Szókratész kétezer-ötszáz éve már azon munkálkodott, hogy rávezesse az embereket: nem megérteni kell a világot, hanem megismerni. Ez a fajta kíváncsiság hajtotta az írót is arra, hogy meséljen nekünk Kertész Imréről úgy, ahogyan ő megismerte. Rádöbbenhetünk, hogy egy emberi sors is lehet olyan érdekes, mint egy művészeti alkotás, hiszen a spontaneitás és a véletlen ad mindkettőnek értéket, viszont végső következtetéseket aligha vonhatunk le bármelyikből.

Bár Spiró György nyilatkozata szerint Kádár figuráját regényhősként nem tudja elképzelni, mégis ilyen nagy ívű történelmi tablón elhelyezve a politikus jellemvonásai regényformában árnyaltabban tudtak volna kibontakozni. Spiró munkásságát ismerve ezért nem lenne számomra meglepő a téma újbóli epikus feldolgozása. Addig is minden hiányosságuk ellenére ezek a jegyzőkönyvekre, emlékiratokra, naplókra épülő tényfeltáró dokumentumdrámák izgalmas és sok új információt nyújtó olvasmányok lehetnek a közelmúltunk történelme iránt érdeklődő olvasók számára.

Harmadszor rendezték meg a Libri Irodalmi Díjak átadóját – az idei nyertesekben biztos nem fog csalódni az olvasóközönség. Mintegy tizenötezren szavaztak, és az ötfős zsűri: Bálint András, Beck Zoltán, Fullajtár Andrea, Károlyi Csaba és Szilágyi Zsófia választották ki a döntőbe jutott tíz, majd ebből a nyertes művet. Május 15-én kiderült, kié a fő- és a közönségdíj.

Spiró György vitriolos társadalomkritikát tár elénk Kőbéka című új regényében, nemcsak a magyar közéleti-politika viszonyokra vonatkoztatva. A hülyeség globális, fogalmazhatnánk meg a szürreális mesefolyam tanulságát, hiszen a mese végén nem maradhat el a tanulság sem. Laik Eszter írása.

A Diavolina olvasója mindenekelőtt egy 1951-ben történő, utcai találkozás következményét tartja kezében, konkrétan: egy történet legvégét. A kisregény mindentudó narrátorának már-már önműködő életírása akkor veszi kezdetét, amikor a függöny régen legördült. Miféle függöny ez? A szóban forgó Spiró-mű esetében mi tartozhat a függöny szó jelentésmezejéhez, miféle szimbólumokkal, elfedésekkel, valóságosnak és illuzórikusnak vélt világrészletekkel állunk szemben? Feltétlenül szükséges-e, hogy merev rendszerelméletek felállítására törekedjünk?

Az éppen egy éve elhunyt Kertész Imrét megidézve szervezett emléknapot a Szépírók Társasága, a Magvető Kiadó és a Kelet Kult Irodalmi Café. A budapesti Kertész-sétát követően este Fehér Renátó, Gács Anna, Krusovszky Dénes, Sándor Iván, Spiró György és Turi Tímea olvastak fel Kertész-hommage-okat.

Könnyen összevész bárkivel, gyakran emlegeti magával kapcsolatban a tehetségtelenséget, a színház világában kint is van és bent is, semmiféle esztétikai irányzathoz nem köti magát – mégis az egyik legsikeresebb kortárs írónk. Az „Előhívás estjén” Jánossy Lajos, Németh Gábor, Reményi József Tamás és Sipos Balázs ezúttal Jámbor Judit Amíg játszol – Beszélgetés Spiró Györggyel című könyvét elemezték a Nyitott Műhelyben.

Pár év híján ötven év telt el A svéd Királytól a Versekig, a legelsőtől a legfrissebb kötetig. Mindkettőről esett szó az esten, ahol barátok és kollégák köszöntötték Bereményi Gézát 70. születésnapján. És persze jöttek jobbnál-jobb sztorik, meseszerűek és valóságosak – aki nem hiszi őket, járjon utánuk.

A fenti címmel rendeztek konferenciát a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ráhangolásképp a 2015 őszén indítandó kreatív írás és művészeti kritika mesterszakhoz. A délelőtt a költőké, a délután a prózistáké volt, a kettő között pedig a kritikaírás kulisszái mögé pillanthatott be a hallgatóság.

A foci vébé hajrájában röviden bemutatjuk a résztvevő nyolc ország irodalmát – ezúttal a nyolcad-döntőből kiesett Kolumbiát. Az egy személyes csatársor: Alvaro Mutis költő, író. A hosszabbításban pályára lép: Spiró György.

A Fiatal Írók Szövetségének visegrádi táborában betekintettünk a műhelymunkákba, belehallgattunk a kritikustusába, valamint Tóth Krisztinával, Szilágyi Istvánnal és Spiró Györggyel találkoztunk.

Bénító méretek, bénító technikai tudás, irdatlan filológiai háttér, ugyanakkor a magyar regényirodalom megtermékenyítő pillanata. Két nap, két éjszaka felfaltam, aztán öt évig jártam rá vissza, mint az ínyenc a francia parfümre a női csípőcsonton.