HIBAJEGYZÉK - Szentmártoni Szabó Géza Parthenope veszedelme című könyvéhez
Hangsúlyoznunk kell: eszünk ágában sem volt, hogy mindezzel a felfedezés jelentőségét, vagy a felfedező vitathatatlan érdemeit kisebbítsük. Abban a reményben közüljük az itt leírtakat, és egy recenziónál talán szokatlan módon, a fordításhoz kapcsolódó hibajegyzéket, hogy egy valóban kritikai szöveg, és az azon alapuló, pontos műfordítás mielőbbi létrejöttében segédkezhettünk.
Hibajegyzék
Szentmártoni Szabó Géza Janus Pannonius fordításához
1. De laudibus Renati Siciliae regis libri tres
II, 73. Spumeus argutis manabat nimbus habenis – tajtékos csapadék áradt zajos ostorok által. A tajtékos csapadék még nem viszi nagyon messzire a fordítást, bár szó szerint inkább tajtékfelhő áradt, a habena ugyanis biztosan nem ostor, hanem kantár, az argutus pedig tény ugyan, hogy az arguo (alapjelentésben: érvel, megvilágít) igéből származó adjectivum, de még innen is egy logikai ugrás kell, hogy zajosnak fordíthassuk, ami annál is inkább szükségtelen, mert adjectivumként meglehetősen széles jelentéstartományban volt használatos, általában véve maximam habens vim, acer, penetrans értelemben, pl. dolor, sapor, ill. Verg. Georg. III, 80, a nemes ló ismertetőjegyeiről szólva: ardua cervix, argutumque caput. Ezt Servius egyszerűen breve-nek magyarázza. A kantárra értve tehát, talán a szoros, rövidre fogott jelzővel való fordítás lenne ajánlatos. (forrás: Forcellini, Lexicon Totius Latinitatis)
II, 113-114. stat pulvere turbidus aether/ut nebulis – porral telt meg az öszekavart levegő és párákkal: párákkal semmiképpen sem, csak porral, amelyek mint (ut) sötét felhők ülték meg a levegőt.
II, 123-126. Qui gemina ... inscribat arenas. Mindkét részről kik vesztek; s kit a forgatag eddig/élve hagyott, s nem csonkán áll még vérbe fagyottan./Vagy ki lován nyargal, s lábbal gyeplőbe akadva/lógó hajjal, a dúlt homokot felszántva seperget. Szemléletes csatakép, amelyet a hibás fordítás több helyen félrevisz, és megfoszt erejétől. vertice rapto vivus adhuc... – fejétől megfosztva de még élve, még nem kihűlt vérével áll a csonka test, magyarán: lecsapták a fejét, és talán a páncélnak is köszönhetően, esetlegesen a vénákból még pulzáló vérrel (nondum gelido sanguine) ott maradt állva a csonk. ruens ab equo: a ruo alapjelentésben omlik, lerogy, másodlagosan rohan, az ab jelen esetben helyhatározói értelmű, tehát lováról ledőlve, leesve, a gyeplőbe akadt lábbal, fejjel lefelé (crine supinato – semmiképpen sem lógó hajjal, esetleg feje hajas végével) szántja (szó szerint írja, karcolja) a feldúlt homokot.
II, 133-134. Sed nihil ex ... iam trita libellis. Nincs megfosztva se ám e gyümölcsöktől a mulatság/mert az a költők sok könyvében gyakran előjön. A szövegkörnyezetbe nem illő, hibás fordítás. A költő a fentiek példájára részletes és véres csataleírást adhatna, de nem teszi, mert az effélékből (ex istis) nem származik más (nihil provenit), csak tartalmatlan, üres élvezet (nisi fructibus orba voluptas), ill. olyan, amelyet a költők összes könyveikben már egyébként is elcsépeltek (ac vatum cunctis iam trita libellis).
II, 139. Ilicet incurrunt plures; inhiantibus obstat. Többen támadják most; lézengőknek eléáll. Az inhians semmiképpen nem jelent lézengőt, és a kontextusban is értelmetlen; a rá áhítozokkal, a vérére szomjazókkal szembeszáll. Esetleg: (tátott szájú) bámulatukra nem szalad el, ellenáll.
