"Teljesen érintetlen vagyok"
Minden nappal közelebb az év legjelentősebb könyves ünnepe, a Könyvhét. Mire várnak, mivel számolnak, mit kívánnak, ezt kérdezte az Irodalmi Jelen tizenöt irodalmártól (név szerint: Ádám Tamás, Andrassew Iván, Antall István, Darabos Enikő, Faludi Ádám, Géczi János, Hargitai Ildikó, Jász Attila, Kiss Judit Ágnes, Láng Eszter, Pécsi Györgyi, Podmaniczky Szilárd, Szabó Tibor Benjámin, Tarján Tamás).
„Teljesen érintetlen vagyok”
Kiss Judit Ágnes Könyvhét – 2011.
Onagy Zoltán: Nyakunkon a Könyvhét (2011.06.02 - 2011.06.06), honnan, hogyan informálódsz, szakmabelinek illik, melyik kiadó mit jelentet meg?
Kiss Judit Ágnes: Nehézkesen, lassan, mert mint mindenről, erről is folyton elfelejtkezem, de az internet a legkényelmesebb.OZ: Ha kicsit nosztalgikusra veszem, az emlékezet határán a Könyvhét – zsurnaliszta panellal – valóban a Könyv Ünnepe, az olvasó készült rá, fehér inget húzott, úgy indult a Térre, ahol helyileg felverve a helyi könyvesboltok sátrai. Egy időszakban érdemes volt jó viszonyt kialakítani az eladókkal, hogy a kötelező aktuálisakat meg tudja venni az olvasó a pult alól, mint például a Körképet, a Szép verseket, a Rivaldát, ezekből soha nem szállítottak eleget az első menetben. Mostanában valami okból nem érzem a régi áhítatot. Ugyan miért? A Könyvhét nem lehet korfüggő.
KJÁ: Bele se merek gondolni, hogy miért nem. Még a végén egyszer visszasírjuk Aczél elvtárs korát?
OZ: Szerinted megmaradt a Könyvhét rangja a két másik könyves akció mellett? Ha három húsvét volna, törhetnénk a fejünket, melyik húsvét húsvét, melyik még húsvétabb.
KJÁ: Az étkezésnél azt mondják, többször kevesebbet. Lehet, hogy ez a könyvekre is igaz. Talán még egy őszi könyvbörze kéne a lehulló levelek jegyében kifejezetten hangos- fapados- és e-könyveknek, akkor volna teljes a paletta.
OZ: Kicsi a piac és minden nappal vékonyodik az olvasói réteg. Szerinted a gyors egymásutánban lenyomott Feszt és Könyvhét nem fosztja-e ki egymást, húzza el a vásárlóerőt egymás elől? Vagy éppen ellenkezőleg?
KJÁ: A legdühítőbb, amikor egy fesztivál van, és pont akkor nincs pénzed. Talán így több az esély.
OZ: Kitől (kortárstól, magyartól) vársz új munkát, kötetet, mi az, amit feltétlenül megnézel?
KJÁ: Olyan kiadótól, ahonnan van esély kunyerálni, kölcsönkérni, satöbbi.
OZ: Mi az, amit megvásárolsz, már most tudod, hogy biztosan?
KJÁ: Tej, a reggeli kávémhoz. Ha véletlen kiderül az adóbevalláskor, hogy túlfizettem, akkor ad hoc jelleggel tombolok.
OZ: Mekkora összeget tartalékolsz könyvheti vásárlásra?
KJÁ: Nem értem az állítmányt.
OZ: Mi az, amit biztosan megkapsz baráti ajándékként?
KJÁ: Apukám a nagy könyvvadász, ha kérnék valamit, tőle biztos megkapnám, de még jobban szeretem a szerzőtől kapott, dedikált példányokat.
OZ: Ki az a fiatal, országosan még nem ismert tehetség, akit szemmel tartasz?
KJÁ: Természetesen lírikusok, Ughy Szabina kötetét várom, Székely Szabolcstól szeretnék valami frisset.
OZ: Ha tudsz valamit a könyvheti felhozatalból, szerinted mi lehet a Könyvhét sikerkönyve? Egyáltalán létezik még a fogalom, hogy „sikerkönyv”?
KJÁ: Előbb definiálni kéne a fogalmat. Stephanie Meyerhez képest, például?
OZ: Hagyatkozol a kiadói ismertetőkre, recenziókra, kritikára, vagy pedig évek óta jól bevált íróidat vásárolod?
KJÁ: Utoljára három éve vásároltam könyvhéten.
OZ: Ha érintett vagy az idei Könyvhéten: mivel? Kötettel, író-olvasó találkozók, kiadói beszélgetések moderálásával?
KJÁ: Teljesen érintetlen vagyok, talán nem is leszek a Könyvhét közelében, de ha igen, egy-egy beszélgetésen hallgatóként fogok részt venni.
Kapcsolódó:
