Grófok, kastélyok, úrilányok

Hogyan élnek az erdélyi nemesi családok 2011-ben? Miként lehet hasznosítani az ottani kastélyokat? Mi történik, ha egy arisztokrata család leszármazottja tollat ragad és regényt ír? – Ilyen témák is szerepeltek az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. Szakácskönyvből lányregény

Ugron Zsolna Úrilányok Erdélyben című kötete 2010-ben látott nyomdafestéket az Ulpius-ház Könyvkiadónál, meglehetősen nagy sikert aratva mind a magyarországi, mind az erdélyi olvasók körében – Kolozsváron és Székelyföldön népes közönség gyűlt össze a könyvbemutatókra. A kalandos időutazás a báltermek, paloták, kastélyok világába, rokoni kapcsolatok szövevényével, szerelmi témával fűszerezve a lányregények stílusára, a Jókai könyvek kalandos romantikájára emlékezteti az olvasót. Anna, a könyv főhőse utazgat, társasági életet él, látszólag irigylésre méltó sorsa van. Egy nap azonban unalmassá válik számára ez a közeg, úgy dönt, változtat életvitelén, így talál rá az erdélyi faluban örökségére és szerelmére is.

Ugron Zsolna jelenleg a zabolai kastélyban él, grófi család leszármazottjaként, a regény története tehát nagyon hasonlít az írónő életére, ezért sokan párhuzamot vonnak a könyv és a grófnő sorsa között. Ezzel kapcsolatban az írónő a könyvbemutatón elmondta: teljesen fiktív a sztori, csak néhány szereplő megformálásában volt egy kis szerepe a saját életének. Felhasznált ugyan emberi jellemvonásokat, barátok által elmesélt történeteket, de ezekre a karakterekre sem ismernek rá még a legközelebbi családtagok sem. Az Úrilányok Erdélyben eredetileg receptes könyvnek indult, amely köré Zsolna néhány történetet is épített. Valaki felajánlotta neki, hogy ha kikerekíti ezt egy gasztro-regénnyé, akkor kiadja. Az írónő ennek nagyon megörvendett és belevágott a regény megírásába. Végül az Ulpius-ház gondozta a kiadványt, mely mostanra már sikerkönyv lett.

Az írónő jelenleg újabb könyvön dolgozik, melynek címe Szerelemféltők lesz, a történet alapja egy férfi és egy nő levelezése. A szerelem tehát továbbra is szerepet játszik az erdélyi grófnő írói világában, akárcsak a receptek. Hamarosan tízrészes főzősorozattal rukkol elő. Amikor nem az irodalomé a tér, akkor kertészkedik egy piros gumicsizmában vagy a lányainak él – tudtuk meg.

Tartásában is nemes

Gróf Nádasdy Borbála, a Báthory család leszármazottja, három kötetet hozott magával, amelyek et György Attila író, újságíró méltatott. A Zagolni zabad, A szabadság zaga, Maradni zabad című kötetek nemcsak történelmi, hanem szépirodalmi szempontból is értékesek. 

A Zagolni zabad című kötet a grófnő gyerekkori emlékeit dolgozza fel, választ adva a különös „z” történetére is. „Gyerekkoromban, amikor a szüleim kilovagoltak a birtokot szemügyre venni, és utána nekiláttak villásreggelizni, mindig volt alkohol is az asztalon. Nekem szokásom volt a vermutos pohárkákba beledugnom az ujjam, nagyon finomnak találtam az ízét. Szüleim rám szóltak, hogy ezt nem szabad, én meg selypen megkérdeztem, de zagolni zabad. Innen a bűvös z betű” – magyarázta a grófnő. 

A kötet fülszövegét író Bayer Zsolt ekképp vélekedik a grófnő első, nagysikerű kötetéről:

Ez a könyv egy magyar grófnő életéről szól… Egy magyar grófnő élete mindannyiunk élete. Ez a nyilvánvaló, amelyre rá kell mutatni. Ez a kor persze nem kedvez a történelemnek, a történelmi tudatnak, az emlékezetnek. Ez a mi korunk a történelem ellensége. Csodálom ezt az asszonyt és szeretem. Szeretem az életét, amelyet helyettem is megélt. Csodálom, hogy kibírta. Csodálom, hogy nem adta fel. Ha majd nagyon elcsüggedek megint, őt fogom olvasni újra. Őt is...

