HELYSZÍNI

---

Varga Melinda kolozsvári költő nőnappal egybekötött irodalmi estjére jöttünk össze a Márton Áron Szakkollégiumban. Az est házigazdája – mint mindig – Noszlopi Botond volt, a kérdező pedig Murányi Sándor Olivér székelyudvarhelyi író.

 

 

 

 

 

A férfi gyorsvonat, a nő költő

 

Mi mással kezdhette volna Noszlopi Botond az estet, mint a nők köszöntésével? Tréfás meglátása szerint a vártnál családiasabb jellegű összejövetel pozitívum: inkább egy értelmes, mint száz üres fej a közönség soraiban. Az est azonban annál izgalmasabban alakult. A közönséget a vége felé ugyanis egy kis játékba vonták be a beszélgetők, így egyfajta „interaktív” író-olvasó találkozóvá formálódott a műsor. Murányi Sándor pedig jellegzetes temperamentumával, humorával és ötletességével egyénivé varázsolta az estet. Méltó partnerként mutatta be Varga Melindát, aki költőként ígéretes tehetség, de az Irodalmi Jelen olvasói jól ismerhetik tudósításait is, melyeket Kolozsvárról küld rendszeresen a lapnak. Neki köszönhetően tájékozódhatunk rendszeresen Erdély fővárosának  magyar irodalmi és kulturális életéről. Murányi Sándor Olivér külön köszönetet mondott az Irodalmi Jelen munkatársainak, Varga Melinda kollégáinak, akik részt vettek az esten, valamint Nagy Andreának, a helyszínként szolgáló Márton Áron Kollégium könyvtára vezetőjének.

A fiatal szerző egyre többet publikál, főként az Irodalmi Jelen hasábjain

Az író nem titkolt elfogultsággal mutatta be vendégét, hiszen közeli barátság köti össze őket. „Ha őt bántják, engem bántanak és fordítva” – fogalmazott és hangsúlyozta, hogy Melinda milyen izgalmas költészettel zárkózott fel modern világunkhoz és a mai magyar kortárs irodalomhoz. „Rokonlelkek vagyunk, akik ugyanúgy látják a világot” – jegyezte meg a moderátor, némi humorral hozzátéve, hogy Melindát a női Murányi Sándor Olivérnek, önmagát pedig a férfi Varga Melindának tartja. „Ha költő volnék, olyan verseket írnék, mint ő – remélem, ő is így van az én prózámmal” – summázta az író, majd elárulta, hogy számára a legkedvesebb Varga Melinda-vers a Gyorsvonat és a férfi. Ebben a szerző a gyorsvonathoz hasonlítja a férfiakat, akik úgy gázolnak át a részleteken, mint a kis falun a nemzetközi gyors. Ez a hasonlat jó példa arra a szókimondásra, amellyel Melinda új színt hozott a fiatal magyar irodalomba – jellemezte Murányi. A nagy kérdés – folytatta az író –, hogy van e még helye a költészetnek az internet és az okostelefonok korában. Érdekli-e egyáltalán az embereket a vers és a próza, és értik-e a műveket? Eljut-e hozzájuk, ha napi 24 órában a számítógép és a televízió előtt élik az életüket? „A válaszok ott vannak Melinda verseiben, amelyek magukat olvastatják” – zárta laudációját az író, és átadta a szót a fiatal költőnőnek.

Murányi Sándor Olivér baráti szavakkal méltatta a vendéget

Bemutatkozásként a költemények beszéltek: Melinda felolvasta néhány versét. Elhangzott többek között a már említett Gyorsvonat és a férfi (amely egyébként az est címadó verse is volt), de a férfihasonlat mellé odakívánkozott mindjárt a Hasonlatok a nőkről is, azután a Semmi játékok és a Konyakban feloldva.

Murányi ezután kérte Varga Melindát, hogy meséljen kicsit „prózában” is a költői létformáról, hozzátéve: szerinte Melinda mindig is poéta volt, csak ő maga sem tudott róla. A költőnő nagyjából 2009-et jelölte meg pályakezdésként. Első versei a Helikon folyóiratban jelentek meg, első kötetét a kolozsvári Erdélyi Híradó Kiadó adta ki, a második kötete pedig az AB Art gondozásában látott napvilágot. Murányi megállapítására, hogy versei egyszerre nőiesek és férfiasak is, azt válaszolta: ez így van rendjén, hiszen a női költő is bújik férfiszerepbe, a nőiesség mellett szükség van a „férfias” erélyességre, a talpraesettségre.

Jó volt hallgatni a verseket

E harmonikus kettőségből is kaphattunk ízelítőt a költő Űrezüst című – az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban fog megjelenni – harmadik kötetének műveiből, melyeket maga olvasott fel. Megszólalt többek között a Hold lánya, a Tanács másnapos reggelekre, a Szavakkal dobáló vagy a Csöndvidék. Murányi kérdésére, hogy véleménye szerint milyen legyen egy átütő irodalmi alkotás, Melinda csak ennyit mondott: „Eredetiség, nem mindennapi stílus, jó szókapcsolatok és nem utolsósorban érzés.”

A nagy elődökről szólva megvallotta, hogy legkedvesebb költői Villon, Faludy György és Orbán János Dénes. Murányi felvetette, ha például Villon lépne be az ajtón, Melinda legszívesebben mit kérdezne tőle? Egy pohár bor mellett megkérném – válaszolta a kortárs „kolléga” –, hogy meséljen szerelmi életéről, legkedvesebb szerelmi élményéről.

A nagy elődök megadják a biztos hátteret

Ekkor érkezett el az ideje, hogy Murányi Sándor ötlete alapján a közönség is aktívan részt vegyen az író-olvasó találkozón. A „feladat” Varga Melinda verseinek felolvasása volt, bárki vállalkozhatott. A sort maga a házigazda nyitotta meg a Város facebookra írva című verssel, majd Nagy Andrea a Tűz utánt osztotta meg a hallgatósággal. A Lírai csupaszságot Mányoki Endrétől hallgathattuk meg, a Hervadást és a Város álomkórban című verseket e tudósítás írója olvashatta fel.

Íme, egy kis ízelítő a Városversek ciklusából:

Város facebookra írva 

(részlet)

A város csak hömpölyög

arckönyvek benne

képek dekoltázzsal és nélkül

az önéletrajzot a profil

cseréli le vagy fel

a hangulatot a státus

tetszésed gombnyomással

érzékelted

nem kell már leírás

líra sem

földi prozódia a nyerő

s nincs fotód, mi

elég trendi lenne

ehhez a máshoz.

 

A város álomkórban 

(részlet)

„A város csak hömpölyög

szivarcsikk minden eszme

újragyújtható a tézis

a pénz, a mindenek feletti

hipotézis

A város csak hömpölyög

és benne a lányok

limuzinban királylányok

s de boldogok

A város csak hömpölyög

papírra nyomva az eszme

cserélhető pár bankóra

minden rögeszme”

A modernség hatásainak költői feldolgozásával kapcsolatban érlelődött meg a kérdés Murányi Sándorban: született-e már Melindának „twitterverse”? Ha eddig még nem is, de egyáltalán nem zárkózott el a lehetőségétől, mert szerinte a versnek is be kell illeszkednie a mai internetes közegbe. Egy a fontos számára, hogy ne csak oda illeszkedjék. Az interneten sokszor megáradó véleményeket elkerülhetetlennek tartja, kap ő maga is „hideget, meleget”, mint mondta, de „ezt a terhet viselnie kell minden költőnek, különösen, ha megosztóak az írásai.” Az arra érdemes kritikák, ha nem személyeskedők, elgondolkodtatják.

A közönség első sora, Noszlopi Botond (balról a második) mosolyogva figyel.

A városkép, mint verseiben gyakran visszatérő szimbólum vetette fel a záró kérdést: hová születne újra, ha tehetné? A költőnőnek Gyergyó a szülővárosa, de mégis Kolozsvárott érzi magát otthon, az a „választott városa” – mesélte az est vége felé. Budapestet azért kedveli, mert nagyváros és nagy a nyüzsgés. De ha újra születne, ugyanezt az utat járná be és továbbra is Kolozsvár lenne a szíve csücske. Most épp egy termékeny periódusában van, vallotta meg, lehet, hogy a közeljövőben elkészül a következő verseskötete. Sejtelmes mosollyal hozzáfűzte, hogy egy próza is készülőben van, de ez még hétpecsétes titok.

Titkok is maradtak

A rendezvény záróakkordjaként a nézők tehettek fel kérdéseket a költőnőnek. Mányoki Endre épp a „titokra” volt kíváncsi, és a készülő regény után érdeklődött, miből építkezik majd? Régóta feszíti Melindát egy bizonyos téma, amit ki szeretne magából írni, vagy a versekből táplálkozik a leendő mű? A szerző csak annyit árult el, hogy a versek ihlették a próza ötletét, de biztos, hogy nem mostanában lesz kész.

Mányoki Endre és Debreczeny György versbe mélyedve a műsor után is

Nem kellett azonban várni a kellemes baráti beszélgetésre az este végén, amelynek hangulatát némi asztali finomságok is fokozták.

Szöveg és fotók: Grecz Andrea