Irodalmi Jelen

Olasz Sándor emlékére

2011. február. 26. - 19:38

Olasz Sándor 62 éves volt, a Tiszatáj főszerkesztője, egyetemi tanár a Szegedi Tudományegyetemen. Higgadt, megfontolt elme, a magyar próza egyik legtökéletesebb ismerője. – Boldog Zoltán írása

Olasz Sándor emlékére

Néhány nappal a halála előtt egy levél érkezett a Tiszatájtól, egy recenziónak a betördelt változata: Égi mozi számtalan kameraállásból. Talán ez volt az utolsó írás, amelyet Sándor olvasott – tőlem. Ahogy Zalán Tibor Göncölszekér című kötetének Pálja felpattan a csillagkép bakjára. Néhány nappal később ő is felpattant, onnan nézi most ezt a mozit, odaátról, nevet azon, ahogy írók izzadnak a papír vagy a billentyűzet fölött, futnak az örökkévalóság és a sovány honoráriumok után.

Olasz Sándor 62 éves volt, a Tiszatáj főszerkesztője, egyetemi tanár a Szegedi Tudományegyetemen. Higgadt, megfontolt elme, a magyar próza egyik legtökéletesebb ismerője. Egyetemi előadásain generációk szemeit nyitogatta, amikor Móricz modernségét bizonygatta, de ugyanilyen jókedvvel beszélt Kosztolányi vagy Esterházy prózájáról. „Mondja, maga az Esti Kornélt minek tekinti?" – kérdezte egykor szigorlaton. Végighallgatott, majd annyit mondott: „Érdekes megközelítés, tudja, hogy sokan nem értenének egyet vele. Jeles." Valószínűleg ő sem, de túl tudott lépni a véleménykülönbségen, mi több: értékelni tudta.

Egyszer láttam dühösnek Sándort, akit mosolyogni is csak akkor, amikor előadást tartott. Feldúltan lépett be a szemináriumra: „Hallották, mit mondott a miniszter? Hogy fel kellene szántani a bölcsészkarokat, mert nem termelnek gazdasági hasznot". Talán ekkor politizált először az egyetemen, többet soha. Amikor 1986-ban egy Nagy Gáspár-vers miatt betiltották a Tiszatájat, akkor is vállalta: közlés előtt ő olvasta el a szöveget. Ha Sándort a létében, az irodalom iránti elkötelezettségében, azaz hitében zavarták meg, kiállt a csatatérre. A 21. században is, amikor a pályázati pénzekért folyó harcokban az életben maradásért folyik a tolakodás. Akkor is, miután a kórt diagnosztizálták nála. Az utolsó hetekben is publikált, hozzátoldott még egy kicsit a nagy egészhez.

Kollár Árpád írja netnaplójában, hogy mennyit segített neki Sándor, amikor majdnem elvesztette szeme világát. Nagyon igaz, életszülte kép ez. Olasz Sándor élesebbé tette a látásunkat, nyitogatta szemeinket, és most, hogy elment, egy kicsit „vakabbak" lettünk. Ő meg talán egy kicsit élesebben lát minket az égi moziból.

Temetése március 2-án 15 órakor lesz az újszegedi temetőben.