"A Könyvhét hetven-nyolcvan körrel vezet"
Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint: Ádám Tamás, Andrassew Iván, Antall István, Darabos Enikő, Faludi Ádám, Géczi János, Hargitai Ildikó, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Láng Eszter, Pécsi Györgyi, Podmaniczky Szilárd, Szabó Tibor Benjámin, Tarján Tamás).
Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint:
A Könyvhét hetven-nyolcvan körrel vezet
Faludi Ádámmal a Könyvhétről
Onagy Zoltán: Nyakunkon a Könyvhét (2011.06.02 - 2011.06.06), honnan, hogyan informálódsz, szakmabelinek illik, melyik kiadó mit jelentet meg?
Faludi Ádám: Megelégszem jórészt azzal, hogy a kiadók általában tudják, mit sikerül kihozniuk, mielőtt a végső határidő letelik, azaz nyitásra. Ezek a tervek előzetesen nyomtatásban, elektronikus változatban fellelhetők, és általában megfelelnek a valóságnak. Könyvesbolt, Internet, mindent megtalálni, és viszonylag ritka, hogy valamilyen ármány folytán egy beharangozott kiadvány elakad a labirintusban. Ma már ez pusztán technikai hiba miatt fordulhat elő. A cenzor nyálával mérgezett nyílvesszők nem lőnek ki semmiféle vadat, nyílzáporral legfeljebb a léggömbárusok találkoznak egy ráfizetéses nap után, ha rosszat álmodnak.OZ: Ha kicsit nosztalgikusra veszem, az emlékezet határán a Könyvhét – zsurnaliszta panellal – valóban a Könyv Ünnepe, az olvasó készült rá, fehér inget húzott, úgy indult a Térre, ahol helyileg felverve a helyi könyvesboltok sátrai. Egy időszakban érdemes volt jó viszonyt kialakítani az eladókkal, hogy a kötelező aktuálisokat meg tudja venni az olvasó a pult alól, mint például a Körképet, a Szép verseket, a Rivaldát, ezekből soha nem szállítottak eleget az első menetben. Mostanában valami okból nem érzem a régi áhítatot. Ugyan miért? A Könyvhét nem lehet korfüggő.
FÁ: Talán elérte a Könyvhét saját civilizálódásának azt a fejlettségi fokát, mint a világ, amelyikben sátrat ütött. Nem is talán, hanem bizonyosan. Ugyanúgy képe a korának, mint akkoriban, amikor a Körképet, Szép verseket vadászzsákmányként vitted haza, és összekacsintottatok; na, ezt remekül megoldottuk, nem jártak túl az eszünkön, szeretlek Könyvhét, szeretlek Mindenség! Június volt ujjongtunk, és Donászi Magda versének foszlányait sodorta felénk az iskolák irányából valami enyhe fuvalom.
Azt gondolom, hogy a kínálat nagysága és a rendezvények mennyisége nem olyan léptékű, amellyel a befogadóképesség megbirkózhatna. Egy szupermarket árukészletét se lennél képes tételesen végigvizsgálni, ha ezt kapnád büntetésül settenkedésért, vagy épp jutalmat ígérnének érte. Csak célzottan átfúrod magad tábla iránt a könyvheti élőláncon, amelyik folyton mozgásban van, de mindig veled szemben halad, és kéred a választott könyvet a tábla alatti sátornál. Ha lehet, nem nagyon nézel körül, mert mindenről képes vagy lemondani, de a szenvedélyeidről nem. A könyv is közéjük tartozik. Jó könyv és jó könyvek mindig vannak. Korfüggő? Lehet, bár a versfoszlányok a levegőben nem változtak, csak nehéz kihallani őket az ipari méretű szórakoztatásból. Nem mintha azt szeretnéd.
OZ: Szerinted megmaradt a Könyvhét rangja a két másik könyves akció mellett? Ha három húsvét volna, törhetnénk a fejünket, melyik húsvét húsvét, melyik még húsvétabb.
FÁ: A Könyvhét hetven-nyolcvan körrel vezet (nem tudom pontosan, mikor rajtoltak a többiek), szemlélhetjük a jelenét és jelentőségét, esetleg helyezését így is, ha rangsorolni vágyunk. De nem vágyunk rangsorolni. Hogy mindegyik első legyen, megoldhatatlan. Hogy mindegyik lelátón lelkesedjünk, lehetetlen. Az eredmény pedig nem egyenlő semmivel. Lődörgünk, nézelődünk, de nagy a valószínűsége annak, hogy a Könyvhéten kötünk ki. Lehet, hogy csak azért, mert arrafelé már régóta ismerjük a járást.
OZ: Kicsi a piac és minden nappal vékonyodik az olvasói réteg. Szerinted a gyors egymásutánban lenyomott Feszt és Könyvhét nem fosztja-e ki egymást, húzza el a vásárlóerőt egymás elől? Vagy éppen ellenkezőleg?
FÁ: Ki ünnepel és mit? Melyik? Miért? Két Húsvét, három Mikulás, négy április, két nap az égre. Úgy érzem, nem erősítik egymást, amit nem is csodálok. Gazdasági oldalát nem tudom megítélni, a hozzá való ismeretek a kisujjamban vannak, és ott el is férnek.
A könyvet olvasni képes és olvasni kívánó emberek száma a gondolkodni képes emberek számával megegyező mértékben csökken. Nem a könyv a hibás, és helyettese, nem hiszem, hogy lesz, bármilyen e-(lektronikus) verzióban számolja is ki magát majd a szép új világ. Csak kiszámolt emberek lesznek, akik nem kívánnak együtt gondolkodni a legjobb elmékkel, pedig a könyvekben ez az ajánlat lakozik. Majd a médiamogulok megmondják, mit olvassanak könyv helyett. Könyvvel élők mindig lesznek, tehát könyvek is. Most épp ilyen elmefogyatkozásos a helyzet, egyáltalán nincs mit csodálkozni azon, hogy a pénz olvasása messze népszerűbb, hiszen erre buzdít mindaz, ami körülöttünk ajánlgatja magát.
Néha elnézem a sok válság sújtotta, egyszerűsített embert, amint vásárol éjjel, vásárol nappal, könyveket vesz, és tankol. Meg ahogyan az idióta reklámokban hallod: bankol. Hogy van ez?
OZ: Kitől (kortárstól, magyartól) vársz új munkát, kötetet, mi az, amit feltétlenül megnézel?
FÁ: Nincs ilyen. Legyen olyan kedves, aki kedves nekem, hogy lepjen meg valamilyen művel. Elfogadok költeményt, regényt, novellát, elbeszélést. Mellébeszélést nem.
OZ: Mi az, amit megvásárolsz, már most tudod, hogy biztosan?
FÁ: Válaszom az előbbiből következik. Ha kedvemre való könyvre akadok, aminek csak az ellenkezője kizárt, akkor áldozok rá. Korlátozott számban még kapható vagyok bármire.
OZ: Mekkora összeget tartalékolsz könyvheti vásárlásra?
FÁ: Tartalék? Csak lelki tartalékaim vannak, egyébhez nem volt szerencsém, nyilván a nem megfelelő diplomáknak köszönhetően. Ezek a lelki tartalékok olyasmikből képződnek – a könyveknél maradva –, mint például Hajnóczy Péter A hangya és a tücsök című meséjének záró mondata. Idézzem?
OZ: Mi az, amit biztosan megkapsz baráti ajándékként?
FÁ: Akikkel kapcsolatom van, megjelenik kötetük, küldenek, adnak belőle. Nem tudom, idén ez miképpen alakul, nincsenek ismereteim az előkészületekről. Más módon és indokkal, konkrétan a Könyvhét okán ritkán kapok ajándékba könyvet, bár előfordul.
OZ: Ki az a fiatal, országosan még nem ismert tehetség, akit szemmel tartasz?
FÁ: Jelenleg nincs ilyen, de nem azért, mert nincs. Én nem tudok róla, nem vagyok naprakész, amióta a szerkesztői-szervezői dolgaimnak búcsút intettem. Olvasok, tájékozódom olyan mértékben, amelyet elegendőnek tartok. És persze örülök, ha felbukkan valaki és vele valami új. Felnézek a derült égre és várom a villámcsapást.
OZ: Ha tudsz valamit a könyvheti felhozatalból, szerinted mi lehet a Könyvhét sikerkönyve? Egyáltalán létezik még a fogalom, hogy „sikerkönyv”?
FÁ: Sikerkönyv létezhet, de hogy valódi vagy manipulált ez a siker, nem mindig lehet a helyszínen és helyi idő szerint eldönteni. Bár az árulkodó jegyek eltagadhatatlanok. A Száz év magány sikerkönyv volt. Ezt azonnal érezhetted, amikor annak idején megvásároltad. Értékéből semmit nem veszített mindmáig. Amiből nagyon sok példány elfogy, aztán vége, az ilyet nevezhetjük instant sikerkönyvnek. Effajta habosított szöveggyűjtemény mindig lesz, amíg a király új ruháját megcsodálni tömegek gyűlnek össze ámuldozni.
OZ: Hagyatkozol a kiadói ismertetőkre, recenziókra, kritikára, vagy pedig évek óta jól bevált íróidat vásárolod?
FÁ: A kiadói ismertetők segítenek, csak le kell vonnod belőlük a saját portéka dicséretét, hogy nagyjából sejteni lehessen, mire számíthatsz. Ezzel nem sok újat mondtam, csak jelezni kívántam, hogy élek velük. Az egyéb irományokat, recenziókat is átfutom olykor, nem egyszer azért, hogy a sejtésem megerősítést kapjon. Na, ebből biztosan nem kérek.
OZ: Ha érintett vagy az idei Könyvhéten: mivel? Kötettel, író-olvasó találkozók, kiadói beszélgetések moderálásával?
FÁ: A tavalyi Könyvhétre jelent meg könyvem, az ideit kihagyom. Kézirataim vannak, kényszereim nincsenek, az idővel is jól állok. Eljöttek újra a hatvanas évek (nekem), és ha Charles Bukowskinak hisz az ember, és miért ne tenné, akkor csellenghet még eleget. „Ne törődj vele, ki mit beszél, az élet hatvanöt éves korban kezdődik.” De tegyük hozzá, hogy a megelőző kezdetek sem voltak akármilyenek.
Kapcsolódó:
Interjú: A határsáv mindig megborzongat
