„Szívesen olvasnék több kortárs külföldi irodalmat” – Évértékelő körkérdések 2011/5
Az Irodalmi Jelen a 2011-es év irodalmi eseményeiről, könyveiről és a közeledő világvégéről kérdezett írókat, költőket, szerkesztőket, irodalomszervezőket. Ezúttal Erdélyi Ágnes, Gaborják Ádám és Korányi Mátyás válaszait olvashatják.
„Szívesen olvasnék több kortárs külföldi
irodalmat”
– Évértékelő körkérdések 2011/5
Mely könyvek voltak a 2011-es év legpozitívabb élményei és legnagyobb csalódásai?
Erdélyi Ágnes, irodalomszervező, a szegedi Grand Café vezetője: Több korosztály alapkönyve lett György Péter Apám helyett című esszé-regénye. Akár kötelező olvasmány is lehetne olvasó emberek számára, ha lenne ilyen iniciatíva. Januárban foglalkozunk vele a Grand Caféban a Pókháló beszélgetés-sorozatban. (A Pókháló főleg esszékötetekkel foglalkozik, az esteken a művek értelmezése mellett szó esik kultúráról, közéletről, az értelmiség helyzetéről, szerepéről.) Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regényét kicsit szorongva kezdtem olvasni az előző fiaskója miatt, de hamar megkönnyebbültem, mert remek, jelentős próza. A legfontosabbak között van 2011-ben: Lanczkor Gábor A mindennapit ma című kisregénye, Varga Mátyás Parsifal, Parsifal című verseskönyve, Szkárosi Endre a magyar és nemzetközi neoavantgárd utóbbi évtizedeit végigkísérő Egy másik ember című eszmélkedéstörténeti emlékirata, Bombitz Attila Harmadik félidő - osztrák/magyar történetek című tanulmánykötete, legújabban Szilágyi Ákos Túlirányított demokrácia című esszékötete. Felfedeztem a skandináv krimiket, valamivel érdekfeszítőbbek, mint a Kondor-könyvek. Adalbert Stifter Nyárutó című monumentális regénye (ford. Adamik Lajos) is izgat, noha talán minden idők leglassúdabb könyve. Benne vagyok, olvasom, türelmes vagyok. Kicsit csalódás volt a VS Rakovszky Zsuzsától.
Gaborják Ádám, kritikus, a JAK leendő elnöke: Először legyünk pozitívak. Abszolút favorit volt Bartók Imre Fém és Farkas Péter Johanna c. regénye. Mindkettőt hiánypótlónak tartom a témafelvetése miatt, akárcsak György Péter Apám helyett c. könyvét. Továbbá örömmel olvastam még: Grecsó Krisztián új regényét, Aaron Blumm Biciklizéseink Török Zolival tandemkönyvét, Orcsik Roland Mahler letöltve c. verseskötetét, valamint jó volt újra felfedezni Fenyvesi Ottó költészetét. És hogy egy nagyon frisset is említsek, Horváth Viktor Diótörője abszolút karácsonyi hangulatot teremtett nálam. Egyéb szakmai szempontból viszont, bár nem idei, még csak most került a kezembe a Human Zoos - Science and Spectacle in the Age of Empire c. antológia, valamint Rosemarie Garland Thomson Extraordinary Bodies c. kötete, melyek a nyugat-európai kultúrtörténet sötét oldalára kalauzolják az olvasót. Megdöbbentő és felháborító dolgokat lehet megtudni az ún. freak show-k és az „emberkertek” világáról. Vidámabb témaként említeném Jeff Vandermeer nyáron megjelent The Steampunk Bible kiadványát. Szó szerint is gyönyörű könyv egy igen izgalmas művészeti irányzatról és szubkultúráról. A legnagyobb csalódások: Tóth Krisztina Pixel, Rakovszky Zsuzsa VS, Parti Nagy Lajos Az étkezés ártalmasságáról, de idei olvasmány volt Térey János Protokollja is. Tulajdonképpen hasonló gondjaim vannak. Nagyon jó felvetések, amikből igazán ütős könyveket lehetett volna készíteni, de valahogy részemről mégis elmaradt a nagy hurrá. Sajnos, igen elkapkodott és szerkesztetlen kiadásoknak tartom ezeket. Valahogy többre számítottam.
Korányi Mátyás, költő, főszerkesztő (Dokk.hu): Nem tudom, csak Bibliát és Rejtőt olvasok. De a pozitívumok közé tartozik Kántás Balázs öt vagy hat, idén megjelent könyve. És nagy csalódás volt, hogy nem jelent meg tőle valami életműszerű, pl. „Összes versek, eddig” kötet.
Melyik volt az év legextrémebb irodalmi eseménye?
Erdélyi Ágnes: A József Attila szobor körüli szégyenletes botrány. Ha nem a saját szemem előtt zajlana, el se hinném.
Gaborják Ádám: Az abszolút csúcs a Sínbusz Fesztivál. Itt mindig történnek meglepetések, s évről évre egyre extrémebb. Hol máshol lehetne még egy zötykölődő, műszárnyakkal és madártollakkal feldíszített vonaton irodalmi szövegeket hallgatni? De megemlíteném még Jónás Tamás egyéni alakítását is a szigligeti táborban, amint – természetesen már cseppet sem szomjasan – berontott György Péter, Menyhért Anna és Szegő János beszélgetésére. Ezt azért is emelem ki, mert számomra megmutatta, hogy mennyire feleslegesek és unalmasak ezek a műbalhék. Továbbá szintén nagyon tanulságos volt a Költők a globális faluban kísérleti felolvasóestjének technikai akadályai. És, persze, a kultúrpolitikai eseményekből bőven lehetne szemezgetni, de az ünnepekre való tekintettel ettől most eltekintek.
Korányi Mátyás: Egyik költő barátom vérét mosni a földről Viledával, miközben a vérszagban a verseit olvassa fel. (Persze ez nem igaz. Nincs Viledája egyik költő barátomnak sem.)
Folyóirat-publikációk közül mi vitte a pálmát?
Erdélyi Ágnes: A bőség zavarában a friss decemberi Holmira utalnék: Darvasi, Szilasi, Pósfai György elbeszélései kivételesen szépek. Tetszett a Litera sorozataiban – Itt van a város, Nagyvizit – Lábass Endre megjelenése. Ideje lenne meghívni Szegedre ismét, nagyon érdekel, ahogy és amivel foglalkozik. Mindig érdeklődéssel olvastam az És-kvartettet. Ha Borbély Szilárd, Nádasdy Ádám, Tolnai Ottó, Forgách András feltűnik bárhol, elolvasom. Szívesen olvasnék többet kortárs külföldi irodalmakról, mintha kevesebb fordítás is készülne. Nem értem, miért nincs tisztességes világirodalmi folyóirat (akár több is) ezen a híresen gazdag hazai palettán?
Gaborják Ádám: A Helikon Test-írás, valamint a Studia Litteraria Testinterpretációk tematikus számainak írásai. És még az év elejéről Nemes Z. Márió Antropológiai töredékek – Győrffy László, Szöllősi Géza, Kis Róka Csaba testképeiről c. tanulmánya a Balkonban.
Korányi Mátyás: Nem tudom, csak Bibliát és Rejtőt olvasok. Oké, néhányba belenéztem, voltak jó versek, de csak a legutóbbi élményt tudom fejből felidézni: a novemberi Jelenkorban Meliorisz Béla versei kiemelkedőek voltak, barátom hívta fel rá a figyelmemet. Az augusztusi Holmiban is több jó anyag volt, két verset emelnék ki: megrázó volt Bertók László Nem akarnak gondolni rá c. verse. Ennyire tömör és nyers bölcselettel, életkorból (is) adódó összegző ítélettel már régen szembesültem. A másik pedig Jónás Tomi menetrend szerint érkező tehervonata, a Bármikor bárhol c. vers, éltetően fájdalmas líra, ismét.
Melyik Irodalmi Jelenben közölt írás tetszett a legjobban?
Erdélyi Ágnes: Mindenekelőtt a beszélgetések voltak figyelemreméltóak. Szívesen olvastam többek között az Orcsik Rolanddal készült tartalmas interjút, mely a Mahler letöltve c. verseskönyve megjelenésekor készült. Tetszettek Jónás Tamás, Zalán Tibor, Jász Attila versei.
Gaborják Ádám: Boldog Zoli írását a szegedi Grand Café bezárása körüli balhékról. Ezt szakmailag és emberileg is fontosnak tartottam.
Korányi Mátyás: A JAK-tábor videói. Igaz, ez képírás, de végre valaki fókuszált kicsit az irodalmi élet „Élet” részére is.
Ki az a fiatal alkotó, akire ebben az évben figyeltél fel?
Erdélyi Ágnes: Nem fiatal és nem is él már, de Rubin Szilárdot ebben az évben fedeztem fel. Különös, furcsán működő próza, meg akartam fejteni, érdekes volt. A ténylegesen fiatalok közül Gerőcs Péter számomra igazi meglepetés. Privát Mészöly című dokumentumfilmje után most már keresem a verseit is. Németh Zoltán és Halmosi Sándor is idei felfedezett. A szegedi Maszk rendezvényén hallottam Závada Pétert felolvasni, oda kellett rá figyelni, tehetséges, nem vitás. Milián Orsira ugye, nem kellett felfigyelni, de a Grand születésnapon a Vad Magyarország mottójú esten felolvasott Bozgor vagy! című szépírása őszintén megrendített.
Gaborják Ádám: Természetesen erre is csak többes számban tudok válaszolni. Bartók Imre és Csobánka Zsuzsa mint prózaíró, Tóth Kinga versképei, a Jelfolyam alkotói, valamint Lengyel Imre Zsolt kritikái. Továbbá más területekről Kátai Tamás és a Thy Catafalque is csak most vágott pofon (öreg hiba), és Lady Gaga groteszk és szürreális világára szintén ebben az évben kaptam fel a fejem, ha jól rémlik. Utóbbi klipjeinek rendszeresebb megtekintése és hallgatása miatt ezúton is hálával és köszönettel tartozom a menyasszonyom, Judit, türelméért.
Korányi Mátyás: Kemény Lili megdöbbentően jó, amúgy is, de a korához képest főleg. Antalovics Péternél is ugyanez a helyzet, 19 éves, korához képest meglepően érett alkotói világgal rendelkezik (a Dokk.hu-n találhatóak versei). Mindkettőjük felé nagy várakozással és kíváncsisággal vagyok az elkövetkezendő évek, évtizedek szempontjából.
Melyik médiumhoz köthető 2011 leglátványosabb külső és belső megújulása?
Erdélyi Ágnes: Örülök, hogy a Magyar Narancs elektronikus felülete gazdagabb lett, annak is, hogy szűkös lehetőségein belül a Tiszatáj- és az Új Forrás-dizájn is javult. Utóbbiaknál a tartalom is egyre hívogatóbb. A Tiszatáj megfiatalodott szerkesztőgárdája már két új számmal is frissített. Egyre szebb a maga visszafogott módján a Pannonhalmi Szemle. A győri Műhely idei angyal-száma is ajánlott. Ugyanakkor a Jelenkor, Holmi unalmas külleme nekem úgy jó, ahogy van. Az állandóság is tud gyönyörködtetni. Vizuális örömnek ott van a Kalligram, a Műút, a Prae. Jaj, ki ne felejtsem a látványvilágban egyik legigényesebb (volt honnan tanulnia) Ex Symposiont, hányszor is jelent meg 2011-ben? Nehogy az extrém eseményekhez kelljen sorolni!
Gaborják Ádám: Őszintén szólva az MTV-t idén nem lehetett lekörözni. Ennél látványosabb megújulást senki nem produkált. Félretéve a viccet. Irodalmi szempontból a Prae „magazinosodása” és „táblásodása” szerintem nagyon izgalmas vállalkozás. És nagy örömmel vettem a Tiszatáj kezdődő megújulását. Lassú víz partot mos. Remélem, az új szerkesztők sikerrel vezetik majd ki a kissé regionális kocsonyába merevedett, egyébként nagy múltú folyóiratot! Szurkolok nekik.
Korányi Mátyás: Kedvenc kávézó-kocsmánk felújítása, de a látogatói kör is kiterjedtebb lett. Tetszett a Litera.hu-s megamastercard-háttér is.
Hogyan készülsz irodalmilag a 2012-es világvégére?
Erdélyi Ágnes: A Grand Caféban 2012. februárjában bemutatjuk a Melancholiát, a Torinói lovat valamint vonatkozó párfilmjeiket. Lesz körülöttük egy kis szimpózium is. De vajon jó hónapot választottunk-e?
Gaborják Ádám: Sok Baudrillard-t olvasok, és közben építjük a T-1000-t, hogy miután visszaküldtük az időben, megmentse az ifjú novellistát, John Connort, aki majd a jövő irodalmárainak vezére lesz. Továbbá Mad Max-szel készítjük az Országúti Tollharcosok antológiáját, hogy azért 2012 után is lehessen mit olvasni. Egyébként meg sok munkával és kitartással, továbbá rengeteg viccet olvasok, mert a humorérzék is fontos lehet az elkövetkező években.
Korányi Mátyás: Cinikus leveleket írok az ELMÜ-nek. (Persze, ez nem igaz, nincs is alapja, hiszen sosem tartozok az ELMÜ-nek.)
Kapcsolódó anyag:
