HELYSZÍNI

A kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávézóban a múlt héten a slam poetry uralta a terepet. A Bretter Körön sepsiszentgyörgyi, egészen fiatal előadók művelték e műfajt nagy sikerrel, majd a következő napokban közismert magyarországi alkotók, Simon Márton, Pion István és Závada Péter szórakoztatták a zsúfolásig telt kávéház közönségét.

Slam poetry Erdélyben

Sepsislamgyörgy a Bretteren

Közel száz ember egy irodalmi esten közismert alkotó esetében nem annyira meglepő, azonban egészen fiatal meghívottaknál igencsak szokatlan. A Bretter György Irodalmi Kör legutóbbi ülésén ezúttal nem egy bátortalanul fölolvasó, ifjú tollforgatót, illetve a művekről szóló vitát hallgathattuk meg. A sepsiszentgyörgyi meghívottak, Csinta Áron, Kocsis István, Morar Ervin és Müller Henrietta bemutatták, szerintük mi mindenről lehet beszélni a slam poetry műfajában, avagy milyen is a Székelyföldön született slam. A frappáns, humoros, nyelvi játékokkal megtűzdelt szövegek szüneteiben Albert-Nagy Örs muzsikált szaxofonon, Pál Előd pedig gitáron.

„ A vers nem vész el, csak átalakul, a vers is csak egy anyag” – hangzott az est legtalálóbb mondata. A ritmusos, pörgős, olykor már-már a raphez közelítő „versanyagban” szó volt szinte mindenről, ami az embereket foglalkoztatja: válság, környezetvédelem, elidegenedés, hűség és szerelem, férfi és nő, aktuálpolitika és „szintetikus-politikus”, autópálya és autonómia, a közelgő pápaválasztás, a tanügyi rendszer rákfenéi, román és angol jövevényszavak, nyári teraszozás, Winchester cigaretta hamujában sült pogácsa, utalások Mikes Kelemenre, Csokonaira, Benedek Elekre, Parti Nagy Lajosra. Korántsem bántóan vagy trágár kifejezésekbe kapaszkodva, inkább humorral, iróniával, rendkívül szórakoztató módon próbálták rímbe, avagy slambe foglalni mondanivalójukat az alkotók.

A mintegy másfél órás program után Selyem Zsuzsa író, irodalomtörténész, egyetemi oktató kérdezte a meghívottakat a slam poetryről. A szó fegyver, mert szavakkal fejezhetjük ki legjobban, hogy miből is van elegünk, hogy mi nem tetszik. Ezek a szövegek elgondolkodtathatják az embereket, változásra sarkallhatnak – vélte Csinta Áron. Vagy az esten elhangzott egyik szövegét idézve: „Ne legyetek slamtelenek, itt slamet slamér’, me’ ha nem adsz jelt magadról, az élet kilóra lemér!” A szóval nagyon jól lehet lövöldözni – fűzte hozzá Müller Henrietta, aki nagyon eredeti humorú slam poetryt adott elő. Kocsis István szerint viszont nem kell mindenkinek slamelnie, ez nem kötelező irányzat, mindenkinek abban kell megnyilvánulnia, amiben úgy érzi, hogy igazán jó.
A sepsiszentgyörgyi fiatalok elmondták, azért foglalkoznak közéleti témákkal, mert úgy érzik, ők is felelősséggel tartoznak a közösségért, amelyben élnek. Reflektálniuk kell a világra, erre pedig szerintük a legmegfelelőbb a slam, hiszen nagyobb tömegeket szólít meg, mint egy verseskötet vagy akár egy színházi előadás. A műfajhoz hozzátartozik a jó előadásmód is, s bár vannak benne improvizatív elemek, alapvetően előre megírt szövegekre épül.
Az utóbbi szempontok nem véletlenül merültek fel, ugyanis kiderült, hogy az Osonó Színházműhely, illetve a Plugor Sándor Művészeti Líceum dráma tagozata révén mindegyik előadó kapcsolódik a színházhoz is. De úgy vélik, hogy bár köze van a slam poetrynek az előadóművészethez, a kettő nem ugyanaz. A színházban különböző szerepeket kell alakítani, itt viszont önmagadat adod – fogalmazott Kocsis István.

Underground Korunk Akadémia

A rendhagyó Bretter Kört követően, szerdán „befutott” anyaországi slammerek vették át a Bulgakov Irodalmi Kávézóban a terepet. Pion István, Závada Péter és Simon Márton tavaly ősszel már jártak Erdélyben, marosvásárhelyi és székelyudvarhelyi föllépésük nagy siker volt.
Tévedett, aki netán azt gondolta, hogy Kolozsvárott a Bulgakov emeleti termének Bretter körös közönségből áll a slam poetry rajongótábora. A kávézó bulis pincéje ugyanis zsúfolásig telt nagyobbrészt fiatal érdeklődővel, néhány szakmabelivel, de az irodalmi körök törzsvendégei sem maradtak távol. Több mint fél órát kellett várni a kezdésre, s bár már-már elviselhetetlené vált a meleg és a cigarettafüst, a slamre kíváncsiakat nem bátortalanította el. Kitartóan megvárták a kezdést, hogy aztán az elhangzó szövegeket néhol üdvrivalgással is köszöntsék.
Ahogy azt az estet röviden fölvezető Balázs Imre József költő, irodalomtörténész, egyetemi oktató megjegyezte: a rendezvényt a Korunk Akadémia szervezte, ahol Nádas Péter, Krasznahorkai László és más ismert alkotók léptek föl, de talán azokon az esteken sem voltak ilyen sokan.

A fellépőkről megtudhattuk: Simon Márton két éve publikál verseket és foglalkozik slam poetryvel, Závada Péter öt éve. Mindkét szerzőnek van önálló verseskönyve is. Pion Istvánnak még nincs, bár közülük ő szereti leginkább leírva is viszontlátni slam poetry szövegeit. Závada megpróbálja szétválasztani slam-, rap- és versszövegeit. A kötetbe általában azok az alkotásai kerülnek, amelyeket versnek tekint, a többi szöveg az előadói műfajé. Simon eleve egészen más formában ír verset, mint slamet, ő is különválasztja a kettőt. Az est szereplői egyébként közismert és kevésbé ismert slam poetry szövegeik mellett költeményeikből is előadtak, és ennek kapcsán bebizonyosodott, hogy az igazán jó versnek, ha jól adják elő, talán ugyanakkora hatása tud lenni nagyobb közönségre is, mint a slamnek.

Persze az már további kérdéseket vethet föl az érdeklődőben, hogy mi is a magyar vagy a székely slam poetry, merthogy erre egyértelmű választ egyik rendezvényen sem kaptunk, és talán maguk a műfaj művelői sem tudnák pontosan meghatározni.
                                        

Varga Melinda