Egy utolsó próbakör még kinek árthat?
Bérleted van,
erről a járatról téged senki le nem szállíthat,
bérleted van a repülésre, a városra,
bérleted van a szerelemre.

 

 

 

 

TÓTH ERZSÉBET

BÉRLET A REPÜLÉSRE

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Körjárat

Délelőtt készülődés, délután randevú.
Villamos röpít át a körutakon, a Dunán, a városon,
homlokodon  gyöngyök, közeledsz a leszálláshoz,
biztonsági  öveidet bekapcsolod.
A megállónál már egész testedben remegsz,
mi lenne, ha kinéznél az ablakon,
és véletlenül meglátna, véletlenül meglátnád.
Kicsit később már kinézel,
évek  múltán tudod csak majd felidézni az akkor
homályosan  látottakat. Nem szállsz le,
teszel még néhány kört a város körül, fölött,
a negyediknél már sötétedik,
nincs kedved hazamenni.
Egy utolsó próbakör még kinek árthat?
Bérleted van,
erről a járatról téged senki le nem szállíthat,
bérleted van a repülésre, a városra,
bérleted van a szerelemre.

 

 

A vers könnyei

Nagyszabású költői est a Műcsarnokban -
100 ezer költő a változásért.
A világ több mint 90 országában egyszerre olvassák a költők verseiket, így emelvén föl szavukat a változásért.
Van-e annyi költő a földön, amennyi embernek ebben a pillanatban is fegyver van a kezében, puska lóg a vállán?
És mit mondanának egymásnak, ha szembe kerülnének?
Lenne rá idő?
A szűnni nem akaró háborúkra, az éhezők százmillióira, a folyton újjászülető diktátorokra, a sistergő gyűlölet láváira mit felelhet a költő?
„Egy költőnek legfeljebb zsebkése van.” – írta Weöres Sándor.
Amerikai költő lép a magyar mikrofon elé, noteszában szépen formált betűk sűrű sorokban, meglehet, pár év múlva a kézzel írás is lázadás lesz.
Angolul mondja versét, a többség így csak bűvölő varázsmondókának érezheti a szöveget, akár szundikálhat is közben.
Az amerikai fiúnak madársóhajnyit remeg a keze lapozás közben. Verejtéktől fénylik a homloka.
Aztán egy csepp lehull a padlóra, majd kettő, három, négy…
Sírt a vers.  A vers könnyei hulltak a színpadra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

kultúra nyet*

 

régen volt  / jajistenem, most megint  hallgatni kell 

még voltak filmrendező barátaim  /  most megint nagyzol 

az egyik mesélte, a moszkvai filmfesztiválon éppen /  azt képzeli , hogy a 

                                                                               filmrendező

a tízezer napot mutatták be  /  számít valamit ebben a közegben 

szobájában egy szörnyű  /  hogy valaki tudja,  mi az a filmrendező 

szocreál festmény lógott a falon  /  hogy tudja, mi az a szocreál 

a rendező, aki aztán a fődíjat kapta /  édes bogaram, ne figyelj oda 

nem bírta nézni  a festményt  /  te lennél a legszebb , ha valaki lefestene 

minden este levette és a falnak fordította   /  soha a büdös életbe nem fordítanának 

                                                                               falnak

reggel meg elfelejtette az egészet  /  nem lenne játék, te mindig az lennél, aki 

nem tudom, mond e valakinek valamit   /  nem változtatnánk meg a nevedet 

a szépséges kifejezés: gyezsurnaja  /  gyönyörűségem,  te nem lennél más 

olyan  szobalányféle  /   csak aki vagy,  a mezők vadvirága 

nem olyan, akiket mostanában kergetnek meg  /  ma már őket is árulják, eladják 

mindenféle hotelokban  / magyarománok, magyaromák,  díszmagyarok, magyarábok 

aztán ripsz-ropsz újsághír az egész  / de valami kéne, valami megélhetési  élhetés 

dollármilliókban mérik őket  / mert másképp nem tudják eltartani egymást 

bármilyen csúnyák is  /  anya árulja lányát, fiú barátnőjét 

inkább  nagytestű,  félelmetes asszonyságfélének  / a lavórról lepattogzott a zománc 

gondoltuk akkoriban a gyezsurnajá t / hát kiállt az út szélére 

nem tett semmit /  hamar megtalálták, gyere babám jó lesz neked 

csak amit kell a szobalánynak egy hotelban  /  aztán addig verték, amíg már jó lett 

és ez a gyezsurnaja  /  ez még mindig a képről beszél 

mindig  visszatette a képet a falra /  még szerencse hogy 

hogy minden rendben legyen  /  most nem a költészetről 

nem is volt baj  /  hogy a költő barátjának nem adnak pénzt a verseiért 

de végül találkozott a lázadóval  /  megbűnhődte már a versírást ő is 

aki  megpróbálta helyreigazítani a világnézetét  /  költő létére itt ül ő is a hűvösön 

és pluszmunkát adott neki  / most legalább írhat, nem zavarja senki 

amikor  összefutott a képfordítgató fantommal  /  de csak zümmög mint egy 

                                                                            méhecske

a rendező kezében már a bőröndjei  /  hogy vége a kultúrának, vége a kézírásnak 

a  gyezsurnaja  megállt előtte jelentőségteljesen  /  a kéz a papír a lélek eltávolodnak 

                                                                            egymástól

az ujját fölemelve és meglendítve  /   barátkozz meg a gépekkel, különben véged 

annyit mondott:  kultúra nyet?   /   kultúra nyet

 

 

* Részlet a költő Kőrózsa című versregényéből

 

A versekhez Bartus Ferenc festményeit társítottuk