A hitves némasága helyett
Hétvári Andrea Vörösbegyek nyugalma, drága Fif! címmel rendhagyó kötetet állított össze, amelyben egyszerre bújik Radnóti Miklós és Fanni bőrébe, valamint saját alkotói tapasztalatait is rögzíti. A lírai napló születésében az idén 100. évét betöltő Fifi néni is közreműködött.
Miért fontos Önnek a személyes találkozás Fifi nénivel, Radnóti Miklós özvegyével?
Gyarmati Fanni különleges ember. Különösen emberi. Ragaszkodása a széphez, az irodalomhoz, a természeteshez, az élethez, Miklóssal átélt szerelmük emlékéhez példaértékű. Olvastam valahol, hogy 100-120 évet már csak az amerikai esőerdőkben őshonos indián törzsek tagjai érnek meg, európaiak ritkán. A sors csodája, hogy Radnóti hitvese Budapest egyik kellemes, Duna-part közeli utcájában még ma is él és egészségnek örvend, abban a lakásban, ahová Miklóssal házasságkötésük után költöztek.
Milyen visszajelzést várt tőle egy olyan kötetről (Vörösbegyek nyugalma, drága Fif!), amely Radnóti Miklós naplóit is „újraírja”?
Fifi néni örömmel vette, hogy született róluk egy félig verses, félig napló formában írt könyv. A kötet kettejük történetének „női szinkronhangját” dolgozza fel napló formájában. Különös és elgondolkodtató, de igaz: íróink, költőink életében jelentős szerepet betöltő szerelmeik, hitveseik – kevés kivételtől eltekintve – kényszerű némaságra ítéltettek az évtizedek és évszázadok során. Alakjukat az esetek nagy többségében egy-egy szerelmes vers, esetenként néhány versciklus vagy csupán egy pár régi festmény és fotókópia őrzi. Ezért is volt számomra különleges feladat megszólaltatni egy sokak által ismert és szeretettel övezett költőfeleséget a lírai napló eszközeivel.
Hogyan történik pontosan ez az „újraírás” a szerzői tevékenység szempontjából?
Radnóti Naplójának eseményei hiteles forrásként szolgáltak Fanni naplójához, hisz közös életük epizódjai, a velük történt eseménysor leginkább Radnótinak ebben a rendkívül személyes hangvételű kötetében, a naplójában volt fellelhető. Az „újraírás” tulajdonképpen három éve kezdődött, amikor mindenféle racionális megfontolás nélkül, a nap- vagy a holdfogyatkozásokhoz hasonló ritka és önkéntelen együttállás folytán Radnóti verseit olvasva belehelyeződtem Fanni látószögébe. Ezen a különös helyen, és ebből a különös nézőpontból születtek meg az első Fanni-versek, a Kortársban publikált 44 hexameter, Végső ecloga például, mely Miklós és Fanni – költő és hitves – hexameterekben megírt beszélgetése, vagy a Jumeau Image – Ikerkép, mely a Bájoló című vers tükörképe. Aztán újabb másfél-két évig sorjáztak az újabb és újabb versek, formálódott a kötet. Vilcsek Béla irodalomtörténész, Radnóti-kutató volt segítségemre a szerkesztésben, aki a szerkesztési munkák befejeztével azt javasolta, utoljára pluszként, adalékként és pihenésképpen vegyem még kezembe Radnóti Naplóját. Fordulópont volt ez a kötet szempontjából. A Napló megdöbbentő őszinteséggel tárta föl Radnóti személyiségét, kettejük kapcsolatának kivételességét. Prózarészletek özönlöttek a gondosan megszerkesztett verseskötet szabályosan lüktető metrumai közé, s néhány hét leforgása alatt újraformálódott a tervezett kötet. Verseskötetből naplóvá változott.
A prózai naplóbejegyzések Radnóti-vendégszövegeket tartalmaznak félmondatok, szókapcsolatok, helyszínek, időpontok, személynevek, tények formájában, hasonlóan a palimpszeszt műfajához, azonban lényegesen többek egyszerű palimpszesztnél vagy parafrázisnál. Az újraszületett nőalak át- és újraírta, átlényegítette kettős énjével mindet. A Radnóti-napló eseményeit Fanni „szájába adva” átszűrtem önmagamon a történéseket, önmagamat a történéseken.
Miként reagált Fifi néni arra, hogy Ön megírta özvegy Radnóti Miklósné egy-egy fiktív naplóbejegyzését?
