Stefi-névadás

Neves és névtelen barátaim!
 

De hogy hogyan lehet egy szám alatt lakni, mikor mi az emeleten vagyunk és fönn, az még nem tiszta. Viszont azért kellett megtanulnom, hogy hol lakom, mert ha átmegyünk a Táncház Találkozóra az arénába, ott sokan vannak és, ha elvesztem a szemem elől Nagymamát, vagy Johannát, el tudjam mondani, hogy ki vagyok.

De eddig még csak egyszer tűntem el, illetve én pontosan tudta, hogy hol vagyok, csak édesanyáék nem, a C und A-ban a ruhák alá bújtam. Szerencsére egyik eladó néni látott és megmutatta a szüleimnek, hogy hol vagyok. De erre én különben sem emlékszem, mert kicsi voltam, csak anyáék emlékeznek, de ők nagyon, ezért erőltetik ezt az elveszést.
Azt eddig is meg tudtam mondani hogy öt éves vagyok és hogy Antal Stefánia. Közben Itthon van Zsebike, már itthon tanul, a szülei meg Svédoszágban dolgoznak, így nálunk lett legelőbb tizennyolc éves. Nem szomorú, csak elgondolkozott egy kicsit. Viszont a nevemmel nem vagyok kibékülve mert Jó Marcinak sem tetszik az óvodába. Nem akarok Antal Stefánia lenni, mert az Antal egy fiúnév. Szívesebben lennék Batári, mint anya és ráadásul Edina. Nagyon tetszik az anya neve, de az az övé, azt mondja. Néha azért Antal Edinának mondom magam, de ezen meg nevetnek a felnőttek, különösen a családom. Mindenestre megmondtam Édesapának, hogy én inkább Anyára szeretnék hasonlítani. A Táncház Találkozón pedig egyáltalán nem tűntem el, se Johannával, se Kingával, se egyedül. Viszont táncoltunk és kaptam egy új pártát, mert a tavalyi pártámat addig hurcolásztam óvodába, ide-oda, hogy nem találjuk. Apa szerint mindig egyedül hagyom el a holmimat, de közösen keressük. Mármint a szüleim. Én meg izgulok, hogy meg lesz-e. Nem lett, ezért kaptam újat. És Johanna is kapott, nézzetek meg minket. Nagyot táncoltunk ott és nagyon jól éreztük magunkat. Tudjátok vannak közös nagyszüleink Johannával és ők is élvezték, ahogy mi roptuk.
És mi Johannával tudtuk, hogy közeledik húsvét. És engem már régóta nagyon izgat Jézus Krisztus sorsa, meg hogy föltámadt, Apától szoktam kérdezni, hogy mi van vele. Ám amikor tényleg húsvét közeledett, édesapa azt mondta hogy anya elmegy és találkozik a nyúllal. Mire én is vele akartam menni. de anya mérges lett és azt mondta, hogy a nyulak nem sétálnak úgy az utcán, mint a Mikulások. Velük nagyon nehéz összejönni. Édesanyának mégis sikerülhetett, mert vasárnap Veresegyházán a Kingáék kertjében rengeteg tojást gyűjtöttünk a fűből és kaptam egy görkorcsolyát. Egysoros kerekei vannak, és hajtani is lehet az egyik sarkamon lévő izével. Térd, könyök és kézvédő, plusz sisak. Gyakran felveszem itthon is, mert beteg vagyok ugyan, de ha rajtam van, gyógyít. Mondtam apának és anyának, hogy büszke vagyok a nyuszira!
Voltak itt a Berecz Fiúk és meglocsoltak azután pedig bújócskáztunk. Apa kissé meghökkent, amikor a komoly, nyolcadikos Mihály, aki zongorázik, koncertezik és Kocsis Zoltánnal is találkozik néha, beállt a szekrénybe a ruhák közé, hogy ne találjam. De én megtaláltam, mert én a másik oldalon a ruhák alá bújtam. Marci meg éktelenül nevetett. A felnőttek is, de ők ezt az egész játékunkat arra használták, hogy közben jót beszélgessenek. Nekik csak ezért kell a Húsvét, ők nem tudnak már játszani, igaz édesanya most hogy beteg vagyok, nagyon igyekszik. Néha apa is.

A betegség úgy kezdődött, hogy mondtam a szüleimnek, hogy nyugtalan vagyok, mert nem tetszik semmi. Erre azt mondta apa hogy beteg leszel kislányom. Anya a homlokomra tette a kezét és mondta hogy lázas vagyok. Szerda óta itthon, de most már anya is lázas. Már egyedül fújom ki az orromat, Anya is. Viszont édesapa most igyekezne tetszeni nekem hogy ne legyen akkora a pocakja. Pedig mondtam neki, hogy hordatja, nem bánom. Mégis mindig zöldséget rág, így amikor a karfiol torzsáját morzsolgatta és közeledett hozzám, ki kellett mondanom, hogy nem bírom a szagod illatát…

Ti is vigyázzatok azzal, aminek már vége van, és amit mi most kapunk el anyával. Édesapa influenzának mondja, pedig csak izzadok és köhögök. Anya meg orrcseppent nekem. Hagyom.
Ne szipogjatok, ott a zsebkendő, és aludjatok jól:
Mégis maradok Stefánia Irma, mert anya szerint csak felnőtt koromban változtathatok nevet.
Mondtam édesanyának, hogy addig kibírom…