II, 154. Nec ob hoc Mars cessat acerbus. Azért, hogy Mars a mogorva ne bántsa. Helyesen: ez sem bírja meghátrálásra a zord/haragos Marsot.
II, 163-164. Tali turbatus funere mentem/intrepidum fidus compellat Scipio regem. Ilyen vész terheli lelkét/hű Scipiónak, ezért hát szól a mogorva királynak. Szerencsétlen jelzőválasztás, intrepidus: rettenthetetlen, harcra kész.
II. 166. Vis ingens, rex, inquit, adest. Szólt: „Nagy erő közeleg.. Adest, azaz itt van, vagyis az ellenség túlerőben van, ereje hatalmas, nem arról van szó, hogy erősítést kapna rövidesen.
II, 169. Tuta quidem sed foeda mones. Desiste, precamur. „Hív kötelékünket sérted! Kérünk, ne tanácsold!” Foedus, eris n. nem keverendő össze a foedus melléknévvel! Helyesen: biztonságos, amit javasolsz, de hitványság lenne megtenni. Hagyd ezt abba, kérlek.
II, 179. Rex ubi se tantum videt evasisse periclum. Ott a király maga épp veszedelmet lát közelegni. Az evasisse (inf. perf.) semmiképpen nem fordítható egyidejűen, amellett hogy az ige jelentése is más: nem közelít, hanem elkerül, vagyis: a király, mikor látja, mily nagy veszedelmet került el.
II, 180. Convocat ... cymbala pastor Hívja hiányzóit jelzéssel, míg vele egybe/gyűlnek a szórt rajok áttörekedve a sűrü bozóton/mint csengő cintányért ver hivogatva a pásztor A ceu hasonlító kötőszó, kis hiba, de értelmetlen lesz a mondat, ha míg-gel fordítjuk. Fusa per innumeros examina ramos: a számtalan ágra szakadt nyáj. Vagyis: mint amikor a pásztor hívó csengőjére a számtalan ágra szakad nyáj összegyűl.
II, 186. Non interceptae saevis victoribus arces. Zord győzőknek nincs is szembeszegülni tudó vár. A saevi victores az ellenség, aki elől René meghátrál, és a visszavonulásban nem áll útjában az ellenség által bevett vár (interceptae arces). A saevis victoribus tehát abl. auctoris, amely elől a praepositio költői szóhasználatban elmaradhat.
II, 190-194. Quo reliquos ... honores/restituit. Ez rettentheti majd el a megmaradókat e tettől./Nincs adománya nekik, csak az életük üdve javára/Sőt sok ajándékát szintén, miket egykor adott át/visszaszerezte A megmaradók kissé félrevisz, egyszerűen többiek, vagyis azok, akik nem inogtak meg, mint Caldorus, a király belső embere, akit a király később (postmodo) nem csak életével ajándékozott meg (non vitae donavit munere solum), hanem valamennyi korábban viselt méltóságába (cunctos honores) visszahelyezte (restituit).
II, 195. Antiphates ventri, Busiris tradidit arae Antiphates a gyomort, Busiris ránk hagyta az oltárt. Tradidit dativusszal (ventri, arae) vagyis A. feletette, B. feláldozta már a jóval enyhébben vétkezőket is.
II, 197. Proscripsit Sylla cruentus Pénzt kobzott Sylla a véres. A proscriptio-val nemcsak vagyonelkobzás járt.
II, 198-199. Pertulit iste levem summo pro crimine poenam;/tantum sub quali plectatur vindice refert. Súlyos vétkéért szabtak rá enyhe fenyítést;/érdeke volt, hogy ilyen védővel bűne fakuljon. Az iste hangsúlyos, megvető értelmű „ez.” Ez pedig, súlyos vétkéért alig kapott valamit, ennyit számít (tantum refert), hogy milyen büntető kéz sújt le ránk (sub quali plectatur vindice).
II, 200-203. Huic tam mansueto ... tutam propugnat moenibus urbem. Ennek a dolgát most szelidebben idézem elétek/visszaszerezte az új várat, maga oly derekas volt/azt morajos tenger zsúfolt partjára emelték/óvakodó várost véd bámulatos fala mentén Eme oly szelíd tette után (huic tam mansueto) most egy hősiesebbet adok elő (nunc fortius factum addam), azt hogy, micsoda erénnyel, bátorsággal (qua virtute) szerezte vissza az új várat, amely a hullámoktól zajos tenger zsúfolt (esetleg sziklás) partjára épült, és győzhetetlen falaival (invictis moenibus) biztosan védte a várost (tutam propugnat urbem).
II, 208-211. Nec segnius ... cessere parumper Meggyorsul azoktól/támogatása. Gyaloghada rácsap földi seregre/fürge hajók ütköznek a víz árján a hajókkal/Mígnem a csepp ideig megvertek viszajöhetnek Azok (illi, ti. a városbeliek) nem kevésbé serényen (nec segnius) gyűlnek egybe, gyűjtik ösze erőiket (succurrunt) Földsáncokkal szállnak szembe a szárazföldi sereggel (opibus terrestribus pediti obstant), a vízen pedig erős hajókat állítanak szembe a hajókkal. Végül a szorongatottak (tandem compressi) egy kis időre visszavonulnak (retro cessere parumper).
II, 213. Tum vero haud metuens castris prodire Renatus. Akkor nem félvén táborba beszállni Renatus. Castris prodire – előjönni a táborból.
II, 221. Turnus ut Aeneae, Paris ut concurrit Atridae. Aeneas Turnus, Paris Atrida összefutottak. Vagyis párbajoztak. Esetleg: párbajra hogy keltek.
II, 237. Aggeribus primum fossas sublimibus ambit Rögvest megközelíti magas gátakkal az árkot. Ambit – körbevesz.
II, 247-248. Viribus exiguis penitus diffidere cogor/depugnare palam comitum dissuadet egestas. Végül kényszerülök kétkedni csekély haderőmben/embereim bántó ínsége riaszt el a harctól. Teljesen (penitus) le kell mondjak arról, hogy (megmaradt) csekély haderőmben bizakodjak, a nyílt harctól (depugnare palam; esetleg: kitörés) pedig az embereim éhezése riaszt el.
II, 269. Illum Őt helyett: egy másikat, amazt.
II, 283. nimbis pulsantibus felvert viharokkal. Inkább: felhők űzte (miközben a felhők űzték).
II, 286. Debilis obscuro subluxit lucifer astro Hajnalcsillag hoz fényt titkolt égi jegyéből. obscurus – homályos, vagyis gyengén fénylig fel a felhős égen homályos hajnalcsillag.
II, 292-293. mediam cum Pelion Ossam/Ossa superiecti portavit pondus Olympi. mikoron lett Péion, Ossa középütt/Ossa rájavetett nagy Olympustól nehezült el. Amikor Pélion a ráhelyezett Ossát, Ossa pedig a nagy Olympust hordta a vállán.
II, 297-299. Sed non mirabile ... superantur inertes. Különös hőstette bizonnyal/híres lenne, ha ő mint győztes odébb nem igyekszik./Verve a gyáva tömeg, diadallal nyert az erőtlen. A facinus inkább gonosztett, vagyis e merényt nem lenne csodás hallgatni, ha a győztes nem távozott volna el épségben. Ignavus – lomha, tunya. A gyáva inkább az iners. Fordítási javaslat: győzve a lomha tömeg, megvervén futnak a gyávák.
II, 305-311. Vix credo ... commiteret agmen. Mondva alig hihetem, hogy e baljós éjjeli pályán/több mint negyvenezer fővel bukkant fel; ahonnan/Luceriához ment. Buzdítva megannyi eréllyel/összeszedett fiait gyorsan haditettre szokatta/mert nem sok vezető nyert tőle parancsnoki tisztet/ám kis időre azért képes volt oly fegyelemre/hogy soha nem próbált csapatát viadalba vihette.
Félrevezető és szövegkörnyezetbe nem illő fordítás, hiszen előtte (265. sor) azt olvashattuk, hogy az ellenséges vonalakon átlopódzó Renatust 30 ifjú kísérte. Helyesen: egy rövid éjszaka leforgása alatt (momento noctis iniquae – itt az iniquus-t talán fordíthatjuk rövid-del), több mint negyvenezer közül vágta ki magát (plus quadragenis emersus millibus). Luceriában a minden eszközzel harcra ingerelt és összegyűjtött ifjúságot sietve fegyverre szoktatta, nem mintha ilyen vezér mellett nógatni kellett volna őket (szó szerint: nem mintha egy ilyen vezértől szigort érdemeltek volna; non quia tanti ductoris mereretur habenas), hanem erre kényszerítette az idő rövidsége (sed qualis poterat tam parvo tempore cogi), nehogy aztán tapasztalatlan haderőt vezessen a harcba (neu non expertum pugnae commiteret agmen; pugnae: zeugma).
II, 313. Devictum (sc. castellum) expoliat, spoliatum evertit ab imo. Fosztja a vesztest és a kifosztottat nyomorítja. evertit ab imo – földig rombolja.
II, 315-318. Quae simul ... Caldori munere cladem. Ellene döbbenetére a hír széthordta e dolgot/rég ismert mezein járónak szembemegy ekkor/háta mögött kettős cseltől becsapódva Renatus/Caldorus érdeme, hogy kikerülte a végveszedelmet. Problémás hely, a szöveg esetleg felülvizsgálatra szorul. A fordítás ugyanakkor félrevezető, ugyanis nem Renatus, mint az a mondatszerkezetből következne, hanem Pellosa városa kerülte ki a végveszedelmet, köszönhetően Caldorus árulásának, aki, egyezően a záró kétsorral, ha hű maradt volna, az a nap a spanyolok végét jelenthette volna. Szó szerint tehát: Aki (Pellosa), mihelyt (simul) a hír a döbbent ellenségetelérte (rumor ad hostem attonitum perduxit), messze elémegy az érkezőnek az ismert terepen (iampridem notis venienti occurrit in arvis), de miután Renatus ismét baráti árulástól lett becsapva, Caldorusnak köszönhetően (Caldori munere) a végromlást elkerüli.
III, 3-4. Hunc perdere lente/reliquias humiles, illum superare pigebat. Hogy kis maradékot/lassan zúzzanak azt, hogy igázzák, ezt dühitette. Tavasszal a fáradt vezérek végre döntésre akarnak jutni; az egyiket (René) az dühíti, hogy lassan elvész az kevés is, ami még megmaradt, a másikat (spanyol) pedig az, hogy ugyanez a kevés még mindig megvan.
III, 6. Ad mare Trinacrium geminas interiacet undas Kettőzött habokig Trinacria tengere mentén Helyesen: Trinacriáig (Szicíliáig) a föld, amit a habok két oldalról öveznek.
III, 9. Non caras Bromio Thebas Hajdan a szép Thébát Bromiussal. Helyesen: A Bromiusnak kedves Thébát.
III, 13-14. Omnis ad unius ... exciverat acres. Egyetlen város veszedelméhez seregellett hosszan a romlás, Mars zord népeit elhivogatta. Occasus jelentése itt: nyugat, vagyis az egész nyugat (omnis occasus) egyetlen város vesztére gyűlt össze, a következőkben pedig felsorolja a Nápolytól valóban nyugatra fekvő népeket.
III, 23. attoniti kimerülve inkább: kábultan, döbbenten, stb.
III, 23-24. Soli cessasse feruntur ... alluit Oceanus Helyükön, mondják, maradoztak/ők, kiket óvottan mos a boldog part pereménél/végtelen Oceanus. Helyett: egyedül azok maradtak távol, mint mondják (soli cessasse feruntur), akiket a boldog partokon biztonságban Oceanus határol/folyik körbe.
