Hegyi Botos Attila: rögnyi Ég (részletek)

Hegyi Botos Attila első, rögnyi Ég című verseskötete a 82. Könyvhétre jelenik meg. Részletek olvashatnak belőle.

Hegyi Botos Attila: rögnyi Ég

(részletek)

Ki most ajtómon belépsz, ne feledd,
A belépő lépte sosem könnyed,
Még akkor sem,
Ha lábtörlőn hosszasan időz.
Nem menti szó, rituálé, illendőség
Falak geometriájától,
Ahogy tárgyaktól sem.
Hihetné, az ott sublót, fölötte tükör,
Még arrébb ágy;
S ez így is van.
Ahogy az is, minden emberi tárgy
Egyben kétkarú mérleg,
Mely létrehozóját,
Mérleg használóját
Egyazon mód mérlegeli.

Rögnyi ég

anyámnak, Semelének

Ha belső égbolt
Rejtett hűse izzik;
Szisszenjen kénnyelven,
Nem mozdul – tisztul a csont.
Mindig akad egy nyílás
Égre látni.
Boltozatát ha kibontják,
Fehér aranyrögként ragyog.
S már csak
Egy csepp könny, hogy szemet
Vakító por,
Egyetlen fal, hogy hűvösen
Izzó vakolat legyen.

Bordal

(Deucalion énekeiből)

Mit ég vetett, érlelt, fának
gyilkos gyöngyét csodáld
elfogulatlan. Tovább ne gondolj,
s rettegd, ha híján arany sarlónak,
len könnyű vásznának,
földre tapintatlan ujjadtól hull.
Ám félve nevelt,
áldott gyümölcsöd
tapodják, s fakasszák bár
illetlen lábak: ereid folyását
hagyd tikkadt istenekre – s vigadj;
Rögre ha löttyen a bor!

Csukma-tető

Nem tudom, kik,
Miként éltek itt.
Kelták, latinok, magyarok –
Emberek.
Míg napra nap hanyatlik napunk,
Lankákra engedve
Elnyelt melegét,
Üldögélünk tovább,
A kő meg én.
Egyikünk se kérdi,
Minek.

Ajánlás

„s vissza barázdába
holtan hullott”
Tarchies regéje

Fivérem, ahogy e rög
Enyésző töredéke 
Kegynek, mit teremtő
Rá méltatlanra hagyott –
Tessék, itt hát fogas is,
Fokát, ha fagy, se sajnáld!
Nála gondosabban ápolj
Paradicsomot.

Hegyi Botos Attila: rögnyi Ég (Irodalmi Jelen Könyvek), 74 oldal