Onagy Zoltán

Horváth Márton elvtárs

2009. június. 08. - 06:04

(1906. október 8.–1987. június 7.).

Aki ájul a kánikulától, és szeretne ledermedni egy kicsit, vagy akinek nagyon jól mennek a dolgai (család, vállalkozás, szerető, kettős könyvelés, adócsalás), igényli a szorongást, válasszon a polcról a hetedikén huszonnégy éve halott, hírhedett Horváth Márton életművéből. Bár Horváth elvtársat csak azon kedves olvasóknak ajánlanám, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy megmondják nekik, miről mit gondoljanak. Horváthnál ott a bölcsek köve, ő maga termi a spanyol viaszkot. Mert Horváth elvtárs erről híres, hogy mindenkinél jobban tudta, mire világítsa fel a felvilágosítás után epedő tömegeket. Ő volt az a jelentős elme, aki felfedezte Petőfi Sándorban a kommunista forradalmárt, de hogy súlya legyen a felfedezésnek, megtámogatja Lunacsarszkijjal, aki „saját kora »bolsevikjának« nevezte Petőfit.” Ő az a nagy ember, akinek akkora a hatalma, hogy a következő ukázt osztotta két nem akármilyen figura (Illyés Gyula 50., Kodály Zoltán 70.) születésnapjával kapcsolatban 1952 novemberére:

"1. Illyés Gyula a Népköztársasági Érdemrend II. fokozatát kapja.

2. Kis személygépkocsi ajándékozása maradjon el.

3. Illyés válogatott verseinek kiadásánál feltétlenül ragaszkodni kell a haladó politikai irányú versekhez.

1. Kodály Zoltánt a kormány ne üdvözölje.

2. Kodály a Népköztársasági Érdemrend I. fokozatát kapja.

3. A szovjet és népi demokrata zeneszerzők üdvözöljék Kodály Zoltánt 70. születésnapja alkalmából." És lőn. És hol van Horváth Márton elvtárs ma, és hol Kodály és Illyés Gyula.

Amúgy nívódíjas művelődéspolitikus, politikusok közül a nívódíjas művelődéspolitikusokat kedveljük igazán (milyen nívó, kérdezzük naivan). Segítségül a választáshoz a következő könyveket ajánlom sok-sok szeretettel: József Attila költészete; 30 éves a magyar kommunista mozgalom [Rákosi Mátyással és Révai Józseffel közös kötetben]; Lobogónk: Petőfi; A Párt felvilágosító munkája a tömegek közt.

A portréról messze világít, mennyire érthettek ezek a dejtári Alvég, vagy a Béke utca nyelvén. A felvilágosítómunka eredményét azóta élvezzük, mint ahogy Lunacsarszkij elvtárs hagyatékát is. Arra mindenképpen alkalmas, akár a portréra nézve, akár a Lobogónk: Petőfit olvasva, hogy beleborzongjunk. Persze az se akármi, ha végiggondoljuk, ez a keményvonalas bolseviki harcos, aki „látta Lenint”, tisztán láthatta a vörös nap mögül felbukkanó Gorbacsovot, mert hosszan élt, mint egy tevehajcsár, a kitartó művelődéspolitika szívóssá tette, immunissá a betegségekkel szemben. És minthogy politikust csak a politika döntheti le a lábáról, Horváth Mihály elvtárs belebetegedett Gorbacsov elvtársba. Jövőbe vetett hitét elsorvasztotta, elemésztette. A zember, az olvasó tömeg, legyen bár olyannyira tele keresztényi szeretettel és belátással, hogy csurran a csöbör peremén, látván látva a sorvadást, a kétségbeesést, vigyorog gonoszul. Aztán meg szégyenkezik a gonoszság miatt, ahogyan illik.

Horváth Márton (Budapest, 1906. október 8. – Bp., 1987. június 7.).

Horváth Márton, Schiller (Bp., 1906. okt. 8. – Bp., 1987. jún. 7.): politikus, szerkesztő. 1926-ban beiratkozott a József Műegy. Építészmérnöki Karára. 1931-ben a KMP tagja lett, egyetemi tanulmányait megszakította. 1932-ben lakbérsztrájkok szervezése miatt letartóztatták, vizsgálati fogság után néhány hónapra internálták. 1935. januárban ismét letartóztatták, a Vasas c. szakszervezeti ellenzéki lap szerkesztéséért 12 évi börtönre ítélték. 1937-ben apja közbenjárására 5 évre csökkentették büntetését. 1940-ben kiszabadult, ezután illegalitásban élt, mivel Bp.-ről kitiltották. Röpiratokat nyomtatott és terjesztett. 1941 végétől az illegális Szabad Nép munkatársa és egyik szerkesztője. 1942 tavaszán másokkal együtt ismét letartóztatták és 12 évi börtönbüntetésre ítélték. 1944. márc.-ban színlelt betegsége miatt büntetését megszakították. 1944 nyarán kapcsolatba lépett a Békepárttal, tagja lett a párt Központi Bizottságának, ő tartotta a kapcsolatot a Katonai Bizottsággal. Kevéssel ezután ismét elfogták. 1944. nov.-ben Németországba akarták szállítani, a tehervagonból azonban Komárom előtt 3 társával együtt megszökött.

1945. jan.–febr.-ban az MKP Központi Vezetősége propaganda osztályának vezetője.

1945. márc.-tól 1950-ig a Szabad Nép felelős szerkesztője, 1945-1956 között az MKP, majd MDP Központi Vezetőségének, 1945-46-ban az MKP Politikai Bizottságának tagja, 1946-48-ban az MKP, 1948-49-ben az MDP Politikai Bizottságának póttagja, 1949-53-ban tagja, 1950-53-ban az MDP Központi Vezetősége Szervező Bizottságának tagja, 1950-54-ben a Szabad Nép szerkesztő bizottsági tagja és az MDP Központi Vezetősége agitációs és propaganda osztályának vezetője, 1954-től 1956. okt.-ig ismét a Szabad Nép felelős szerkesztője.

1948-1956 között vezető szerepet játszott a voluntarista kultúrpolitika és a sematizmus uralkodóvá válásában. 1956-ban egy új szabadabb párt létrejötte mellé állt. Ezért minden politikai tisztsége megszűnt. 1956-57-ben a Magyar Munkásmozgalmi Intézet munkatársa, 1957-60-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum, 1960-63-ban a Hunnia Filmstúdió, 1963-66-ban ismét a Petőfi Irodalmi Múzeum ig.-ja, 1966-ban nyugalomba vonult.