TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐ

Mikor kivirágzik a petrencés bólya,

s fondorodni kezd a rozsomák gubója,

Kakuk Marci kikel ágyából egy nőnek,

kikertészve vágyát Józsinak, Jenőnek.

 

KARINTHY FRIGYES

 

Égi kar int: ide új Swift kell, keserű kacagású;

Abszurd lett a világ, ág-boga rákdaganat.

Hol van az Észak-sark? A jövő-gép? Hol van az Ember?

Sírunk, s gyomrunkat rázza a görcs röhögés.

 

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

 

Mind Estié az összes guszta lány itt,

mert csábító, mint egykor a szirének.

Mi többiek csak lessük Kosztolányit,

s leszóljuk kispolgárnak, Desirének.

 

MADÁCH IMRE

 

Kiskelecsényi Madách: amatőr filozóf Sztregováról:

Látok, mint Szent Pál, láss Európa csodát!

Már befejezve a nagy mű, eljár évmiliókig:

Ádám, Éva, az Úr, Aphrodité, Lucifer…

 

MÁRAI SÁNDOR

 

Mikor felért az égbe Márai, a Mennynek nyitva álltak zárai.

Elébe állt egy angyal-forma lány: „Az úr ki? Mert az Úrnak is talány!”

„Én kívülálló, én polgár vagyok. Se hús, se hal, de annyit mondhatok,

hogy véleményem napról napra más.” „A Mennybe?” „Nem.” „Pokolba?” „Nem, nyomás!”

S bezárultak a Mennynek zárai. És kívül álló maradt Márai.

 

NAGY LÁSZLÓ

 

Nyomorú a hazám: Iszkáz az idő levelén hintáz.

Paripám a jövő: visz láz. Nagy a tűz, nagy a hév, nagy lász.

„Csoda Tigram Icsész!” zengem, gyönyörűm ha segítsz engem.

 

NÉMETH LÁSZLÓ

 

Horthy-korban, mindenkorban, Kádár-korban szintén,

Kisebbségben, minőségben bőrömet jól mentém.

Választ így, választ úgy,

(Zsófika, Esztike, Nelli)

Mélymagyarabb toll-forgatót

Nehéz elképzelni.

 

PETRŐCZI KATA SZIDÓNIA

 

Mondjad nékem, édes Jézus, mért gyötröm magam?

Mondjak bármit, én Megváltóm, nem hallják szavam.

Mondják rólam, Jézus Márja! versem sótalan.

Mondhatsz bármit, édes Jézus, botfülük ha van.

 

PETŐFI SÁNDOR

 

Népdalokon ki repültem Júlia karja közé, én

Március évadján voltam a forradalom.

Szeptember végén az elégia illan. A sorsom

Sírba taszít. De a hír akkor is, ott is, örök!

 

SZABÓ MAGDA

 

Én, aki voltam az egykori él-latinista leányka;

én, aki tudtam jól, régi a módi felénk;

én, aki később jó Abigél kegyeit könyörögtem;

én, aki túléltem Kádárt s Rákosit is;

vissza ha nézek, az út meredek volt, ámde megérte:

bennem az asszonyi sors végre kimondta magát.

 

SZÉP ERNŐ

 

Kérem, én itt csak játszottam.

Nagy költőnek nem látszottam.

Dalt ha kértek, hamar adtam.

Bocs, sokáig ha maradtam.

 

TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐ

 

Mikor kivirágzik a petrencés bólya,

s fondorodni kezd a rozsomák gubója,

Kakuk Marci kikel ágyából egy nőnek,

kikertészve vágyát Józsinak, Jenőnek.

 

VÁCI MIHÁLY

 

Látod, a költő szólt, szolidabban a szőke szeleknél.

(Nyírségből támadt csesztvei néptanitó.)

Új, szabad, emberi korral volt viselős a szivében.

(Mondd, hova lett az a kor? Mondd hova lett az a nép?

 

VÖRÖSMARTY MIHÁLY

 

Régi dicsőségünk, mint borban a gyöngy, teli búval.

Hol van Ilonka, a szép? Hol van a nagy szerü gyász?

 

WEÖRES SÁNDOR

 

Bóbita, Bóbita Sándor:

dalt fon az égi sugárból;

Szarva a Hold, maga fény,

csillaga lélek-edény.

 

ZRÍNYI MIKLÓS

 

Ádria-tengernek Syrenáia, ki voltam, a költő

Zrínyi, vitéz hadnagy, Zrínyi, a dédunoka!

 

Bárdos József