Szőcs Géza: Néhány könyvből egy-két mondat (2.)

„Az volt az elképzelésünk, hogy ha Rákosit sikerül kikapcsolni a politikai életből, biztos jelentős változás történik. Megvalósíthatónak tűnt az elképzelés, mivel S. Ákos a Honvédségnél dolgozott, ahonnan kézigránátot, és ezt-azt tudott szerezni. Terveink szerint Rákosi autóját robbantottuk volna fel, amikor megy a Parlamentbe, vagy éppen hazaérkezik. A lakásától nem messze, az Orbán tér környékére terveztük. Úgy gondoltuk munkaruhába öltözünk, egy kicsit megbontjuk az útnak a felületét, elhelyezzük a robbanóanyagot, és valaki majd figyeli amikor közeledik a kocsival, a másik pedig elindítja a robbanószerkezetet…”

(SEREGI BARBARA: Interjú az A-00-10148-as elítélttel. [Schrötter Tiborral]. Egyetemisták 1956-ról – Interjúk, elbeszélések. A Múzeum 1956 Emlékére Közhasznú Alapítvány 2005. évi pályázatának díjazott pályaművei. Budapest, é. n. 63. o.]

„Rákosiék 1949-ben otthagyták a zuglói villát és az Istenhegyi út környékére költöztek, ahol jobb védelem alatt álltak. Fenya, a feleség ott fogadta barátnőjét, Kovács Margit keramikusművészt, aki őt erre a mesterségre-művészetre is tanította. Oda jártak Fenya magyartanárai és mások, de ezeknek minden alkalommal több ellenőrző gyűrűn kellett áthatolniok ahhoz, hogy bejussanak. Mi több, a ház személyzetének is nap mint nap meg kellett tennie ezt a fárasztó, macerás utat. Az éberség kezdett az egekbe hágni.”

(NEMERE ISTVÁN: Rákosi Mátyás magánélete. Anno kiadó, é. n. 103. o.)
__________________________________________________________________________

„195o január 9-én tartóztattak le a demokratikus államrend ellen irányuló szervezkedés miatt. (…) Az Andrássy út 60-ban (…) egy szorítóba fogták a bal kezem hüvelykujját, és szöget vertek a hüvelykujjam körömházába. Hát, borzalmas volt…”

(Egyetemisták 1956-ról. SEREGI BARBARA beszélgetése Schrötter Tiborral. 62. o.)
_______________________________________________________________________
„Martinovics felemelkedett az ágyról és feldúlt, kétségbeesett arcán egyszerre a nyugalom csöndessége jelentkezett. Szeme többé nem volt kitágulva, ajka nem reszketett többé. Csak a keze volt jéghideg, amellyel Livinska kezét megérintette:
– Nekünk meg kellett halni. Mielőtt kihallgattak, mielőtt elítéltek volna, már bizonyos volt, hogy sorsunk meg van pecsételve. A császár akarja, hogy meghaljunk és a bíróság engedelmeskedik a császár akaratának. (…) A császár kimondta, hogy a jakobinusokat, a világosság gyermekeit, a napfény szülötteit ki kell irtani. (…) Ah, csak addig élhetnék, amíg az első égő szurokkoszorút a Burg tetejére dobnám!... Gyávák, kétségeskedők voltunk. Hisz ha felégettük volna a fél országot, akkor se lehetne más a jutalmunk a hóhér pallosánál! Mi így semmit sem tettünk! (…) Mindig csak terveztünk”

(KRÚDY GYULA: A magyar jakobinusok. In: „Szép csillag a honszeretet”… MNDSZ 4. sz. olvasókönyve 1951. Kiadja a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége népművelési osztálya, Budapest. 17–18. o.)
_______________________________________________________________________
„…S. Ákos beleszeretett egy fiatal nőbe, aki feljelentette őt. Később, a tárgyaláson derült ki, hogy ez a fiatal nő egy ÁVO-s szakaszvezetőnek volt a gyűrűs menyasszonya. Persze
Ákos erről semmit sem tudott, és volt olyan csacsi, hogy mindent elmondott neki, talán azért, hogy jobb színben tűnjön fel a kislány előtt…
Ez vezetett a lebukásunkhoz.
– Hányan keveredtetek bajba, mind a kilencen?
– Igen, mind a kilencen benne voltunk. Ebből S. Ákost a Katonai Bíróság azonnal halálra ítélte.
– Mi lett a te sorsod?
– Tehát először nyolc évet kaptam, amit fiatal korom miatt átminősítettek öt évre, ebből négy és fél évet keményen le is töltöttem. Azért négy és fél évet, mert fél évet a bányákban végzett munkákból kifolyólag sikerült ledolgoznom. (…) Az ítélet után először Ceglédre vittek bennünket, a Fiatalkorúak Börtönébe. Ott voltunk több mint egy évet. Ennek az volt az oka, hogy tizennyolc éves kor alatt nem lehetett senkit bányában dolgoztatni, ezért meg kellett várniuk, amíg nagykorúak leszünk. Akik betöltötték a tizennyolcadik évet, elvitték a bányába.

(Egyetemisták 1956-ról. SEREGI BARBARA beszélgetése Schrötter Tiborral. 63. o.)
___________________________________________________________________________
„Hadseregünk – a mi büszke reményünk –
erő, pajzs, bástya. A Párt
és vele egy akaratban a népünk,
mint gránitszikla, szilárd.

A népet erős kézzel ki vezette
a térre, hol árad a nap?
Sztálin gyűjti a népeket egybe
vörös lobogója alatt.”

(JAKOB KOLASZ: Sztálin. Részlet. Fordította Urbán Eszter. In: „Szép csillag a honszeretet”… 123. o.)
___________________________________________________________________________

„Mind ennek a rémségfolyamatnak a fő kitervelője és végrehajtatója ezenközben nap mint nap bekocsizott a villájából a pártközpontba, néha megmutatta magát a népnek is. (…) Fenya, ex-Kornyilova, most Rákosi Mátyásné helyzete sem lehetett könnyű. (…)
És itt volt a férje, akit következetesen „Matyusának” nevezett. Aki ugyan minden jel szerint, nem nyúlt hozzá, hiszen impotens volt, külön is aludtak. Mégis, a jakut asszony számára ez az élet sok érdekességet tartogatott.”

(NEMERE ISTVÁN: Rákosi magánélete. 109. o.)
___________________________________________________________________________
JUHÁSZ FERENC Kossuth-díjas költő:

TÉGED KÖSZÖNT MOST

Téged köszönt most, hetvenéves, téged köszönt e dal –
s e dalban 800 millió, öreg és fiatal.

Anyád sikongva szült, a drága, hol a grúz hegyek,
mint foszló csipkét fércelik a szálló felleget.

S hogy utolszór húnyta le nagy Iljicsünk oly emberi szemét,
– mint fekete kalászok sokasága, zúgott, zokogott a nép –

a halhatatlan ravatalnál, Sztálin esküd szava szállt:
„magasra tartjuk Lenin elvtárs, a Pártunk zászlaját.”

(Részletek. A teljes verset lásd in: „Szép csillag a honszeretet”… 259–260. o.)