SZÓKÉP

---

 (Laca) a belül-lévők között teremt „klasszikus” egymásra-utaltságot, szinte ahelyett is, hogy érzékeltetné: milyen bizarrul önkényes (és labilis) viszonyban van az egyén = a „pillanat”: az „Idővel"

 

 

MONO-MENTÁLIS REZGÉSEK

NAGY ZOPÁN ÍRÁSA feLUGOSSY LÁSZLÓHOZ

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves Batu Kármen!

… amazon (az okos) talpakat virágzó női karok elő-szezonjának (oválisabb) szakaszában találkoztunk (nemlékszel? – a holvasó talán nem…) = a kiszáradt Patak kavicsos medrében dupla-arcú Frida zongorázott…  – … a piócák kihalása is tőlünk függött… (a média-szürke zsíros nyarak csak jóval később következtek) – s az átlátszó zongora pókháló-húr árnyék-rezonanciáin túli aurája visszaexponálta (bizonyos függőkre/hívőkre) az elv-veszettnek hitt természetet…  –

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ó, o, o, o, ó:  Übü-para-operát hallgató bogaras légtornászok; női szőr-Joyce (egyszemű lény-kedvenccel); progresszív múzsák találkozása (rande-vaúja) tyúkot sétáltató (lelki) űrhajósokkal; kanyarodó létrákat elgázolni tilos atavisztikus száguldásban… = saját-transzban megőrzött saját-idegi saját-irány! – Ó(hó): puritán vacsorázókat tej-pisztollyal vallató (felkiáltás)! – Temetésen (forrónadrágban, pöttyös fürdőruhában) vitus-táncoló antizombi!  – Ó, ő: fejharisnyában, mint hieroglif-műkedvelő néző egy nonstop orrvérzést közvetítő műsor barlangrajz-különkiadás szünetében…  – És a kamrában tartott, kiéheztetett bádogkoporsó is megnyugszik kissé, főleg, ha tantrikus mesékkel s Káma-szútra jelenetekkel díszítjük…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

– Vugyu vugy num vugyu? = hívta Nárcissust a Néma Gésa…
– A H-borús képek mögé/alá is derűt varázsolsz? –

Tisztelt hölgyuraim, úrhölgyeim!
Tisztelt hetero-, homo-, bi(o)-, a- és transz-szexuálisok, illetve tisztelt mindezeken kívül/belül helyezkedők; tisztelt hová-tartozók!

Az efféle  „beszélgetés” itt megreked, mert: Lacánál a „dada-(tao)isztikus” anti-kódexből való szövegek, vagy írásművészeti munkák is egyaránt kidolgozott struktúrát mutatnak (az improvizáció már úgymond: jó értelemben vet(t)ülő „rutin” , úgyhogy az összehangoló szerkesztési fegyelem teljesen kizár(hat)ja a véletlent, a „lélektanilag  aszimmetrikus” , időbelileg szofisztikus dolgok benyomását…) – Inkább a belül-lévők között teremt „klasszikus” egymásra-utaltságot, szinte ahelyett is, hogy érzékeltetné: milyen bizarrul önkényes (és labilis) viszonyban van az egyén = a „pillanat”: az „Idővel”… -

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most a kiválasztott – s (meta)menzán jól-lakatott – 500 dj. meditál a Poszthús Kifordított Csarnokában; a tüdő/vulva-lilás, vörpiros/pírveres oltárának réteges (meta)kapszulájában…

(Ó… – mono-mentális rezgések, révült kipárolgások…)

...izmo/u/sokon kívüli,  vetület-ingeri (és sokkszorosan átélt) (absztr)akciók…
...elmélyülés és cselekvés (általában) külön-külön zajlik... kevés tehát az esszenciális... –

Ám, Lacánál: ezen befelé-kifelé „történések” bizonyos, hogy jó ideje zsigeri pulzálások, játékon és drámán túli „produktumok”... –

Egy anarchista költő szobájában vallások és (tr)izmusok felboncolt trófeái (mint mozaik-töredékek) adják az (ideiglenesen) „öröklétbe” exponált „installációt”… 
(Könyvek az idült akasztott parkjában; fák a gyökér-rágta szobában…)
Az elragadtatás és az elragadtatás közötti életmű tablói, mint idegszövetek egy beteg Világ kaotikus templomának kibékülést-sugárzó ikonjain…  –

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

No de: a (nemakármilyen) hálóingbe csavart magánkút sziámi-gondokat magömlő, asztrál-szexuál fröccsenéseket elő-feltételező „morfin-klasszikus” kivetülés-rizikói mintegy pácienssé (devalválják) de-konstruálják az óvatlan látó-kelőt…  – Így: a virrasztásban el(v)bóbiskoló lázálom-hiányos (teaivó) hiánya tovább-sejt(tet)i a hívatlan gyümölcsök (hivataloktól elhernyult) rituális paradoxonait, melyek mint (nem) tudjuk (nem) „az egyetlen metafora felé” vezetik (visszatartott) gond(olat)-lélegzetünket… –

Mert (mint tudjuk, völgyeim és furaim): a fél-álmokat rágcsáló nyúl-tetemben immár: „nincs modor”!

A metaforikus azonosítás ugyanazon időben keletkezhetett, mint az írás és az olvasás, a zsidó vallás már használja a könyvet és a világot kiegyenlítő metaforát és a világnak a betűk általi teremtésének képzetét. Az ősi talmudisták úgy látták, a Bibliába jelentések sokasága van belerejtve, és a mi világi utunk célja e jelentések folytonos keresése; a kabbalisták egészen az írásjegyekig lemenően keresték az értelmezési lehetőségek variációit. Ez az elvont tevékenység a késő középkor miszticizmusának előretörésével nyert mai értelemben is használatos megfogalmazást... =

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szólt (többévtizedes álmatlanságból megrázkódva) a pult mögötti ember, egy alföldi tanyán berendezett kocsmában, a Sátántangó forgatásának nagyon-sokadik napján…

 

Elhangzott 2012. június 25-én, a művész 65. születésnapján

 

A képcsík a MODEM Fe Lugossy-életmű-kiállításának falrészlete (2012. január 21.–április 29.)