Bennem is nevetgél valaki
akár a mosogatórongy
Most fogok elesni majd
múltidőben

 

 

DEBRECZENY GYÖRGY

BECKETT-DALOK (26–50)

 

 

 

 

 

 

 

26.
A kavics megmozdul
a tócsa mélyén
de amikor eszembe jut
senki nem kérdezi a nevem

Homályos árnyak tolongnak
sötét szobákban
A rothadás nyugalmában
emlékezem

Magamtól is
abbahagytam volna
amit még el se kezdtem
Kiabáljunk a saját árnyékunknak

és lehetőség szerint
szólaltassuk meg a dudát
a kolompot
meg a nagyharangot

 

27.
A kapunál az őrszem
azt mondta hogy tűnés!
Aki engem figyelt
azt is figyelték a rácsok mögül

Jelen időben könnyű elesni
No de milyen nehéz elesni
a múltban
hősiesen

Pedig a rothadás is élet
történjen akár
a föld fölött
vagy alatta

Én nem vagyok hős
csak a kalapom leng
Kalapom árnyékát
árnyékom lengeti

 

28.
Hős vagyok
hős vagyok mégis:
egy regény vagy versciklus hőse
Most fogok elesni majd

De előbb még
a zsebemből kiveszek
egy kavicsot
és elkezdem szopogatni

Nem tetszik nekem a lassúságom
sem a segélyegylet kenyere
Jelen időben beszélek
az irgalomról

Bennem is nevetgél valaki
akár a mosogatórongy
Most fogok elesni majd
múltidőben

29.
A föld szagát éreztem
a fű között
néztem a szamarak
kecses lépteit

Vagyis nem láttam semmit
Azt sem láttam
ahogy a révész a vízbe köpött
vagy a tenyerébe

A gyászhuszár meghalt
de unta magát odaát
Folyton visszajött
és mindig másik gödörbe feküdt

Ne hagyjátok magatokat becsapni
előbb mindig ellenőrizzétek a gödröt
és csak akkor feküdjetek bele
hogyha megfelelő

 

30.
Nem akarok senkit megsérteni
nincs is igazi éjszaka
Pontosabban nincs is különbség
nappal és éjszaka között

A kutya mellett
ott liheg a pásztor
dühösen harapdálja magát
dühösen béget a nyáj helyett

Jó a pásztornak
mert van nyája
Jó a mészárosnak
mert van vágóhídja

Engem nézett a pásztor
és engem nézett a mészáros is
Biztosan tetszettem nekik
Engem bámultak egész éjszaka

 

 

 

 

 

 

 

31.
Arra nagyon kell figyelnünk
hogy lehetőleg mindig beszéljünk
folyton járjon a szánk
Amikor hallgatunk akkor is

Nagyon kell erre ügyelnünk
még írás közben is
Sőt talán akkor a leginkább
Silány legelőn legelészve

ott is járjon a szánk
Járjon folyton a szánk
Beszéljünk mindig lehetőleg
Figyeljünk erre nagyon

Hallgatás közben is járjon a szánk
Beszéljünk úgy
hogy közben ne mondjuk el
amit el akarunk mondani

 

32.
A köd ad vissza önmagamnak
hisz nem baj ha kissé
homályban marad az ember
Ha gondolataira fátyol borul

akár egy menyasszonyra
Fantasztikus hogy a köd
segítségével mennyire
megismerhetjük magunkat!

A ködben messzire látunk
és mégis beburkol beborít
megszoptat szinte
mint csecsemőjét az anya

A köd menyasszony és anya
A köd én vagyok
Visszaadom magamat
önmagamnak

 

33.
Távolról sincs vége
közelről sem kezdődik el
Csak még hozzátenném
hogy valamit elvennék belőle

Minden erőfeszítésem célja
az elernyedés
A nedves föld megcsillant
egy pillanatra

Isten a porból vette el
az embert aki kicsi
ezért fontos hogy vasárnap
szép népviseletben

menjünk a templomba
a tíz órai nagymisére
Nem tíz órakor van vége
hanem akkor kezdődik el

 

34.
Ömlik a gáz
Vagyis szivárog
Az alfelemből
Undorral említem ezt

Nem lenne illendő
ilyesmi miatt lelkesedni
mégis már napok óta
csak erre gondolok

És az Újság
Irodalmi mellékletére
Mert az Újságból
irodalom szivárog

és az ilyesmi miatt
már lehet lelkesedni
Nem vagyok nagy fingó
nem írok sokat

 

35.
Lázasan kutattam
emlékezetemben
A lázat kerestem
és a szép útleírásokat

Utazók utaztak
gyönyörű városokban
ahová be se tették
a lábukat

A városok csodásak
és tele vannak
halottak szobraival
meg temetőkkel

Gyászhuszárok
vágtatnak
fekete lovakon
A városok temetők

 

 

 

 

 

 

 

36.
Kukákba másztam lázasan
fémdobozokat keresve
Acélos akartam lenni
és mégis könnyű

fess frissen borotvált
de hát az illat
a kukaillat
velem tartott mindenhová

A kukákból
a fémdobozokat kidobáltam
gugoltam a helyzet magaslatán
pontosabban a mélység alján

Azután kimásztam a kukából
és dühömben
a fémdobozokat összetapostam
Kisebb helyet foglaltak így

 

37.
Kisebb helyet foglal az ember
ha eltapossák
vagy összetapossák
Taposni mindig érdemes

Kevés a hely
Lehet könyökkel is
helyet csinálni
de addig mit tesz a láb?

A testmozgás is fontos
Át kell mozgatni
minden izmot
futólépésben

Sietni kell
Kevés a hely
a városokban
és a temetőkben

 

38.
Nem tudom kifejezni magam
nekem ez túl nehéz
Csak azt tudom
amit a szavak tudnak

Az edény
az éjjeliedény
aljára a szavak lerakódnak
Meg a karima köré

Udvariasan karimájánál fogva
megemelem a kalapomat
es imígyen szólok majd:
Bocsánat uram

ne haragudjon kérem
meg tudná mondani
mi a neve
ennek az alkotásnak?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

39.
A szavak meghaltak a hazáért
de hadiözvegyük
nyugdíját államosították
A szavak már amúgy is

öregek voltak
állatorvoshoz kellett volna
vinni őket
ami nem két fillér

A szavak már vakok voltak
süketek reumásak
műfogsoruk volt
és csorgott a vizeletük

Minduntalan
összecsinálták magukat
A szavak meghaltak
a szavakért

 

40.
Az ember mindig azt teszi
amit nem akar
Ez a rokonszenves benne
és ezért vannak rokonai is

Az elhatározás elhalálozás
Az elhatározás szóbőség
mellbőség csípőbőség
és így tovább

Lefelé
A szavak valahogy
olyan rokonszenvesek
a sűrű homályban

Harmadnapra
meghaltak a szavak
Menjetek és segítsetek
eltemetni a szavakat

 

41.
Mintha csúcsos kalapot
viselt volna a lélek
és az égboltról beszélek
ott időzöm valahol

Ahol levettem a kalapom
A déli harangszó
és kerékpárom között lebegek
Történik a fejemben valami:

magas fű s némaság
A bankjegyet a számba tömtem
de nem a pénz miatt
keresek menedéket itt

Jönnek a rendőrök kettesével
mert létezésem sérti a rendet
A törvény előtt meg kell hajolni:
bankjegyeket tömök a számba

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

42.
Ó a mellékhelyiségben
vidáman szökdécseltem
hatalmas mankóim között
Toltam előre a tulajdont:

a szennyes lepedőt
a tulajdon szennyes lepedőmet
Tolt előre a tulajdonosi érzés
És sehol egy mosoda!

Halottak falták mellettem a csirkét
poétikus szalmakalapban
kilógott belőlük a vers
ebédidőben   

A mellékhelyiségben
a kegyes hölgy
egy csorba csészét nyújt felém
Mankóimat eldobom s meghajolok

43.
Kavicsot kovácsolok majd
egy tócsa mélyén
nem kérdezem magamtól nevemet
Pedig a rothadás is élet

Mindig jelenidőben beszélek
ahogy a révész a vízbe köp
Nem akarok senkit megsérteni
silány legelőn legelészve

Csak még hozzátenném
fémdobozok vágtatnak   
fekete lovakon
összetapossák a temetőket

Kegyeletteljesen megemelem
rongyos szalmakalapomat
A szavak meghaltak a hazáért
A haza meghalt a szavakért

 

44.
Hegyem meredeken
az út felé kanyarodott
Nem tudtam jó úton haladok-e
és bosszantott hogy minden bosszant

Tartottuk a hölggyel
tartottuk a döglött kutyát
akinek élete befejeződött   
toltuk a kerékpárt

Az én életem befejeződött
és valahogy mégsem ért véget
hát ezt meg milyen
igeidővel fejezzem ki most?

Hegyem meredeken
a bosszúság felé kanyarodott
és én nem tudtam
vajon jó úton bosszankodom-e

 

45.
Döntő morális választás
az én elkötelezettségem
amely meghatározott
cselekvésre késztet

Kötelességérzetből fakadó
cselekedet
érzelmi indíttatású
vagy értelmi

meggyőződésen alapuló
kiállás egy adott
vagy elvett eszme mellett
Hétvégén szívesen járok

múzeumba színházba templomba
Elkötelezett vagyok
mint egy kötélverő
Elfelejtettem hogy mi mellett

 

46.
Amit ma megtanulok
holnapra elfelejtem
A Döglött Kutya évében
kerékpárommal rohanok a falnak

Bölcsen teszem ha megfontolom
hogy melyik falnak rohanok
Mindenről megvan a véleményem
és hangot is adok neki

A kerékpárom hangot ad
amikor nekicsapódik a falnak
Hogyan szeressünk
egy nehezen kezelhető kerékpárt?

Hogyan vezessük életünk rozoga
irányíthatatlan kerékpárját?
A Döglött Kutya évében
mindig sokat tanulok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

47.
Ahol a vágóhidak vannak
kegyelmes uram
ott lakik az én édesanyám
szép virágoskertben

Ahol a kegyelmes urak
a szájukat kinyitják
ott van a vágóhíd
édesanyám

A vágóhíd tornyában
karomban tartottam a holdat
súlyos volt és hideg
Édesanyám a virágokat locsolta

Ahol a vágóhidak vannak
kegyelmes uram
ott nőnek a legszebb virágok
ott világít legszebben a hold

 

48.
Rám se hederítsetek!
Palástomat nem palástolva
viszonozni fogom
a kedvességetek

Aztán meg rájövünk
nem is mi haltunk meg
hanem a többiek
Karunkban tartjuk a holdat

de mindig a hátsóját
mutatja felénk
zenekíséret mellett
folyópartokon emelt színpadokon

A nyelv keresi a lunáris jelentést
Ez a nagy darab kutyaszar
amibe valaki belelépett
a költőiség látszatát keltő szöveg

 

49.
Szükségtelen logikai rendbe
rendetlenednek a dolgok
A mű birtoklása
és a mű valódi élvezete

Szép természeti környezetben
a templom udvarán
áll egy hatalmas lingam
De kőből van

Itt a tavasz Párosodjatok
A továbbiakról
köszönöm de nem
kérek tájékoztatást

Szükségtelen lenne
Egyszerűen húzzátok le
magatok után a vécét
és kész

50.
Fontos hogy vasárnap
irodalom szivárog
gyönyörű városokban
De hát az illat!

Kevés a hely az illatoknak
A szavak a karimára lerakódnak
A törvény előtt meg kell hajolni
hatalmas mankóim között

Silány legelőmön legelészve
nem tudom jó úton haladok-e
az illemhely
vagy a vágóhíd felé

Zenekíséret mellett
húzzátok le a vécét
Mankóimra mutatok szerényen
Nem akarok senkit megsérteni

 

Jakatics-Szabó Veronika festményeit képenként is megtekinthetik a Galériában.

BECKETT-DALOK (1-25)