HELYSZÍNI

Csíki sört iszik és felolvasás közben is füstölög. Szó szerint. Szó szerint idéznénk, ha tehetnénk, a Nagy Koppány Zsolt székelyudvarhelyi estjén elhangzottakat, de az olvasó türelmét több ezer karakterrel gyilkolni minek?

Udvarhelyi gimisből próféta

A tíz napig tartó II. G. Feszt hetedik napján, április 26-án, pénteken este Nagy Koppány Zsolt, a  Faludy-díjas író volt Székelyudvarhelyen a Szentimre utcai kocsmában a csali. Jelentjük, tisztes számban akadtunk a horogra.  

A vendéget az est házigazdája, Murányi Sándor Olivér kérdezte. Senki nem akadt fent azon, hogy a nyolc órára beharangozott kezdés bő tíz percet csúszott. Legalább volt időnk szóba állni a pincérrel, Murányi kipróbálhatta a mikrofont, és a neves meghívott kapkodás nélkül elhelyezhette asztalán (Jozefát úr, Ekler Ágost és a repülni tudó nagyapa árnyékában) a feles csíkit és a cigarettát.
A párbeszédre várva figyeltük a termetre nem, de írói kvalitásait és nevét tekintve is Nagy vendéget, aki – kellemes meglepetés az önmagát fényező világban – nem dicsekedett a már megszerzett babérjaival, és azzal sem, hogy egyenesen a Lipcsei Könyvvásárról érkezett haza iskolavárosába. Szerencsénkre Murányi orrunkra kötötte ezt is.

Nosztalgiázással, az udvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban töltött gimis évek és az írói pályát megelőző útkeresés, valamint a rövid, de céltalan politikai karrier, a diákpolgármesterség történetének felemlegetésével indult a Nagy Koppány-féle iróniával, mértéktartó, de jófajta humorával fűszerezett beszélgetés.  A sztorizáson jókat derült a mesélő és a hallgatóság is.

Nem lett belőle sem politikus, sem pedig orvos, sőt, jogász sem, de lett „posvány lektűröket” (is) fordító, az angol igeragozás rejtelmeit 12, de még annál is több tanítványának fejébe gyömöszölni próbáló nyelvész, tanár. És író, aki hősiesen átvészelte a kincses városban a hagyományos transzszilvanizmusnak és követőinek ádáz hadat üzenő, főként polgárpukkasztó és erotikus prózát; az Előretolt Helyőrség nevű hírhedt-híres írótársaság felfedezettje, tagja, és kapta mentorától, az olvasóit Búbocskával rémisztgető OJD-től a Koppány nevet. Ezt a nem egyszerűen (túl)élhető, a részleteiben a kolozsvári kultúrkocsmák alkoholgőzös és cigarettafüstös homályától terhes  korszakot első, a századforduló évében megjelent novelláskötetének címe is őrzi. „Arról, hogy milyen nehéz” nem esett szó, de arról igen, hogy 2002-ben miként nyert felvételt a Szegedi Tudományegyetem  PhD-képzésére, és lett Fried István professzor tanítványa, illetve arról is, hogy miként ismerte meg a világhálón, „egy szívatós oldalon” csíkszeredai származású nejét, két gyermekének édesanyját, akinek kedvéért végül Budapesten ragadt és „avanzsált papucsférjjé”.  

Téma volt, természetesen, az irodalmival együtt az anyagi sikert, az első autót („amivel lehet villogni és gyorsan indulni”) 2006-ban elhozó Irodalmi Jelen-pályázat második díjas „dupla regényburgere”, a Jozefát úr, avagy a regénykedés, amelynek második ciklusát „egy ponton túl már szinte olvashatatlan”-ként jellemezte a szerző, de amelyik elhozta számára a Magvető Kiadóval való, máig tartó együttműködést.  E kiadónál látott napvilágot 2010-ben a kritikusai szerint legkifinomultabb regénye Amelyben Ekler Ágostra emlékezünk címmel. A kötetet záró személyes vallomás,  A vendégmunkás dalai felolvasását nagy élvezettel hallgattuk, igazat adva Murányinak, aki szerint „Nagy Koppány Zsolttal jó fellépni, mert a kérdezőnek semmi dolga nincs, csak olvastatni kell vele”. Azért a közeli és távoli jövőre vonatkozó, jóízű párbeszédet záró „Hogyan fog kinézni Zsoci bácsi ötven év múlva?” kérdést mégsem hagyhatta ki, hát fel is tette a házigazda.

„Ilyen messzire nem merek tervezni” – hangzott az óvatos válasz. Megtoldva azzal, hogy a valóságban soha, csak az írói képzelet jóvoltából megszületett, autóbalesetben kimúlt giccsképfestőre, Ekler Ágostra tíz másik szereplővel együtt emlékező tömzsi Nagy Koppány tulajdonképpen ő maga volna. Húsz év múlva „hízásnak indult hajdan erős magyar, némileg zavaros identitástudattal”. Ha futja majd félévszázad múlva egy tekintélyes pocakra és a könyveiben leírtak megmagyarázására – „ennyi tökéletesen elég is lesz”. Legalábbis így állította ezen az emlékezetes esten Nagy Koppány Zsolt. Mi pedig elhittük neki, mint ahogy azt is, hogy Murányi szerint Nagy Koppánynak már sikerült prófétává lennie saját hazájában. Ehhez képest egy több évtizedig tartó tekintélynövesztés csak potomság.  
                                        

 Lázár Emese