Téli március

Habár a városban a rendkívüli időjárás miatt a legtöbb helyen elmaradt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc szabadtéri ünnepe, a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében az írószervezetek képviselői megkoszorúzták Petőfi szobrát. Ünnepi beszédet Szécsi Noémi mondott. Beszámoló a rendhagyó hangulatú ünnepről.

Téli március

Dacolva a szél ellenséges támadásaival és a lelassult közlekedéssel, sikeresen átkeltünk ma Budáról Pestre, hogy megünnepeljük a szabadságharc 165. évfordulóját, még ha a tömeges megmozdulásokat "le is fújták" szinte mindenütt. A Pilvax környéke a belvárosban legalább olyan csendes és kihalt volt, mint a híd túloldalán a tabáni lankák. A Károlyi-palota kertjében is csak hófehér csendesség fogadta a koszorúzásra érkezőket, de a szervezők megnyugtattak: nem marad el az ünnepség.

A bronzba öntött Petőfi nem unatkozott a parkban: a gyerekek gondoskodtak róla, hogy a szobornak társa akadjon. Csak ez utóbbi dicsősége sokkal múlandóbb...

De ma még ő is ünnepelt: ha jobban megnézzük, valamennyire kilátszik (hó)szíve fölé tűzött kokárdája.

Odabent azért kellemesebb idő várta a múzeumba látogatókat. Főleg a gyerekeknek csemege ez a nap, hiszen elkészíthetnek minden kelléket, amelyeket százhatvanöt éve talán szorgos asszonykezek varrtak a harcba induló huszároknak, vagy épp maguknak. Volt, aki csákót...

Akadt, aki pártát...

És olyan is, aki címert készített némi felnőtt segítséggel...

Miközben odabent ingyenes tárlatvezetéseket tartottak a múzeum munkatársai és a kisebbek kézműveskedtek, az ablakon kilesve láthattuk, hogy tombol – ha nem is a forradalom, de a március 15-én szokatlanul hideg téli idő.

Még jó, hogy ma már csak emlékezünk, és nem kell véres csaták árán kivívni a szabadságot, hiszen ahogy az ünnepségre érkezők tréfálkozva megjegyezték: ilyen időben biztosan elnapolták volna a forradalmat is.

A Szépírók Társasága képviselőinek, Kéri Piroskának, Szilágyi Zsófiának és Mészáros Sándornak is elkélt a nagykabát, amíg másokkal együtt a díszterem előtti aulában várakoztak a műsor kezdetére.

A tavalyi verőfényes kerti ünnepség helyett most a palota termeihez méltón pompás lépcsőházban hallgathattuk meg az ünnepi beszédeket: ezúttal a hallgatóság állt "emelvényen", E. Csorba Csilla, a múzeum igazgatója és Szécsi Noémi író pedig a lépcső alján felállított mikrofonnál.

Az összegyűlt ünneplők inkább családias kis közösséget alkottak, mint tömeget, de épp ez adott különösen otthonos, meghitt hangulatot az emlékezésnek.

E. Csorba Csilla a Károlyi-palota kertjében álló szobor történetéről mesélte el: Ferenczy Béni egykor szembement a kor követelményeivel, amikor emberléptékű művében formálta meg a nemzeti hős alakmását. Úgy néz ki, jövőre Milánóban egy kiállításon is szerepelni fog a múzeum Petőfi-anyaga – osztotta meg a jó hírt  az igazgatónő.

Szécsi Noémi ünnepi beszédében regényes pillanatok keltek életre: megidézte Egressy Gábor, a Nemzeti Színház vezető művésze alakját, aki az egykori törökországi városban, Vidinben töltötte emigráns éveit, de "később az emigráció számos tagja vélekedett úgy, hogy Egressy bomlasztó tevékenységet folytat", mert vélhetően együttműködött a titkosrendőrséggel.

A színész hazatérvén többször megidézte Petőfi szellemét, s e szeánszokon Etelka a médium – tudtuk meg Szécsi Noémi izgalmas múlt-darabkákat feltáró beszédéből. "Petőfi szelleme az ő közvetítésével meséli el, miként lelte halálát a kukoricásban. Egressy leírása nincs meg, csak a beszámolóra érkezett válasz egy másik érintettől, Arany Jánostól, aki ekkortájt hasonló apátiába süllyedve éldegélt Nagykörösön."

"A szabadságharc bukása után Petőfi szellemének megidézése a magyarok nagy közösségi játékává vált" – fogalmazott Szécsi Noémi a szép és tanulságos Arany-idézet után, melyben a bölcs barát kétkedésének ad hangot a fájdalomból előgomolygó szellemlátomások hitelességét illetően. "Lehetséges, hogy a mítoszteremtés nem is a mitikussá tett alakokról, hőseinkről szól, hanem inkább rólunk, mítoszalkotó, szellemidéző önmagunkról?" – tette fel a kérdést az író, aki épp ama gyakran megidézett "titokzatos férfiú" félelem-nélküliségét emelte ki zárásképp, amelyből a mai napig meríthetünk.

A beszédtől átfűtve vonultunk ki a fagyos hidegbe megkoszorúzni a költő szobrát. Elsőként a Széprók Társasága nevében koszorúzott Kéri Piroska, Szilágyi Zsófia és Mészáros Sándor.

A FISZ részéről Csepregi János és Szőllősy Balázs helyezték el a koszorút. Közben azon töprengtünk, Petőfi vajon melyik írószervezetnek lett volna tagja. Valószínűleg ő maga lett volna alapítója egynek.

A Pest-budai Petőfi Egyesület is koszorúzott, elnöke, Dr. Ratzky Rita irodalomtörténész és munkatársa hajtottak fejet a szobor előtt.

Vathy Zsuzsa a Magyar Írószövetség részéről minden évben részt vesz a koszorúzáson, tavaly unokáját is elhozta. Idén nem csak a tisztelatadás pillanatában örökítettük meg Zsille Gábor mellett...

De az ünnepségen kívül elárulta azt is, ez a legkedvesebb Petőfi-szobra a városban. És le sem tagadhatná, hogy mennyire kedveli a költőt.

A koszorúzók sorát hagyományosan a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetői zárták. Lassan mi is búcsút vettünk a szeretett Károlyi-palota kertjétől és az ünneplőktől...

...és a szinte karácsonyi hangulatban e nap főszereplőjétől is.

Szöveg és fotók: Laik Eszter