"Magyar kortársakat vásárolok"
Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint: Ádám Tamás, Andrassew Iván, Antall István, Darabos Enikő, Faludi Ádám, Géczi János, Hargitai Ildikó, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Láng Eszter, Pécsi Györgyi, Podmaniczky Szilárd, Szabó Tibor Benjámin, Tarján Tamás).
„Magyar kortársakat vásárolok”
Jász Attilával a Könyvhétről
Onagy Zoltán: Nyakunkon a Könyvhét (2011.06.02 - 2011.06.06), honnan, hogyan informálódsz, szakmabelinek illik, melyik kiadó mit jelentet meg?
Jász Attila: Régen, talán még tavaly is, csak egyre később megjelenve, volt egy lista, amit vagy elküldtek a szerkesztőségeknek, vagy a neten lehetett megtalálni. Idén nem tudok ilyenről, még nem láttam. Szálldogáló hírek vannak, félinformációk és félpletykák, kinek várható könyve. És külön-külön kell levadászni a kiadók kínálatát. OZ: Ha kicsit nosztalgikusra veszem, az emlékezet határán a Könyvhét – zsurnaliszta panellal – valóban a Könyv Ünnepe, az olvasó készült rá, fehér inget húzott, úgy indult a Térre, ahol helyileg felverve a helyi könyvesboltok sátrai. Egy időszakban érdemes volt jó viszonyt kialakítani az eladókkal, hogy a kötelező aktuálisokat meg tudja venni az olvasó a pult alól, mint például a Körképet, a Szép verseket, a Rivaldát, ezekből soha nem szállítottak eleget az első menetben. Mostanában valami okból nem érzem a régi áhítatot. Ugyan miért? A Könyvhét nem lehet korfüggő.
JA: A Könyvhét egyre inkább kisbetűs ünnep lesz, bár számomra mindig ünnep marad, bármilyen bosszantó is, hogy csak évi egy hét figyelem jut a világ részéről reflektáltan a könyvekre. Az az egy hét is jellemző módon, magyaros túlzással egy hét, valójában egyetlen hétvége. De bármennyire nyomasszon is a tömeg médiasztárok és politikusok könyves standjainál, a barátaid kijönnek dedikáltatni, valaki mégis legyen a te asztalodnál is. És egy csomó jó emberrel, szakmabelivel is össze lehet futni, és meginni a közelben egy sört, vagy csak könyvet cserélni futólag.
OZ: Szerinted megmaradt a Könyvhét rangja a két másik könyves akció mellett? Ha három húsvét volna, törhetnénk a fejünket, melyik húsvét húsvét, melyik még húsvétabb.
JA: Számomra a Könyvhét jelentősége megmarad, talán, ha majd könyvek sem jelennek meg, akkor is. Az ember fölmegy vidékről könnyű, nyári ingben, legalább egy délutánra, beleszimatol a könyvszagú levegőbe, megnézegeti a kínálatot, megkapja ajándékba, amit nem venne meg, és megveszi, amit nem kap meg. Talál olyat, amire nem is számított, és nem találja meg, amit keres.
OZ: Kicsi a piac és minden nappal vékonyodik az olvasói réteg. Szerinted a gyors egymásutánban lenyomott Feszt és Könyvhét nem fosztja-e ki egymást, húzza el a vásárlóerőt egymás elől? Vagy éppen ellenkezőleg?
JA: Tény, hogy alternatív műfaj lett az olvasás, de azért akadnak olvasók, sőt könyvvásárlók is. Nem a megszokott, elvárt mennyiségben, de ezt is tudomásul kell venni. El kell csábítani őket, vagyis vissza. Az olvasásához. És ezért nem baj, ha több alkalom is kínálkozik a visszahódításukra. A Könyvfesztivál más jellegű kicsit, olyan nyugatias, és nekem a Könyvhétben valami nagyon magyar. Jó értelemben.
OZ: Kitől (kortárstól, magyartól) vársz új munkát, kötetet, mi az, amit feltétlenül megnézel?
JA: Néhány kortárs magyar szerzőtől tudom, hogy ha minden jól megy, lesz könyvük. Azokat várom. De tágabb merítésben tudatlan vagyok, egyelőre.
OZ: Mi az, amit megvásárolsz, már most tudod, hogy biztosan?
JA: Elsősorban magyar kortársakat vásárolok, kíváncsiságból és támogatva is őket, kiadójukat, de leginkább olyan könyveket, amikről tudom, hogy a könyvtár nem biztos, hogy megvásárolja. Amit egyszer kívánok elolvasni, azt általában kivárom a könyvtárban, hisz a lakásban már amúgy sincs nagyon hely a könyveknek.
OZ: Mekkora összeget tartalékolsz könyvheti vásárlásra?
JA: Ez a honoráriumoktól függ, ugyanis ez extra kiadás, erre családi keretből nem futja. De tartalékolok általában, és igyekszem csak a nagyon-muszáj-könyvekre koncentrálni. Sajnos mindig akadnak ilyenek. (Ezek nem feltétlenül magyarok vagy kortársak, bejáratott őrületek.)
OZ: Mi az, amit biztosan megkapsz baráti ajándékként?
JA: Még nem tudom, attól függ, kivel futok éppen össze, így a postaköltséget megspóroljuk egymásnak.
OZ: Ki az a fiatal, országosan még nem ismert tehetség, akit szemmel tartasz?
JA: Rengeteg fiatal van, aki jó, megbízhatóan izgalmas. Szerkesztőként is nagyon figyelek rájuk, meg szerzőként is. Friss energiákat, ösztönzést jelentenek. Esetleges lenne neveket mondanom. Elég megnézni a lapszámainkat, azokban bőven találni ilyen neveket.
OZ: Ha tudsz valamit a könyvheti felhozatalból, szerinted mi lehet a Könyvhét sikerkönyve? Egyáltalán létezik még a fogalom, hogy „sikerkönyv”?
JA: Azt kell tisztáznunk, milyen értelemben sikerkönyv. Szakmai szempontból, számunkra, vagy kereskedelmi szempontból, ami, ugye, nem ugyanaz. (Vidéki indiánként nem tudok semelyikről…)
OZ: Hagyatkozol a kiadói ismertetőkre, recenziókra, kritikára, vagy pedig évek óta jól bevált íróidat vásárolod?
JA: Mindkét módszert gyakorlom. Igyekszem fedésbe hozni az infókat, és az alapján keresem a muszáj-könyveket.OZ: Ha érintett vagy az idei Könyvhéten: mivel? Kötettel, író-olvasó találkozók, kiadói beszélgetések moderálásával?
JA: Ha minden jól megy, és eddig úgy látszik, lesz könyvheti könyvem, legalábbis rajtam már nem fog múlni. Verseskönyv Nádor Tibor illusztrációival, Sellyei Tamás Ottó kivitelezésében és a Napkútnál jelenik meg: isten bőre címmel.
Kapcsolódó:
