A 19-20. század fordulójának Kolozsvárján a kulturális élet egyik legfontosabb személyisége, az értelmiség gondolkodásának provokátora, újítója. Két merénylet túlélője. Karizmatikus ember, akinek esze, temperamentuma, szellemes és élénk karaktere, szépsége, divatújító öltözéke mellett nem lehetett elmenni állásfoglalás nélkül.

Elbúcsúztak Kányádi Sándortól barátai, tisztelői, költőtársai és költőtanítványai a Petőfi Irodalmi Múzeum estjén, ahol suhogó lombok alatt, lassacskán enyhülő hőségben hallgathattuk az ismerős-kedves sorokat.

„Nem vagyunk vérszomjasak” – szögezik le az Alibi antológiasorozat szerkesztői legújabb kötetük fülszövegében, a lapokról valamiképp mégiscsak dől a vér. Persze a legtisztább irodalom – novellák, versek, anekdoták és feljegyzések – formájában. A bemutatón jártunk.

Báthory Erzsébet valóban szűzlányok vérében fürdött-e, milyen jellem és uralkodó volt a tündérkirályfinak nevezett Báthory Gábor fejedelem, van-e hatása a közéleti költészetnek a napi politikára és a parlament működésére, hogyan termékenyíti meg a verset a melankólia és az utazás – képes beszámolónk a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét harmadik napjáról.

Hogyan tudta megvédeni magát egy özvegy, vagyonos nemesasszony, mi áll a boszorkányperek hátterében? – ezt boncolgatja Ugron Zsolna legújabb, Erdélyi menyegző című regénye, amelyet Lévai Anikó és Molnár-Bánffy Kata mutatott be a kolozsvári Bulgakovban.

Hogyan élnek az erdélyi nemesi családok 2011-ben? Miként lehet hasznosítani az ottani kastélyokat? Mi történik, ha egy arisztokrata család leszármazottja tollat ragad és regényt ír? – Ilyen témák is szerepeltek az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetemen.