SZUBJEKTÍV VILÁGIRODALOM (MÉG EGYSZER)
BERT BRECHT
Zsongnak a szongok, az arcok, a maszkok
a színpad az élet
képe:
előbb van a has, és azután a morál.
SHAKESPEARE
Voltam Hamlet, Ophélia, Machbeth, Prospero, Henrik,
Júlia, Romeo, Lear, Gloster, Olivia, Puck.
Mert színház az egész. Szerep. Álruha. Színpadi játék.
Végre magam se tudom: Hol vagyok én? S ki vagyok?
CERVANTES
(alias Don Quijote de la Mancha, a búsképű lovag)
A szélvitorla föl-le: röpülsz, zuhansz, röpülsz.
De Sancho, mondd, az égre, mért jó, hogy lenn csücsülsz?
Ha jő a próba perce, a gaz Tükör-lovag,
A sorssal víni mersz-e, ha őrültnek mutat?
Gonosz Merlin varázsa ott lenn is megtalál.
Dulcíneám ne lássa, ha fáj a bús halál!
GOETHE
Jajj, a világirodalmi remények! A klasszikus álmok!
Hol van már a galant?...Werther?... A Lotte-kaland?...
Mehr Licht, Eckermann! Ki a fénybe emeltem a Faustban
Margitot is, remegek: Eljön-e értem a fény?
PUSKIN
A cárszkoszélszki parkban Anyégin tébolyong.
December… felkelésünk… Tatyjána… én bolond!
Az ifjuság, a versek… szerelmek… Elszaladt
Az élet… nagy remények… Szabadság hó alatt?
Szibériát kibírni?... A Poklot?... Dante sem…
Mégis, ha Lenszkij élne… Jól célozz, Dantesem!
LEV TOLSZTOJ
Jaj, Anna, Kitty s többi mind!
A részeg körhintás csak int,
s forogtok már illem szerint.
S a mozdonyfék csikordul…
VIRGINIA WOOLF
Ha lány ölébe vonz a vágy, ha lelkedig borzongod át,
ha lány vagy is, kit érdekel, ha melle, ajka, térde kell;
S ha ő a férfi, ő vesz el, ha kell, hát érte nő leszel,
Orlando módra át koron, nemen s Konstantinápolyon,
és nem kell több teória, csak ő, csak ő.
Victoria.
MAJAKOVSZKIJ
Jön, jön a BALFRONT!
A burzsujnak fájront!
Versem a
forradalom!
Sztálin a győztes?
Szegény népem reszkess!
S Lenin, mint
kép a falon.
ANNA AHMATOVA
Uram, mivégre, mondd e kínok?
Ezer halál, de írok, írok.
A Nyári-kert, az ifjuság,
hová repült? Mindent kibírok?
BERT BRECHT
Zsongnak a szongok, az arcok, a maszkok
a színpad az élet
képe:
előbb van a has, és azután a morál.
Bárdos József