III, 35-38. At miseri ... tormenta rotabant Ám keserű védők most görditenek le a falról/nagy köveket, odalent most gyújtják, dobva, a csóvát./Ám ekkor különös rémültség száll kebelükbe/füstölgő ágyúk a golyókat amint kiokádták. A szegény védők pedig (at miseri cives; miután előtte az ostromlókat írta le; a fordításban ez az ellentét elsikkadt) hol (nunc) sziklákat hajigálnak, görgetnek le a falakról (e muro saxea volvunt pondera), hol pedig (nunc) tüzes nyilakkal védekeznek a közel merészkedőkkel szemben (missis subeuntes ignibus arcent). Akkor azonban (sed tunc, a fordításban nem elég hangsúlyos) rettegés tölti el szívüket, amikor a füstölgő ágyúk hatalmas lövedékeiket kiokádják (egyidejűen érdemes fordítani, a latinban is imperfectum van).
III, 45-52. Rex etiam..... luctamine virtus. Már a király is – mint aki eljött kis seregétől/őrhelyeikhez, hol csitulóbb lett mindenikükben/mind ama baj – tartja magát. Ám kezdte nagy éhség/bántani már a szegény népet, kiket ő szeretettel/szólva megint buzdít: „Ti viseljetek e kis időre/harcbeli próbát, mely soha nem kísérti az Istent;/ám Fortuna becsap tréfával, míg tudakolja/balsorsban minekünk mily küzdés lenne a virtus? Számos helyen teljesen félrefordított részlet. A király pedig (rex etiam), mint bármelyik egyszerű közkatona (veluti quivis de plebe minori) őrséget állt (ibat ad excubias), hogy ezzel (quo) valamennyiük számára elviselhetőbb legyen a szenvedés (cunctis mitior esset omnis labor), ha látják, hogy ő is elviseli (eo tolerante). Solatur dictis iterans – ezt hajtogatva/mondogatva vigasztalta őket: Tűrjétek egy kicsit még az istenek által nekünk kiszabott próbát (ferte ista parumper tentamenta Deum), semmi végzetes nem fenyeget (nihil hoc infesta minatur), csupán Fortuna űz velünk tréfát (sed ludit Fortuna ioco), mert tudni akarja, mennyi kitartás szorult belénk (dum scire laborat, quae sit in adverso nobis luctamine virtus).
III, 83-84. Sed genus omne ....incommoda luxu Hordta erős szívvel maga is tömegét a bajoknak/lépve közös terhük levetett pompája helyébe.
A mondat második fele értelmetlen. A kötőszó, mint sok más helyen, a fordításból itt is kimaradt. Ám valamennyi csapást (Sed genus omne mali) állhatatos lélekkel viselt (constanti mente ferebat), s a levetett pompa helyett (deposito luxu) a közös nyomorúságot vette a vállára (publica incommoda subiens).
III, 85-89. Demum conspiciens ... dedite vos potius. Épp oda nézvést, hogy fenyegetnek a végveszedelmek/ő eme szózattal kezdett folyamodni a néphez:/”Ekkora nagy bajokat, kérem, ne viseljetek értem/tűrni se hasznos ezért, de kötött frigyetekre ti akkor/adjatok inkább!”
Végül belátva (demum conspiciens), hogy a végveszély fenyeget (casus instare supremos; a többes számot megtartani magyartalan), így kezdte biztatni népét/a védőket (talibus ad cives coepit sermonibus uti; szózattal nem folyamodik, hanem szózatot intéz): kérlek, ne szenvedjetek tovább értem (ne quaeso tantos pro me tolerate labores), amikor semmi értelme/semmit nem használ, ha tovább tűrtök (cum prosit tolerare nihil), adjátok meg magatok inkább (sed dedite vos potius), meghatározott feltételekkel (foedere facto).
III, 94. multo graviora subire parati. még nehezebbre nyomulni igyekszünk. Helyett: készek vagyunk (parati) még sokkal súlyosabb dolgokat is felvállalni (multo graviora subire).
III, 95-99. Si deerunt ... cetera flammae. Búza, gyümölcs, ha hiányzik majd, a rokonra, fivérre/mordul a torkunk, férj feleséggel összemarakszik/vagy ha a sok gond nyom, majd látni fogod, mi Saguntum/ismert dolgaiban járunk, követeljük a váltott/Fátumot önkeze által, a többit a lángok emésszék!