A második kötete a Magyarországról való elmenekülésének éveit tárja elénk, a Franciaországban rászakadt szabadság-álszabadság útvesztőibe enged betekintést, a harmadik pedig az itthonmaradás értelmére világít rá. A kötetek egy olyan múltra tekintenek vissza, amelyre most sem könnyű visszaemlékezni. Nádasdy Borbálának nem a nemesi birtokok elkobzása okozott fájdalmat, hanem a szülei elvesztése. Édesapja, mint mondta, négy évig volt málenynkij roboton.

A Nádasdy név kötelez, de valamikor ezzel a névvel életveszélyes volt élni. Magyarországról 250 000 ember vándorolt ki, nem föltétlen azért, mert külföldön könnyebb lett volna élni, hanem mert életükkel játszottak volna, ha itthon maradnak –meséli az írónő. A grófi címet Nádasdy Borbála csak megkülönböztetésképp használja, mivel a név felszabadulásával nagyon sokan felvették és viselik. Mégis, nemesi tartásában, a belső értékek és a magyar hagyományok tiszteletében, az egyszerűségben, ugyanakkor méltóságtartásban a régi, grófi karaktereket juttatja eszünkbe. Idős kora ellenére fiatalos lendülettel beszél a világ dolgairól. Mint mondta, nagy örömére szolgált a táborban bemutatni a könyvét, hiszen így fiatal közönséggel találkozhatott, akik kezében van a jövő. A határon túliságról és erdélyiségről úgy vélekedett: Dunának, Oltnak egy a hangja.

György Attila rátapint a lényegre, amikor a grófnőt nagyasszonynak nevezi. A szabadság zaga arra hívja fel a figyelmet, hogy az igazságtalanság, a kiszolgáltatottság, a megaláztatottság ellenére is érdemes kitartani az elvek mellett. Egy szép emberi, sors, egy felemelt fejű, küzdelmes életű nő története bontakozik ki, akiből sosem hiányzik az életöröm. Annak ellenére, hogy a grófnő Budapesten született és jelenleg Franciaországban él, erdélyiként viselkedik.

Mi lesz a kastélyok sorsa Erdélyben?

Az erdélyi kastélyok hasznosítási lehetőségeiről folytatott kerekasztal-beszélgetést a Kastély Nap keretében, az Erdély Café sátorban Kassay Péter, a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója, Gál Sándor, PONT Csoport, a keresdi tematikus táborok szervezője, Fóris Csaba, a marosugrai Haller kastélyszálló tulajdonosa és Nemes Zoltán, Ternio Pontis kft., ingatlanpiaci szakértő.

A beszélgetés több pontból is megvilágította az erdélyi kastélyok és kastélytulajdonosok helyzetét. A résztvevők következtetéséből kiderült: a kastélyok felújítása óriási befektetést igényel, amelyre a nemesi családok utódainak az esetek nagy részében nincs pénze. Azelőtt a grófok, bárók tulajdonában nemcsak a kastélyok, hanem erdők, földbirtokok is voltak, amelyekből fenntartották őket. Ma ez nem így van, ezért a felújított épületekben valamilyen tevékenységnek kell otthont adni.
Egyes esetekben társadalmi célú hasznosítás, más esetekben a gazdasági-turisztikai egységgé alakítás jelentette a megoldást. A gyergyószárhegyi Lázár kastélyban kulturális események, alkotótáborok kapnak helyet, más helyeken tanintézmények működnek az ódon épületekben.  A marosugrai Haller kastélyt esetében a kastélyszálló lehetősége merült fel. Bármilyen megoldásról is legyen szó – állapították meg a jelenlévők m –, fontos megőrizni a kulturális, történelmi értékeket, annak a kornak a jellegzetességeit, amikor az illető kastély épült. 

Ugyancsak izgalmas volt ezt követően egy beszélgetés az erdélyi nemesi családok hétköznapjairól 2011-ben, Bánffy Farkas, a fugadi Bánffy kastély és a vajdaszentiványi Zichy kastély kezelője, Ugron Zsolna író, a zabolai Mikes kastély tulajdonosa, Galánthay Zsombor ügyvéd, a Bánffy család leszármazottja és Ugron Béla, az erdélyi Ugron család leszármazottja közreműködésével. Kiderült: a nemesi családoknál is hasonlóképp zajlik a mindennapi élet, mint a hétköznapi embereknél, annyi különbséggel, hogy néha egy-egy kíváncsi turista belefotóz a vasárnapi ebédbe.