörösmarty alkotói pályájának egymás utáni tárgyalása jó alap a Himnusz és a Szózat összehasonlítására. Vörösmartynál pedig a könyvek jelentőségének hanyatlását állítja a középpontba a Gondolatok a könyvtárban című vers kapcsán. Szintén a középszintű írásbeli érettségi feladattípusát gyakorol(tat)hatjuk Vörösmarty Az emberek és József Attila Eszmélet című verseinek összehasonlításával. Zárásképp a (poszt)modern felé kalauzol bennünket a szerző az Előszó és A vén cigány újszerű, kortárs olvasataival.
Az „életműveket” Papp Márió: gravitációs (mátrixos) verse nyitja. Ebben a részben Petőfi és Arany pályáját tekinthetjük át. A Petőfi-fejezet tematikusan elrendezett, jól átlátható. Petőfi személyi kultuszától halálának rejtélyéig tart a bevezető rész, majd a szerelemi költészet, dominánsan a Júlia-versek, köztük a Szeptember végén mint „vámpírvers” következik. Ezután A helység kalapácsa, ars poeticák (József Attilával összevetve), a Felhők-ciklus erősíti és bővíti a kánont. Ötletes, figyelemfelkeltő az Egy kis delfinológia című rész, amely a szövegromlások rejtelmeibe avatja be a diákokat, valamint az Arany Lacinak „digitális változata”. A szabadság motívumának több oldalról való megközelítése, a berlini fal kapcsán a két, szatyorral ábrázolt férfi képe bővíti a diákok gondolkodástérképét, bemutatja azt, ami számukra elképzelhetetlen: a szabadság nemlétét! Örömmel vehetik a magyartanárok, hogy helyet kapott a tankönyvben – a teljes Petőfi-életmű megismeréséhez nélkülözhetetlen – elfeledett prózai mű, A hóhér kötele.
Arany János és balladája (egy blogról a tankönyvben)
Arany János pályafutásának bemutatását a szimbólumteremtés felé irányuló ars poeticájával indítja Fűzfa Balázs, amelyhez Babits Mihály és Kovács András Ferenc verseit idézi meg. A Letészem a lantot, a Kertben és Az örök zsidó című lírai alkotások mellett a Toldi estéje is hangsúlyos szerepet kap, csakúgy, mint a balladák beszédmódja. Zavart okozhat a diák fejében, hogy vegyesen tárgyalja az Őszikék és a nagykőrösi évek alkotásait, így a tanuló nem kap letisztult képet az Arany-balladák csoportosításáról. A Tanári útmutatóban a szerző a pedagógusra bízza, melyik balladát tanítja, szándéka az ötletadás (mint minden részben). A Vörös Rébékhez, a Tengeri-hántáshoz és a Tetemre híváshoz is találunk színvonalas (karinthys) feladatokat, illetve értelmezési lehetőségeket. A Szondi két apródjának részletes elemzése segít eligazodni a diákoknak a balladaolvasás módszertanában, sőt, a nem feltétlenül oktatott homoerotikus „[l]ány arcotok’ a nap meg nem süti nála” idézetre is felhívja a figyelmet.
Jókai Az arany ember című regényét ajánlja a szerző a „látásmódok” kategórián belül, a következő (Tanári útmutatóban található, számomra vitatható) vallomással: „Jómagam a (régi) regények rövidíthetőségének álláspontján vagyok, tehát ha kellő mennyiségben a rendelkezésünkre áll rövidített műszöveg az iskolakönyvtárban, fogadjuk el azt „tárgyalási alap”-nak – diákjainkat az olvasás szükségességéről meggyőzendő.”
A kortárs irodalmon belül Fűzfa igen érdekes témákat szerepeltet. A motivikus gondolkodást segíti elő az irodalom és ökológia kapcsolatának vizsgálatával. A magyarországi cigány irodalmat Jónás Tamás és Kovács József Hontalan költészetének, valamint a Csenyéte antológia bemutatásával, a roma művészetet gyermekrajzokkal hozza közelebb a diákokhoz. A fejezetet pedig – a témának megfelelően – Szécsi Magda, roma származású alkotó Születés című írása zárja.
A tankönyvsorozat ezen példánya is mutatja, hogy jó irodalomtankönyvet írni, (abból) jól tanítani hatalmas felelősség és feladat egyaránt. Fűzfa Balázs célja, hogy a diákok érdeklődésének felkeltésében segítséget nyújtson a tanároknak. A tananyag ebben is ugyanaz, de a szerző kiválóan veszi észre: az ehhez tartozó szabadság számtalan lehetőséget kínál.