Számos helyen nehézkes és homályos fordítás. Ha tehát nem lesz mit ennünk, átharapjuk a torkát, megfojtjuk? (gutture mulgemus; esetleg romlott a szöveg, a mulgeo2 annyit tesz: fej; kiszív) rokonainkat, gyermekeinket, testvéreinket (cognatos, pignora, fratres), vagy, ha már akkora lesz a baj (vel moles si tanta premet), láthatod majd, hogy Saguntum emlékezetes példáját követjük (memoranda Sagunti nos exempla sequi cernes), és mi magunk keressük egymástól a véget (alterna petemus ipsi fata manu).
III, 103. tunc nempe triumphat – győzni tud addig. Helyett: akkor bizony győzhetne.
III, 106. tetro veneo – rút lében. Helyett: sötét méregben.
III, 115. venerat – tiszteli. Helyett: elérkezett.
III, 119. unus erat tantum – csakhogy volt, aki. Helyett: egyetlen egy volt, ki.
III, 131-32. Igitur moliri infirmior aetas/cum me magna vetet. Nem akar bajlódni a reszketeg aggkor/így velem.. Mivel (cum) öregségem miatt nem tudok (infirmior aetas vetat me) ily nagy dologba belevágni (moliri magna).
III, 135. nec – sőt nem. Helyett: és nem. A sőt-tel értelmetlen.
III, 138. Hunc tibi consilium tradam quo cuncta patrentur. Én a tanácsom adom majd, minden teljesül attól. Nem futurum, hanem conjunctivus! Ezt a tanácsot adnám neked, hogy minden (kívánságod) teljesüljön.
III, 143-144. Sed facti cognosce viam, ne credere cesses/noveris ingentes sub terris esse cavernas. Ám gondold meg a tett módját, és hinni ne szűnjél!/Megtudod azt, hogy tág üregek léteznek a mélyben.. Helyesen: ismerd meg a mikéntjét és bízz bennem. Jól tudod, hogy tág üregek..
III, 154-55. nam protinus affore largas/Subsidio dicunt segetes. mert lesz később elegendő/Bő termés, mondják, a segélyhez. Mert rögtön beérik a vetés és megsegíti őket.
III, 163. Fulvi montes offerre metalli. ajánl neki sárga hegyi ércet. Helyett: a sárga ércből hegyeket ígér neki.
III, 170. Per caecos ducti cuneos. Jól fedezett csatarendben vezetve. Helyett: rejtett réseken, alagutakon át vezetve.
III, 192. Non minus e muris se defensare Renatus. Szinte Renatus is úgy, a falakról védi magát. Helyett: Renatus nem kevésbé (bátran, hevesen) védekezik a falakon.
III, 200. Continuo – folyvást. Helyett: tüstént. nyomban.
III, 205-206. Obstantes robore toto/deturbat. Űzte az erősen dúló főhadat. Helyett: az ellenséget/ a vele szembeszállókat teljes erejável szétszórja.
III, 209. Cum cursu iam pene peracto. Futásom szinte lezárván. Értsd: versem végéhez közeledve.
III, 248. reliquum de clade manebat. nagy vészből maradékként addig előjött. Magyartalan: egyszerűen megmaradt, a pusztítás amit megkímélt.
III, 283-84. Quantis humana rotentur/casibus exemplo demonstrat Roma patenti. Hány ügyben kavarogtak az emberi dolgok, igaz példákkal Róma mutatta. Nem igazán szerencsés fordulat, nem adja vissza a mondat értelmét. Hogy az ember sorsa mennyire forgandó, azt Róma példázza a legékesebben.
III, 289. Hac fugiens Pyrrhus Latium cogente reliquit. Összefogása elől menekült Pyrrhus Latiumból. Kinek az összefogása? Hac cogente – az ő (ti. Róma) kényszerítő erejére, Pyrrhus futva menekült Latiumból.
2. Laudatio Sancti Mauritii et sociorum eius
30. Possidet ille nihil nisi sola in corpora iuris. Ő soha semmire sem, csak a törvényekre ügyelhet. A hatalma semmit nem ér, csak a testünk felett ítélkezhet.