Fifi néni a megjelenés előtt álló szövegből leginkább a versekre volt kíváncsi, melyeket nagy figyelemmel hallgatott, s külön-külön nagy gondossággal, választékos kifejezésekkel egyenként véleményezte őket. A címlapon szereplő fotót különös örömmel vette újra szemügyre. Ennek a találkozásnak és felolvasásnak a története szerepel a kötet hátsó borítóján. A vele töltött teadélután nemcsak azért volt felejthetetlen, mert közös életük egy ma is létező darabja lebegett azokban a szobákban, azok között a bútorok között, azokból az ablakokból nézve, ahol találkozhattunk, hanem azért is, mert valami pontosan meg nem határozható rokonságot éreztem ezzel az évszázados lélekkel. Fifi néni tágra nyílt tekintetében kifogyhatatlan életkedv, gyermeki kíváncsiság, őszinteség és intelligencia keveredett varázslatos egésszé.
Milyen állapotban van most az idén 100. életévét betöltő Fifi néni?
Száz év egy ember életében a mai viszonyok közepette csaknem másfél emberöltőnyi idő. Fifi néni idén szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján lesz éppen száz esztendős, s mint a matuzsálem korú emberek legtöbbje, bizonyos tekintetben természetesen gondozást igényel. Szellemiekben azonban rendkívül frissnek és fiatalosnak mondható. A zenével ellentétben mindennapos igénye az irodalom. Arany balladáit különösen szívesen hallgatja és szavalja. Ágyával szemben pedig szebbnél szebb Kovács Margit kerámiák zöldellnek, kékellnek, sárgállanak, hogy a feltöltő alvásból eszmélő rajtuk keresztül léphessen újra kapcsolatba a külvilággal.
Az a hír járja, hogy az idős özvegy kevés embert enged közel magához, és nem gyakran reagál a Radnóti Miklós szövegeit elemző irodalomtörténeti művekre. Helyette azt tanácsolja: olvassuk Miklós verseit! Milyen módon nyerte el a bizalmát?
Fifi néni évek óta nem fogad idegeneket. Az, hogy velem mégis kivételt tett, rendkívül megtisztelő számomra, s ezen kívül még valami más is. Semmiféle összeköttetésem és titkos csatornám nem volt Fifi néni felé. Egészen egyszerűen felhívtam telefonon, elmondtam, hogy születőben van róluk egy könyv, s miután megdicsérte a vezetéknevem – amely szerinte Jókai-regénybe illő – mindjárt azt javasolta, ha tehetem, látogassam meg. A nála töltött teadélután érdekességek sokaságát tartogatta. Kiderült például, hogy mindketten tudunk gépírni és gyorsírni. Fifi néni az édesapja által alapított első budapesti gyorsíró iskolában tanított évekig, magam a középiskolás éveimben sajátítottam el ezt a ma már kevesek által ismert különleges jelrendszert, melynek segítségével egyetlen ceruzával és gyorsíró papírral lejegyezhető bármilyen beszédsebességgel elhangzott szöveg. Talán azt is kevesen tudják, hogy Fifi néni valóban vezetett naplót párhuzamosan férjével, amely napló eredetije gyorsírással íródott, s amely szöveg gépelt változatát legjobb tudomásom szerint jelenleg az Akadémiai Könyvtár őrzi.
Milyen újdonságokat hozhat a Radnóti-olvasóknak, ha megismerik az Ön által teremtett Fanni-naplón keresztül a költő és hitvese kapcsolatát?
A kötet különlegessége, hogy egy félig valóságos, félig képzelt atmoszférán keresztül bepillantást nyújt a Radnóti-házaspár mindennapjaiba. Láttatni engedi kapcsolatuk valódi mélységeit, a kapcsolat női-anyai oldalának hullámvölgyeit, hegyvonulatait, napkeltéit, napnyugtáit, Fanni valóságos és képzelt személyiségének színárnyalatait, s Fanni naplóján és naplóbeli versein keresztül az általam képviselt költészetet, amely utóbbi persze folyamatos mozgásban, változásban van. Bízom benne, hogy a kötet nemcsak azoknak szolgál majd érdekességekkel, akik egyébként kevésbé ismerik kettejük történetét, hanem azok is szeretettel fogadják, akik mindennapjaikban is irodalommal foglalkoznak, s egyébként jól ismerik a Radnóti-legendáriumot.
A Radnóti-napló mely része volt Önnek a legmegdöbbentőbb?
Nehezen tudnék egyetlen részt e tekintetben kiemelni. Inkább úgy fogalmaznék, Radnóti személyiségét a maga valóságosságában ennyire közvetlenül és emberiességében ilyen mértékben feltárulva megtapasztalni már önmagában megdöbbentő volt. Az, hogy Fanni és Miklós már a kezdet kezdetén megegyeznek abban, hogy egymással minden tekintetben és minden körülmények között őszinték lesznek, olyan kivételes kötésről és „együttállásról” tesz tanúbizonyságot, amely önmagában rendkívül „erős” olvasmánnyá teszi a Naplót, amelyet egyébként már középiskolában a versek mellett minden emberré növekvő tizenévesnek kezébe kellene adni. Történetük bizonyítja, hogy lehet hitben, meggyőződésben és mindenen átívelő szeretetben is érnie, növekednie egy szerelemnek, egy házasságnak, egy kapcsolatnak. Kötelező olvasmányként sem volna rossz ma, az egyre romló házassági statisztikák korában, az egyre kevesebb önzetlenséget és őszinteséget tartalmazó emberi viselkedésminták kialakulásának előzetes ellenszereként.
Talált-e olyan részt, amelyről úgy érezte, egy szépirodalmi kötetben inkább ne ezt az oldalát ismerjék meg Radnótinak és Fanninak?
Vilcsek Béla Radnóti Miklós című kismonográfiájában a következőket mondja: „Művészi és erkölcsi minőség, jól tudjuk, nem mindig és nem mindenki esetében egymást feltételező és egyformán teljesíthető követelmények. Radnóti Miklós számára – tettei és művei együtt és egyaránt bizonyítják – e kettős követelmény teljesítése eredendő kötelezettség.” A Napló öröm- és szenvedéstörténetét végigolvasva látható igazán, hogy vannak (voltak és remélhetőleg mindig lesznek) olyan költők az irodalomtörténetben, akik számára a líra, a költészet nem egyszerű játék, hanem önmaguk tárnáiban történő kíméletlen megmerítkezés. (Bizonyítja ezt sok kortárs vagy korábban alkotó költő pályája és én-költészete Iancu Laurától kezdve Imre Flórán, Faludy György költészetén keresztül Jenei Gyulán át Madár Jánosig.) Radnóti, úgy vélem, ezek közé a költők közé tartozik. Naplójának minden egyes sora az Embert rajzolja elénk, az embert, aki egyformán képes önazonos maradni a kirándulások délelőttjein, Apollinaire verseit fordítva, rémálmaiból felriadva, Fanni ölelésében vagy a munkaszolgálatok embertelen viszonyai között is.
Ferencz Győző monográfiája tartalmaz egyébként rövid részleteket Fanni valódi női naplójából, ilyenek például a Tini-szerelem epizódjai, melyeket a magam Fifi-naplójába is beleszőttem, mert megkerülhetetlennek éreztem Fanni alakjának megrajzolásakor. Az egykori valódi Fanni viszonyulása a történtekhez semmi kétséget nem hagyott bennem – s biztos vagyok benne, hogy az olvasókban sem hagy majd – női és emberi nagysága felől.
Miért tartja fontosnak, hogy az irodalomtörténészek helyett egy költő válaszoljon arra, milyen volt a máig többféleképpen értelmezett kapcsolat Fanni és Radnóti között?
Nem tudom, munkám válasz lehet-e kettejük kapcsolatának kérdéseire. Annyiban vagyok csak biztos, hogy a bennem újrafogalmazódott Fanni-alaknak – aki félig külső, félig belső nyersanyagokból lett összegyúrva – a jelek szerint volt még mondanivalója kettejüket vagy önmaga történetét illetően, s a mai napig különös érzéssel tölt el, hogy valami megmagyarázhatatlan együttrezgés folytán általam szólalhatott meg.
Bár ez már a második könyve, azért a Képzeld el! című gyermekverskötet megjelenése után még pályakezdőnek tekinthető. Milyen nehézségekkel szembesült ezek megjelentetése során?
Bár mindig is betű- és irodalomérzékeny voltam, komolyabban három éve foglalkozom mind jobban mindennapjaimba ágyazva az írással. Ezalatt az idő alatt fogalmazódott meg bennem az a megállapítás, hogy mindaddig „pályakezdő” marad valaki a mai magyar irodalmi szakmában – ha lehet így fogalmazni –, amíg a hivatalos irodalmi médiát magukénak tudó irodalmi körök és csoportosulások nem „kanonizálják” külön-külön vagy közös fejbólintással akár publikációs lehetőségek, akár kritikák formájában költészetének létjogosultságát. Éppen ezért maradhat valaki pályakezdő akár három-négy kötet után is, ha visszhangtalanságban kénytelen végezni hivatását. Másrészről viszont pályakezdőnek tekinthető nemritkán az olyan alkotó is, aki kötetek tucatját maga után hagyva sem jut mélyebbre önmagában vagy sorozatban gyártja a középszerű vagy éppen eltévelyedett olvasói közízlésnek szánt termékeket minden irodalmi „szaktudás” vagy különösebb belső motiváció nélkül.
A kötetek megjelentetése a Rím Kiadónak és a Napkút Kiadónak köszönhető. Az előbbi vezetőjének személyében, Madár Jánosban egy rendkívül értékorientált és a végsőkig elkötelezett irodalomszervezőt, költőt és hiteles embert ismerhettem meg. Második kötetem a Napkút Kiadónál jelent meg, melynek gyönyörű fotóit a kiadó vezetője, Szondi György készítette. Mindkét kiadónak hálás vagyok segítő támogatásukért, értékorientált célkitűzéseikért, szeretetükért, emberiességükért.
