"Búvópatakként csordogálok benne"
Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint: Ádám Tamás, Andrassew Iván, Antall István, Darabos Enikő, Faludi Ádám, Géczi János, Hargitai Ildikó, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Láng Eszter, Pécsi Györgyi, Podmaniczky Szilárd, Szabó Tibor Benjámin, Tarján Tamás).
„Búvópatakként csordogálok benne”
Darabos Enikővel a Könyvhétről
Onagy Zoltán: Nyakunkon a Könyvhét (2011.06.02 - 2011.06.06), honnan, hogyan informálódsz, szakmabelinek illik, melyik kiadó mit jelentet meg?
Darabos Enikő: Néha végigfutok a kiadók oldalain, igen. De épp nemrég fordult elő az a morbid dolog, hogy találtam egy kiírt programot, amely egy még meg sem jelent könyv körül forog. Meghirdetik a szakik a kritikai beszélgetést, és még nincs is könyv a piacon. Nézem, te jó ég, ennek az írónak megjelent egy új regénye, és én nem is tudok róla? Hát, nem, nem jelent meg. Előrebeszélgetnek. Előbeszéd. Kritikai előkánon. Eleinte bosszankodtam a jelenségen, aztán roppant viccesnek találtam. Még a kiadó oldalán se nagyon volt ott a könyv reklámja. Na, mindegy.
OZ: Ha kicsit nosztalgikusra veszem, az emlékezet határán a Könyvhét – zsurnaliszta panellal – valóban a Könyv Ünnepe, az olvasó készült rá, fehér inget húzott, úgy indult a Térre, ahol helyileg felverve a helyi könyvesboltok sátrai. Egy időszakban érdemes volt jó viszonyt kialakítani az eladókkal, hogy a kötelező aktuálisokat meg tudja venni az olvasó a pult alól, mint például a Körképet, a Szép verseket, a Rivaldát, ezekből soha nem szállítottak eleget az első menetben. Mostanában valami okból nem érzem a régi áhítatot. Ugyan miért? A Könyvhét nem lehet korfüggő.
DE: Nem tudom, mindenki rosszkedvű. Nyomott. Deprimált. Biztosan azért.
OZ: Szerinted megmaradt a Könyvhét rangja a két másik könyves akció mellett? Ha három húsvét volna, törhetnénk a fejünket, melyik húsvét húsvét, melyik még húsvétabb.
DE: L. fent.
OZ: Kicsi a piac és minden nappal vékonyodik az olvasói réteg. Szerinted a gyors egymásutánban lenyomott Feszt és Könyvhét nem fosztja-e ki egymást, húzza el a vásárlóerőt egymás elől? Vagy éppen ellenkezőleg?
DE: Dehogy húzza, dehogy fosztja. Nincs is nagyon mit elhúzzon. Nincs vásárlóerő. Kedv is alig. A kiadók kínlódnak, a vásár lóerőben nem mérhető. Kisétálnak, viszik a gyereket, körbejárnak, lapozgatnak. Ezt láttam a Könyvfeszten is. Épp Pesten voltam, benéztem.
OZ: Kitől (kortárstól, magyartól) vársz új munkát, kötetet, mi az, amit feltétlenül megnézel?
DE: Rakovszky Zsuzsa új regényét megnézem.
OZ: Mi az, amit megvásárolsz, már most tudod, hogy biztosan?
OZ: Mekkora összeget tartalékolsz könyvheti vásárlásra?
DE: Ú, én ennél sokkal hektikusabb vagyok. Kell. Ha érzem, hogy nagyon kell, megveszem. Talán az időzítés, mikorra időzítem. Rezsi utánra. Vagy havi csekkek előttre.
OZ: Mi az, amit biztosan megkapsz baráti ajándékként?
DE: Pf. Semmi. A barátaim is így élnek, rezsi után és csekkek előtt.
OZ: Ki az a fiatal, országosan még nem ismert tehetség, akit szemmel tartasz?
DE: Szvoren Edinára kíváncsi leszek.
OZ: Ha tudsz valamit a könyvheti felhozatalból, szerinted mi lehet a Könyvhét sikerkönyve? Egyáltalán létezik még a fogalom, hogy „sikerkönyv”?
DE: Nagyon széttartó irányok vannak most a könyvpiacon. Hazudnánk, ha nem vennénk észre. És szerintem minden iránynak kitermelődik a maga kisebb-nagyobb sikerkönyve. Kánonoknak nemigen mondanám ezeket, de talán az irány szó leírja, amire gondolok.
OZ: Hagyatkozol a kiadói ismertetőkre, recenziókra, kritikára, vagy pedig évek óta jól bevált íróidat vásárolod?
DE: Néha adok egy esélyt. Vagy újra adok esélyt. Két kötetnyi időre nem adtam, aztán újra adok. És van, hogy érnek kellemes meglepetések.
OZ: Ha érintett vagy az idei Könyvhéten: mivel? Kötettel, író-olvasó találkozók, kiadói beszélgetések moderálásával?
DE: Nem vagyok. Búvópatakként csordogálok benne.
Kapcsolódó: