Dédapánk nyelvkönyve
Bizonfy könyve ugyanis lovakkal kezdődik. Mindjárt az első mondat a „to have” fordítása: „Lenni Valamijének”(!) és itt szerző nyomban a tárgyra tér, neki ”jó lovai vannak”. Ezután szó esik más, az ember által birtokolt dolgokról – barátról, pénzről, házról és adósságról –, majd kissé meglep ez a kijelentés: „Önnek egykor keféje volt”. Kinek és miért fontos a kefe, nem tudni, de a következő oldalon ilyen lényegesebb kérdések jönnek elő: „Mikor lesz nekik pénzök?” és „Volt-e neki valaha pénze?” Sőt: „Nem voltak Önnek soha adósságai?” Ez már, jellemző módon, a mindenkori magyar valóságra utal.
A következő segédige a „to be”, vagyis a „lenni”. Bizonfy felsorolja a lehetséges tulajdonságokat: „Én boldog vagyok”, „Te kevély vagy”, „Ő (nő) szép”. További példamondatok: „Mi iparkodók valánk” és „Ti tunyák valátok”. De hogy az olvasó ne legyen tunya, hanem próbálja gyarapítani vagyonát, hamarosan felbukkan a feltételes mód: „Bárcsak gazdag volnék”, illetve egy ilyen, közhasználatra kiválóan alkalmas mondat: „Ő gyorsabb fogna lenni, ha ön jobb lábszárakat adhatna neki”. Vajon itt egy sebészhez szól a szerző, vagy magához a Jóistenhez?
Bizonfy mester könyvében akadnak kissé elavult kifejezések is. „In the dead of the night” fordítása nála például „Az éj csillapjában”. Vagy: „Mily szép villámsugár!” Mivel szerző tisztában van azzal, milyen fontos téma az angoloknak az időjárás, ennek a témának öt oldalt szentel. Minthacsak végig Angliában lennénk, annak is az északi részén: „Az idő komor’” vagy „zord”, az eső hol „szitál”, hol pedig „lanyházik”. Máskor viszont Bizonfy megnyugtatja olvasóját: „Az idő szépen tartja magát”.
Nyelvkönyvünkben fontos téma az egészség. Valakinek a sógoráról megtudjuk, hogy „évek óta kórágyon fekszik”, valaki másról, hogy „nehézkórban szenved” (gyengébbek kedvéért: „töri a nyavalya”). A kifejezés angol megfelelőjéből kiderül, hogy itt epilepsziás betegről van szó. A melankólia a tizenklincedik század vége felé még „mélakór”, aki rosszul lépett annak „elcsikkant a lába”, másnak meg „a szemei homályognak”(!) Az asztma neve még „szűkkeblűség”, a bronchitiszé „légcsőlob”, a cukorbetegségé „húgyár”. Nekem mégis a legjobban az tetszik, amikor az angol szöveg szószerint azt állítja valakiről „olyan sápadt és sovány, mint egy katolikus bőjt idején” – ezt Bizonfy ezekkel a keresetlen Szórakozások. Amikor az Angliába utazó magyart felszólítják, hogy jőjjön kártyázni, erre a következő keresetlen szavakkal válaszolhat: „Én sohasem kártyázok… A kártyajátékot egy őrült király mulattatására eszelték ki, én pedig még nem tébolyodtam meg”. Akkor inkább billiárdozzunk, ami a kor nyelvén „teke”, innen a hovatovább mulatságos fordulat: „csak meglökintettem a tekét”. Ezek után a kuglizás akkori neve is meglepő – Bizonfy szerint az „kúpozás”. Az, hogy „tegnap kúpoztam” ma már kicsit mást jelenthet, esetleg végbél-problémákkal függ össze. És a „cricket” nevű hagyományos angol játékból is krikett lett mára; bár Bizonfy még egy hosszabb elnevezést ajánl: „labdaverőjáték”. Akkor mit mondjunk angol sportokat űző magyar barátainknak: „gyerünk labdát verni”?
Közepe felé Bizonfy könyve kissé eldurvul. Nem kevesebb, mint négy angol kifejezést ajánl arra, hogy „fogja be a száját!” A „személyleírás” címszó alatt a következőket olvashatjuk: „Ő sült bolond”, „Ő kitanult gazember” és „Felesége elijesztő rutságú nő”. Ennél még rosszabb az, ha valakinek „nincs orczája, csak pofája” és ha egy házasságban „Ő (az asszony) viseli a gatyát”. Bizonfy néha olyan banális angol bölcsességek megfelelőjét is megadja, mint a következő: „nem mind szűz, aki hajadon fővel jár”, vagy „minden czigány a maga lovát dicséri”. Ha sokáig forgatjuk Bizonfy Ferenc nyelvkönyvét, bizony megeshet, hogy néha „vállunkat vonítjuk”, esetleg „megpukkanunk” a nevetéstől. Hasznos kis könyvecskéje angol levélmintákkal zárul, illetve meghívás-formulákkal, amelyek között Lord Byronnak Thomas Moorehoz intézett 1812-es meghívását olvashatjuk – Byron Lady Caroline Lambhoz hívja meg benne barátját, biztosítva afelől, hogy „decent entertainment”-ben lesz része, vagyis jól fog szórakozni. Egyszóval nyugodtak lehetünk: az irodalom visszavág.