58. Ante Deum resides aciemque tueris eandem. Hódolsz Isten előtt, és ott ugyanoly csapatot látsz. Helyett: Isten előtt ülsz majd (ott lesz a helyed), és ugyanazt a csapatot láthatod.
65. Agmine de tanto, quod sustinet aureus aether. Annyi csapatból mert aranyos menny támogat egyre. A quod itt vonatkozó (agmen). Vagyis: ekkora seregből, amit az aranyos menny csak fenntart.
82-89. Nec se praeposuit ... praecedere fratres. Élre se tört, de magát azonossá tette sokakkal/vágyva e nagy rendben mondatni legkicsinyebbnek./Bezzeg a torz lelket mily sok csúcsról különösképp/nyomta alantra; azért a jogar erejével uralja/sok népét; miután származva királyi családból/megszületett, a nevük túlszárnyal a többi királyén/Gall birodalmakat is zaboláztak nagy hatalommal. Értelmetlen félrefordítás. Valamennyivel (mármint a rendtagokkal) egyenlővé tette magát, megelégedve (contentus; nem vágyva) azzal is, ha egy ekkora rendben csak a legkisebbnek is számíthat (in tanto ordine vel minimus dici). Bizony túlontúl alázatos lélekkel tette mindezt, ahhoz képest, hogy milyen magas trónon ül (szó szerint: alázatos lelkét a túlságosan magas csúcsról letaszította; certe humilem nimium tanto de culmine mentem depressit), hiszen, amikor (nam cum) jogarával annyi népet igazgat (sceptri ditione gubernet tot populos), amikor a legnagyobb királyok sarja (cum sit regum de sanguine summo progenitus), akik rangban valamennyi királyt lepipálták (cunctos superant qui nomine reges), és Franciaországot erős hatalommal kormányozzák (Gallicque imperio moderantur regna potenti), úgy illet volna, hogy méltán kitűnjön a testvérek közül (debebat reliquos merito praecedere fratres).
94. preasensque suis sis, optime, votis. és jelen is légy, legjobbunk, fogadalmán. Helyett: támogasd, ó kiváló/kegyes úr, imáit.
95. Utque tui memorem servat sub pectore curam. Merthogy a lelked alatt teszi hálás fáradozását. Helyesen: És hogy (utque) szívében (sub pectore) emlékedet ápolja kitartóan (tui memorem curam servat; nyelvtanilag conjunctivusszal lenne helyes, tehát: servet).
Summary
It was an extraordinary event in the Hungarian science of literature in 2009, when Géza Szentmártoni Szabó discovered a 19th-century manuscript in the National Library of Naples and identified the content of this, as a panegyrical poem, written by Janus Pannonius in 1452 about René d’Anjou and the siege of Naples in 1442, which poem had been until that marvellous discovery only in half known (now, the whole extent goes until 1043 lines).
The small volume of The Peril of Parthenope. Novelties around the Janus Pannonius-philology contains not only the whole text of the Renatus-panegyricus with notes and a Hungarian translation, but an other panegyrical poem of 100 hexameter of the same Janus (with notes and translation) about Saint Maurice and the Theban Legion (Saint Maurice was the patron of the Order of the Crescent, refounded in 1448 by René d’Anjou, to whom was dedicated that richly illustrated codex, which contains the laudatio – now in the Bibliothèque de l’Arsenal in Paris), which poem had been succesfully identified by the same Géza Szentmártoni Szabó six months later on the first discovery. Furthermore, the volume includes several essays about the circumstances of the two discoveries, about the real place of birth of Janus, about his elegy of the Fountain of Feronia and finally, about an epigram of ambigous identification, In abbatem Szekszardiensem religionis ergo se castrantem.
Unfortunately, the Hungarian translations hold so numerous mistakes, that the rewiew-writer nolens-volens had to supplement his article by a long list of corrigenda. We hope, that with this list we could contribute to establish a more critical text and translation of the recently identified panegyrical poems of Janus Pannonius.
Petneházi Gábor
Kapcsolódó:
