Nem KISZ, FISZ!

A Fiatal Írók Szövetségének visegrádi táborában betekintettünk a műhelymunkákba, belehallgattunk a kritikustusába, valamint Tóth Krisztinával, Szilágyi Istvánnal és Spiró Györggyel találkoztunk.

Nosztalgikusan áthallásos, de politikától szinte mentes – leginkább így mentegethetnénk az I. FISZ Tábort azok előtt, akik félreértik a Visegrád melletti mogyoróhegyi kempingben rendezett ötnapos esemény nevét. Az idelátogatók szülei ugyanis gyakran meglepetten nyugtázták: gyermekük KISZ-táborba indul. 2012. július 18-a és 22-e között többségében egyetemisták és középiskolások érkeztek a feszes tempót és összetett műhelymunkát kínáló rendezvényre. A legnépszerűbb szekció a műfaji trendhez igazodva a prózaíró-szeminárium volt N. Tóth Anikó vezetésével, míg a fiatal versírók Németh Zoltán kezei között tökéletesíthették szóképeiket. A maréknyi kritikust és fordítót pedig Orcsik Roland biztatta: legalább annyit olvassanak, mint amennyit írnak.

A szemináriumi foglalkozások mellett kortárs ítészeket próbáltak intellektuális keretek között egymásnak ugrasztani a szervezők a Kritikustusában. (Ennek részletei kisfilmünkben.) Az első napon Falvai Mátyás Gépindák című novelláskötetét értékelték, míg az utolsó napon Izsó Zita Tengerlakója került az értelmezés- és vitagenerátorba. Interpretációkban nem volt hiány, a vita pedig főként Izsó Zita egy-egy hasonlata körül próbált lángra kapni. Elsősorban annak lehettünk tanúi: miként szeretnének modellálni fiatal kritikusok egy véleménykülönbségre épített párbeszédet. A kardok azonban még a hüvelyben maradtak.

A tábor három, a szemináriumi foglalkozásokon is gyakran megjelenő kortárs irodalmi kultuszfigurát is felvonultatott. Tóth Krisztina főleg a fordításokról osztotta meg tapasztalatait a fiatalokkal, számos példával illusztrálva a munka során felbukkanó nehézségeket. Szilágyi István munkamódszeréről beszélt, és kijelentette: nem tartozik azok közé, akik napi penzumban gondolkodnak. Az Erdélyből érkező író néha mentegetőzött lassú alkotói ritmusa miatt, de végtelenül szimpatikusan anekdotázva mutatta meg emberi oldalát (video-összefoglalónk a beszélgetésről). Szakmailag azt tanácsolta a fiataloknak: mielőtt kísérleteznének a műfajokkal, tanulják meg uralni a formát.

Spiró György és Varga Betti beszélgetése a tábor egyik legtanulságosabb programja volt (videónkat itt érheti el). A Fogság szerzőjének coming out-ja is iránymutatást jelenthetett a fiataloknak, hogy eldöntsék: egocentrikus én-írók vagy pedig színészírók lesznek. Spiró az utóbbi kategóriába sorolta magát, és megosztotta a közönséggel a talán nem túl meglepő poétikai hitvallását: nem gondolja magát alanyi prózaírónak. Elmondta azt is: reméli, hogy az Egri csillagok mellett a kánon ifjúsági regényként is megőrzi majd a Fogságot. Nagyregényében és írásművészetében is jobban érdeklik az emberi viszonyok, mint a Csirkefejre testált, gyakran emlegetett valóságábrázolás. Mivel a történeti és történelmi tényekkel szemben szkeptikus, ezért azt ajánlotta a fiataloknak: ne felejtsék el, az irodalom alapvetően fikció.

Délutánonként a szakmai presztízzsel rendelkező folyóiratok (Alföld, Műút, Új Forrás, Új Könyvpiac, Szépirodalmi Figyelő, Tiszatáj stb.) mellett számos fiatal kulturális lap és alkotói kör is bemutatkozott (Ambroozia, Apokrif, Bretter Kör, FÉLonline, Fiatal Írók Társasága, Hátsó Bejárat, Jelfolyam Kultúra és Kritika stb.). Az említett médiumok a saját profil néha nehezen körvonalazható jellemzői mellett elsősorban publikációs felületként próbálták magukat megjeleníteni, de emellett gyakran hangsúlyozták: már kialakult szerzőgárdával rendelkeznek. A két végletet a Hátsó Bejárat és a FÉLonline jelentette. Előbbi egyértelművé tette: nem kívánja bővíteni új tagokkal a három tagból álló kört. Az utóbbi pedig azt jelezte, hamarosan új lendületet nyernek a rovatszerkezet felépítésével, és várják a fiatal szerzők műveit

A FISZ 15. születésnapjára L. Simon László nem államtitkári minőségében érkezett, szolgálati autója és fehér inge viszont azt sugallta barátainak, kollégáinak, hogy a politikai tisztség sem maradhat el a megszólításból. Bár főleg Bengi László próbálta tompítani a FISZ alapítójának és első elnökének irodalompolitikai konfliktusokat felidéző szavait, azt tapasztalhattuk: a két szerep eldönthetetlenségét magában hordozó pozícióból sikk odaszólni a József Attila Körnek. Ezzel pedig azt éreztette, a JAK-osok voltak a „rossz arcok”, akik a 90-es évek második felének nehéz kultúrfinanszírozási viszonyai közepette inkább az elkülönülés és a konfliktusok útját választották. A FISZ és a JAK kapcsolatának mélypontjait felidézve L. Simon nem a megbékélés szellemében beszélt. Ráadásul a tábor politikamentes légköre is megtört a FISZ születésnapja miatt egyébként elkerülhetetlen jelenlétével, ám az írószervezetek közti ellentét felemlegetése ellenére fontos irodalompolitikai mozzanatokat osztott meg a résztvevőkkel. (Video-összeállításunkban megtekinthetik a beszélgetést.)

Fisztalgiázás Pápay Györggyel, L. Simon Lászlóval, Bengi Lászlóval és Bednanics Gáborral

Az I. Nemzetközi FISZ Tábor minden bizonnyal a nyár legolcsóbb (5 nap mindössze 9990 forint) és egyik leghangulatosabb irodalmi rendezvénye volt, ahol megfelelő impulzusokat kaphattak a fiatalok a pályakezdéshez. A leendő írótársak mellett megismerhették azt is, milyen módon képviselheti érdeküket a FISZ. A festőtábornak is kiváló visegrádi környezetben olyan tartalommal töltődött fel a FISZ név, amelynek ismeretében a hazaérkező szeminaristák könnyen elmagyarázhatják szüleiknek, miben különbözött a rendezvény egy KISZ-tábortól. Kérdés azonban, hogy a jóval drágább részvételi díjjal dolgozó Ir(T)ás (28 000 forint) és a JAK-tábor a költségeket tekintve mennyire képes felvenni a versenyt az I. Nemzetközi FISZ Táborral mind financiálisan, mind pedig kínálatában. Nem lesz könnyű dolguk.