"Az antológiákat régen nem keresem"
Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint: Ádám Tamás, Andrassew Iván, Antall István, Darabos Enikő, Faludi Ádám, Géczi János, Hargitai Ildikó, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Láng Eszter, Pécsi Györgyi, Podmaniczky Szilárd, Szabó Tibor Benjámin, Tarján Tamás).
Az antológiákat régen nem keresem
Géczi Jánossal a Könyvhétről
Onagy Zoltán: Nyakunkon a Könyvhét (2011.06.02 - 2011.06.06), honnan, hogyan informálódsz, szakmabelinek illik, melyik kiadó mit jelentet meg?
Géczi János: Az engem érdeklő szerzők készülő kiadványairól, legyenek irodalmiak vagy szaktudományosak, többnyire akkor értesülök, amikor kiadóhoz kerül, úgyhogy nem a megjelentetésük, hanem a megjelenésük érdekel. Szeretem a könyvként funkcionáló kiadványt, utálom azt, ha nem könyvműként lát napvilágot. Amit minden héten megnézek, az amúgy az ÉS listája, ha nem is jelenik meg benne minden, de alapvető tájékozódásra alkalmas. Aztán a könyvboltokban is fel-felszedek egy-két nyomtatványt, prospektust, de azokat kevésbé tudom használni.OZ: Ha kicsit nosztalgikusra veszem, az emlékezet határán a Könyvhét – zsurnaliszta panellal – valóban a Könyv Ünnepe, az olvasó készült rá, fehér inget húzott, úgy indult a Térre, ahol helyileg felverve a helyi könyvesboltok sátrai. Egy időszakban érdemes volt jó viszonyt kialakítani az eladókkal, hogy a kötelező aktuálisokat meg tudja venni az olvasó a pult alól, mint például a Körképet, a Szép verseket, a Rivaldát, ezekből soha nem szállítottak eleget az első menetben. Mostanában valami okból nem érzem a régi áhítatot. Ugyan miért? A Könyvhét nem lehet korfüggő.
GJ: A Könyvhéten, tapasztalatom szerint, a kiadók nem csupán az új művekkel jelentkeznek, hanem szétömlesztik mindazt, amit a könyves boltokba már rég eljuttattak, vagy azt éppenséggel elfeledtek, esetleg nem nyílt lehetőségük az országos terjesztésre. Arra legalább alkalmas ez alkalom, hogy a forgalomba nem került művek között is turkáljak. Az antológiákat azonban régen nem keresem: kevés az, amely tisztán irodalmi szempontok szerint szerveződik. Az antológiák kínálatánál újabban jobban érdekelnek a folyóiratok.
OZ:. Szerinted megmaradt a Könyvhét rangja a két másik könyves akció mellett? Ha három húsvét volna, törhetnénk a fejünket, melyik húsvét húsvét, melyik még húsvétabb.
FJ: A Könyvhét – az utóbbi években – mintha elszürkült volna. Vidéken végképp – ott a legtöbb, Budapesten önmagát megmutatni akaró kiadó jelen sincs. Üzletileg nem tudom megítélni ezt a vállalkozást, az olvasók pénztárcájába nem látok.
OZ: Kicsi a piac és minden nappal vékonyodik az olvasói réteg. Szerinted a gyors egymásutánban lenyomott Feszt és Könyvhét nem fosztja-e ki egymást, húzza el a vásárlóerőt egymás elől? Vagy éppen ellenkezőleg?
GJ: Mivel nem ezeket az alkalmakat használom a könyvvásárlásra, nem is beszélhetek arról, melyiket használom inkább. Olvasókkal sem ilyenkor találkozom, talán csak a vidéki pályatársakkal, elmaradt barátokkal.
OZ: Kitől (kortárstól, magyartól) vársz új munkát, kötetet, mi az, amit feltétlenül megnézel?
GJ: A Magvetős, a Palatinusos, a Kalligramos és a Gondolatos szerzőkre ránézek. Várom a Sziveri János-összest (nem fog megjelenni).
OZ: Mi az, amit megvásárolsz, már most tudod, hogy biztosan?
GJ: Lévén egyetemi oktató, kevés pénz lesz a zsebemben. Ez maximum kettő könyv – és a szakmai érdeklődésem szerinti. Forráskiadványokat fogok keresni, lehetőleg arabokat. A pályatársaktól többnyire hozzájutok a műveikhez, némelykor a kiadók is elküldenek ezt-azt.
OZ: Mekkora összeget tartalékolsz könyvheti vásárlásra?
GJ: 10.000 Ft
OZ: Mi az, amit biztosan megkapsz baráti ajándékként?
GJ: Amit nagyon várok: A bolygó fénye címmel jelenik meg, s Hunyady Sándor arcképe lesz. Alexander Brodytól.
OZ: Ki az a fiatal, országosan még nem ismert tehetség, akit szemmel tartasz?
GJ: Rosmer János. Szvoren Edina. Halmosi Sándor. Bár őket, remélem, már sokan olvashatják. A pécsi Kupás Pétert kevesen ismerhetik, ő az, akinek a versei manapság felkeltették az érdeklődésemet.
OZ: Ha tudsz valamit a könyvheti felhozatalból, szerinted mi lehet a Könyvhét sikerkönyve? Egyáltalán létezik még a fogalom, hogy „sikerkönyv”?
GJ: Nem létezik. A sokféle társaságnak saját listái, saját sikerei vannak. Csányi Vilmos Kisfiam, Ikarosz-a (Könyvfesztiválos kiadvány volt) a leginkább népszerű regény, és talán Grecsóé is az lesz. Olvastam mindkettőt, méltán figyelnek rájuk.
OZ: Hagyatkozol a kiadói ismertetőkre, recenziókra, kritikára, vagy pedig évek óta jól bevált íróidat vásárolod?GJ: Kizárólag a folyóiratokban megjelent kritikákra figyelek – s azok mentén visszakeresem a figyelmemet elkerült alkotókat, műveket.
OZ: Ha érintett vagy az idei Könyvhéten: mivel? Kötettel, író-olvasó találkozók, kiadói beszélgetések moderálásával?
GJ: A Könyvfesztiválra jelent meg a Kalligramnál a Viotti négy vagy öt élete című regényem, azzal leszek kinn a Vörösmarty téren. És persze Veszprémben is.
Kapcsolódó:
