Pisztolylövések a Párizsi udvarban
Ja igen, még a lövések után hallani valakit, aki oroszul káromkodik és szidja ezeket a „hülye magyar amatőröket”, akik először lőnek és csak aztán kérdeznek. – Gömöri György írása
Néha a legváratlanabb helyeken bukkan fel a hungarikum. Például megnézünk egy új angol krimit, a kitűnő Le Carré nevű titkos ügynök, majd sikeres író egyik regényéből filmre átdolgozott Tinker, Taylor, Soldier, Spy-t és – láss csodát! – a film első jeleneteinek egyike egy angol ügynök látogatása Budapesten a hetvenes évek közepén, amikoris a magyar titkosszolgálat egyik tisztjének „átállási szándékát” kell megvizsgálni. Hamarosan kiderül, hogy ez a szándék csapda, és a Párizsi udvarból menekülni próbáló fiatal angolt egy vélhetően belügyes egyén gyors pisztolylövésekkel igyekszik ebben megakadályozni. Mint azt a következő filmkocka vértócsája mutatja, az egyik golyó célt is ér – de utána már nem folytatom, mert a film története bonyolult, és ez csak az első epizódok egyike. Ja igen, még a lövések után hallani valakit, aki oroszul káromkodik és szidja ezeket a „hülye magyar amatőröket”, akik először lőnek és csak aztán kérdeznek.
A film, mint írtam, Le Carré először 1974-ben kiadott regényén alapul, de attól számos helyen eltér. Címét a szerző egy angol kiszámolós játékból vette, ezt szószerint lefordítani nemigen lehet, ezért lett magyarul ”Suszter, Szabó, Baka, Kém”. Már korábban is megfilmesítették a felejthetetlen Alec Guinness-szel a főszerepben, ő játszotta George Smileyt, akinek különben a mi Petri Gyurink is szentelt egy verset. Most a főszereplőt Gary Oldman alakítja, de rajta kívül még olyan sztárok is előfordulnak a filmben, mint John Hurt vagy Colin Firth. A rendezőt Tomas Alfredson-nak hívják, róla még nemigen hallottam. A korábbi „Suszter, Szabó...”-hoz képest ez a film izgalmasabb, bár túl sok benne az oda-vissza idő-játék, ami kicsit megzavarja a posztmodern produkciókhoz kevésbé szokott,
Le Carré története arról szól, hogy áruló van a brit titkosszolgálat, az MI6 vezetésében. Ki kell számolni, öt ember közül ki a „tégla”, ki az áruló. Erre Smiley vállalkozik, különféle nyomokon kell haladnia és helyes következtetéseket kell levonnia. Az öt gyanúsított között van egy félig-meddig magyar is, Toby Esterhase (így!), amit hasonló nevű Péterünk bizonyára azzal utasít el, hogy sok hülye volt ugyan a családban, de olyan nem, aki a ’Tóbiás’ névre hallgatott volna. Mint megtudjuk, ezt az Esterhase-Eszterházyt Smiley régen, Bécsben szedte fel, és biztos benne, hogy nem ő az áruló – ahhoz képest az ürge túl kisstílű, nincs elég fantáziája. Igaz is, az eredeti Le Carré regényben még egy cseh tábornok próbálja lépre csalni a briteket, viszont azt is meg tudjuk talán válaszolni, hogyan lett a csehből magyar: 1. Pesten olcsóbb volt filmezni, mint Prágában; 2. az eredeti regényben a Csehszlovákiába küldött angol ügynököt egy ottani magyar sofőr várja, akinek az a feladata, hogy elvigye kémünket egy kies vadászkunyhóba. Ez az ember nem tetszik az angolnak, mert „bajuszos és erős fokhagymaszaga van”. A csehországi csapda története túl bonyolult lett volna filmen, így a bajuszos magyart áttelepítette a rendező a Ferenciek-tere melletti Párizsi udvarba. Autózás nincs, a fokhagymaszagot a filmen nem érezzük, pisztolylövés viszont van, ami talán azért nem zavarja a pestieket, mert esténként ők inkább színházba járnak, és hát néha a színpadon is lövöldöznek.
Vagyis ma már az angol krimik egy részét is Magyarországon forgatják. A Budapestre érkező angol kémet egyébként a pályaudvaron katonazenekar fogadja, azt hiszem, éppen a „Fel, fel vitézek”-et játsszák. Később is felhangzik egy ismerős dallam – ez már Londonban, szilveszterkor, az MI6 buliján, de hogy melyik, azt nem árulom el az olvasóknak. Egy biztos: meg fogja lepni őket!
