Én a lapnak, a Jelennek,

és a Jelen napra nap

az Interneten jelen meg,

s a világra hat, ha hat.

 

JÓZSEF ATTILA

(után)

 

KÖLTŐK OSTORA

Böszörményi Zoltánnak

 

Íme itt e verselményem.

Remekműnek ostoba.

Parodizál álszerényen

címe: „Költők Ostora”.

Úgy kereng a kétség benne,

mintha minden szépnek lenne

a tora.

 

Úgy kereng a kétség benne,

mint amilyen a világ:

cinikusan, kéjelegve

harap, zabál, belerág.

Ettől hullik minden széjjel,

ettől vonyítanak éjjel

a kutyák…

 

Én a lapnak, a Jelennek,

és a Jelen napra nap

az Interneten jelen meg,

s a világra hat, ha hat.

Száll a virtuális térbe,

a semmibe visszatérve,

s ott arat.

 

Torz a vers, hogy sír a lelkem,

szövegkorpusz lett a sikk.

A kritika mindent elken,

egymást és a pénzt lesik.

Együtt érez klikk a klikkel.

Az olvasó rá se klikkel,

s nem veszít.

 

Főszerkesztőm, jöjj, és nézz szét.

Ezt a lapot élteted.

Benned dolgozik a részvét,

bennem is, hát értelek.

Elmúlt a „Nyugat” „Az Est”-tel, 

ám az új költőknek is kell

egy telek.

 

Üres tér lett a Parnasszus, 

elment Örkény, Weöres úr,

kóricál pár hamis basszus,

s néhány botor tintanyúl.

Ha mi is dőlünk a késbe,

az irodalomnak is be-

alkonyúl.

 

2011. szeptember

 

Bárdos József