Irodalmi Jelen

A magyar könyv külföldi népszerűsítése „extrém sport”

2012. július. 06. - 12:14

HELYSZÍNI

Újabb százmillió forint magyar művek külföldi megjelentetésére, méltó könyvvásári jelenlét – ezekről a tervekről is szó esett a Balassi Intézet nyílt napján, ahol az egész napos beszélgetéssorozatban az irodalom is főszerepet kapott.

A magyar könyv külföldi

népszerűsítése „extrém sport”

Már csak a látkép miatt is érdemes volt megmászni a kánikulában a Gellérthegy oldalában felfutó Somlói utcát, ahol a határon túli és az egyetemes magyar kultúra közvetítéséért felelős szakmai irányító központ, a Balassi Intézet magasodik. Maga az épület is kárpótolt az izzadságért, melynek tágas előterében avatta fel a nyílt nap záróeseményeként Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója a Kulturális hídfőállások – A magyar kulturális diplomácia története című kiállítást. A fotók a magyar kultúra terjesztésében fontos szerepet betöltő európai helyszíneket, történelmi eseményeket és szereplőket mutatják be Klebelsberg Kunóig visszamenően, aki politikájával megalapozta a nemzeti kultúra „hálózatosságát” – mondanánk ma.

Nem tesszük le... A nyílt napon egyben kiállítás is nyílt a Balassi aulájában

A délelőtt főszereplője s egyben nyitóprogramjának témája Kína volt: A „Mítoszok és valóságmorzsák” című előadásban Salát Gergely Kína-szakértő a távol-keleti ország politikájával és gazdaságával kapcsolatos gyakori sztereotípiákkal számolt le, s csatlakoztak ehhez a kínai diplomácia területén dolgozó kollégái is: Révész Ágota és Simon Adrien tolmács, aki nemrég a Konfuciusz Intézetben is előadást tartott a kínai tolmács-fordító szakma speciális tudást és életvitelt igénylő hátteréről.

Az ezt követő „ReConnect Hungary – a Balassi Intézet és a nagyvilág magyarsága” című kerekasztal-beszélgetés a magyar mint idegen nyelv oktatása mellett két aktuális program bemutatására koncentrált: a júliusban megrendezendő hétvégi magyar iskolák világtalálkozójára, valamint a washingtoni Kossuth Alapítvánnyal közösen szervezett kezdeményezésre, melynek keretében az USA-ból érkeznek diaszpórában élő magyar diákok, hogy személyesen is megismerjék az anyaország kultúráját.

Bécs, Róma, Berlin, Isztambul - a magyar kultúrdiplomácia fontos központjai

Az irodalom és a könyvkiadás külföldi népszerűsítése, ezen belül is az idén elindított Publishing Hungary elnevezésű program a délutáni szekcióban került a középpontba. Kiss Szemán Róbert – a Prágai Magyar Intézet igazgatója – moderációja mellett Dragomán György író, L. Simon László kulturális államtitkár, Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó igazgatója, Oplatka András újságíró és Szilágyi István író beszélgettek a program lehetőségeiről. A várakozással ellentétben (idő hiányában is, a kezdés csúszott, a befejezés szigorúan pontos volt) komolyabb vita nem bontakozott ki, inkább mindenki hozzátette a kérdéshez a maga területe tanulságait.

Gondolkodók - a múltban és a jelenben

Kiss Szemán Róbert némi iróniával úgy fogalmazta meg vitaindító megállapítását, hogy a magyar irodalom külföldi népszerűsítése a nehézségek miatt szinte extrém sportnak számít. Szilágyi István a romániai, erdélyi magyar írók szemszögéből mutatott rá azokra a gyerekbetegségekre, amelyek az ottani írók nagy részének egyelőre elérhetetlenné teszik a külföldi népszerűséget. Dragomán György, aki szintén Erdélyből indult, de jó ideje Magyarországon él, a személyes aktivitásban látja a helyzet sikerének kulcsát. „Szerelemként” írta le egy könyv népszerűsítésének motorját, vagyis valaki annyira „beleszeret” egy műbe, hogy azt akarja, minél többen megismerjék, és lelkesen ajánlgatja környezetében. (Saját példaként egy Székely János-kötetet említett, amelyből eddig legalább ötven példányt ajándékozott el.) Ha ezt professzionálisan csinálja valaki a külföld felé, akkor válik eladhatóvá egy könyv. Morcsányi Géza a külföldi érdeklődés kiszámíthatatlanságát emelte ki: „A könyv sorsa a csillagokban van”. Még a reklámszakemberek prognózisaira is sokszor rácáfol a valóság, de a szerzők várakozására is, akik olykor azt gondolják, hogy nem tesz meg mindent a kiadó.

Szilágyi István, Oplatka András és Kiss Szemán Róbert

L. Simon Lászlóhoz „skizofrén” társadalmi helyzetére (író és politikus voltára) utalva fordult Kiss Szemán Róbert, bizonytalanul firtatva: lehet-e közös platformja a művészetnek és a politikának. Az épp politikai feladatai miatt a vita vége előtt távozó L. Simon a Publishing Hungary programot pontosan ennek megvalósulásaként mutatta be. A sikert két tényezőben látja az államtitkár. Egyrészt a program 2012-ben százmillió forintot biztosít magyar szépirodalmi művek külföldön történő megjelentetésére, bármely nyelven, amely összeget a tervek szerint 2014-ig újabb százmillió forintos támogatás követ. Ekkor már bekapcsolják a szépirodalmon túl az egész könyvkultúrát, és a magas szintű nemzetközi könyvvásári jelenlét is biztosított lesz. Másrészt az NKA-t független szervezetként „az ágazatot irányító tárca közelében tartjuk” – fogalmazott L. Simon, kiemelve, hogy a szakkollégiumoktól nem vonnak el pénzt. Ugyanilyen fontosnak tartja, hogy a Balassi Intézetnek is az ágazat irányítása alá kell tartoznia, „ahol az alapítók egykor kijelölték a helyét”.

L. Simon László szerint nem puszta ígéret... Balra Kiss Szemán Róbert, jobbra Dragomán György

A vita lehetősége Morcsányi Géza egy halk megjegyzésében csillant meg, aki a Publishing Hungary nagyobb szabású terveinek vázolásánál szúrta közbe a „felesleges” szót, melyet L. Simon rögtön cáfolt is azzal, miért nem tartja hiábavalónak ezeket a ráfordításokat, majd azzal zárta határozottan: „ha felesleges is, én megszerzem rá a pénzt, az biztos.” Oplatka András, aki jelenleg Bánffy Miklós Erdély-trilógiáját fordítja németre, eleve hátrányos helyzetűnek ítélte azokat a magyar műveket, amelyeknek eszmerendszerét – s itt rögtön a mellette ülő Szilágyi István legutóbbi regényét, a Hollóidőt hozta példának – a háttérismeretek hiánya miatt képtelenség befogadtatni például a német olvasókkal (Kiss Szemán Róbert ezt vitatta). Ennek ellenére csak üres alibinek érzi, hogy karba tett kézzel üljünk. Oplatka fájlalta a Magyar Könyv Alapítvány felszámolását, és külön hangsúlyozta a közönség soraiban jelenlévő Károlyi Dóra és a fordítástámogatási alapítvány munkájának jelentőségét. „Én nem bánkódnék az MKA felett” – válaszolta L. Simon egyben Károlyi Dórának is, és a Publishing Hungary programban rejlő bővebb lehetőségekre, a Balassi Intézettel már megkötött szerződés vállalásaira hivatkozott.

Az államtitkár keze elér az irodalomig. Dragomán György és Morcsányi Géza

A kerekasztal zárókörében a világnyelveken való megjelenés fontosságához szóltak hozzá a meghívottak. Szilágyi István szerint természetes, hogy a kis népek mindig a nagyobbak felé fordulnak portékájukkal: a román a francia felé kacsintgat, a magyar a német felé. A határon túliság fogalmi tisztázatlanságára felidézte azt a húsz évvel ezelőtti állapotot, amikor a világirodalmat publikáló magyar lap, a Nagyvilág közölt román szerzőket, román megfelelője meg magyarokat, de a romániai magyarok kiszorultak ebből is, abból is. Morcsányi Géza kiemelte, hogy a világnyelvek ma még sokkal inkább „világabb” használatúak, óriási súlya van tehát a német és az angol nyelvű megjelenésnek, bár ez utóbbi területre nagyon nehéz, szinte lehetetlen betörni. „Az, hogy egyáltalán értékelhetően jelen vagyunk Németországban – fogalmazott Oplatka András – a magyar kultúra javára íródik, és rendkívül fontos. Ne legyenek illúzióink: a nyugati országok a hajdani vasfüggönyön túli területekre még mindig falu végeként tekintenek.” Dragomán György ismét a személyes aktivitás jelentőségét húzta alá: „Az, hogy Bánffy Miklós műve megjelenhetett hollandul, annak köszönhető, hogy bizonyos emberek fáradhatatlanul mondták a magukét.”

(Az esti kiállításmegnyitó előtt még a sport és a kultúra kapcsolatát, valamint a magyar dizájn helyzetét megvitató kerekasztal-beszélgetésekre került sor.)

Szöveg és fotók: Laik Eszter

További képek a helyszínről: