Téli játék – Lackfi János és Kiss Ottó karácsonyi könyveiről

A Móra Kiadó két mesekönyve egyszerre humoros és játékos, miközben komoly kérdéseket fejteget. Nevetve tanít arról, hogy mi az a kincs és a karácsony.

Téli játék

– Lackfi János és Kiss Ottó karácsonyi könyveiről

„Ha tél van, verset olvasok” (Kiss Ottó: Régi kincsek)

Lackfi János Karácsonyi vándorok

Lackfi János ismét nyelvi játékokkal szórakoztatja az olvasót, a szleng és a karakterrajz könnyedsége gazdagítja a mögöttes üzenetet. Modern mesét ír a három királyról, akik kissé beleuntak a jólétbe. Fekvőtámaszokat végeznek, kártyáznak, és igazából nem is élvezik a mérhetetlen gazdagságot. Mígnem az egyikük a könyvtárba téved, és elkezdődik a hosszú olvasás, az ezzel járó nagy kalandok sora.

A királyok kissé másak, mint ahogy eddig elképzeltük őket. Kisportoltak, néha morcosak, értetlenek. Emberiek. Elindulnak, hogy megtalálják a Megváltót. Útközben koszosak és szakadtak lesznek. Aztán az Angyal, aki csodálkozásukra se nem fiú, se nem lány, megmutat valamit. Kiválóan dobálózik a csillagokkal, és még Istenről is sokat beszél. Mesél róla a királyoknak és a gyerekeknek is. De megmutatja az élet árnyoldalát is: miért is büdös az istálló, miért sír benne a csöppség és mi az a lelki nagyság.

Makhult Gabriella illusztrációi pedig varázslatosan mozgó képi világot teremtenek a történethez. Furcsa perspektívák és kifejező színek jellemzik a rajzait, amelyek képileg is élvezhetővé teszik a frappáns tanmesét.

A Lackfi János könyvéhez készített antré

Kiss Ottó Régi kincsek

Kiss Ottó versei gyermekeknek szánt játékos egyszerűséggel mesélnek a hétköznapokról és a bennük rejlő ünnepi pillanatokról: a bevásárlásról, a tortáról és az állatos albumról. Arról, hogy anya nem csak szép, de dadogni is tud, és apa csakis szerencsés lehet mellette.  A „dudorászós versikék” alcím pedig egyszerre műfaji és hangulati megjelölés. Humoros-rímes etűdök követik egymást a kötetben, amelynek lapozgatása során megismerjük Barnit, megtudjuk, hogy Holle anyó mit mond, ha hó hullik a párnájából. Láthatjuk, hogy anyát nem csak a legjobban lehet szeretni a világon, de még találgatni is lehet: vajon fiú vagy lány lakik-e a hasában. Belepillanthatunk abba, ahogy nagyapa kertészkedik, a Képmadár pedig a falon él. 

A szerző precíz természetességgel építi fel a könyv szótagokból álló bájos világát. Takács Mari illusztrációi pedig fegyelmezetten és finoman bélelik ki a lapokat. Élénk, de mégsem harsány színekkel, egyszerű, de kifejező figurákkal. A rajzokban ugyanaz a humor rejlik, mint a versekben. A szereplők egy-egy jellemző vonással kelnek életre, élethűen és mégis játékos küllemmel.

Kiss Ottó az Emese almájához és a Csillagszedő Márióhoz hasonlóan a Régi kincsekből sem spórolja ki a mélységet: a virágokat, akiket nem jó eltaposni és az anyókát, akit elvittek Aszódra, de nem megy érte senki. Így válnak a látszólag apró értékek kinccsé, a kötet pedig a végéhez közeledve egyre inkább felnő, olyannyira, hogy az időről filozofál, elmosva a határt fiatalabb és idősebb olvasóközönség között. Végül pedig megérkezünk a télbe, amely a legideálisabb évszak arra, hogy verseket olvassunk.

A Kiss Ottó könyvéhez készített antré

A könyvek megrendelhetők a Móra Könyvkiadó honlapjáról.

Szabó Imola Julianna