November
E paradoxon a tudomány mai – tapintatosnak nem nevezhető – állapotában is feloldhatatlan. És minthogy a tudomány nem ad kulcsot a nők kezébe, ott ülnek szegények az ágy szélén zavartan és megalázva, hogy akkor most mi van?
Az asszony – mint az asszonyok rendszerint – keményen átfaragja Twaint. Tiltja az italtól, mint Csinszka Adyt, kezeli a pénzt (Twainnek fogalma nincs a dollár természetéről).
Évek óta nem olvastam Moraviát. Úgy maradt. Elfelejtve a polcon. Véletlenül nyúltam most fel a Kagylócskám bizsereg című erotikus prózaválogatásért, amikor megkaptam, nem írtam róla, azt hiszem, éppen tele a szoba erotikával, de most megakaszt egy Moravia-bekezdés:
Az hiányzó emberi információk (intimitások) sem javítanak az elzárt költő helyzetén, inkább segítenek távol maradni. Mert anélkül hogyan léphetnénk közel, ha semmi, ami miatt?
Pilinszkyt tanulmányait, heti esszéit olvasva az Új Emberben, később kötetben, derült ki egy teljes korosztály számára, hogy létezik más is, az élet nem pusztán a küzdelem ötvenhat zavaró emlékével, küzdelem az ötéves tervekkel, egyáltalán: küzdelem az imperializmussal. Létezik más is.
Ebből következően bízhat abban, hogy saját nője nem árulja el, nem árulja ki, nem rongál a megtervezett – vagy tervezetlenül szép – összképen. Nem. Mrs. London nem árulja el/ki Mr. Londont.
Ha Jókai, akkor nyilván „a” Jókai lánya, unokája, a könyvekben romantika, kaland, szerelem, szép emberek hadakoznak csúnyákkal, az igazság a gonosszal, ez nyilván nem jött be. Ha komoly a csalódás, – közben más információ semmi, – a Jókai Anna mellől elhúzó erő hosszan megmarad.
Valljuk meg, a napló a két nagyregény ismeretében válik izgalmassá (és viszont): nyomról nyomra, kapcsolatról kapcsolatra kiderül, egy nagy, nagyon nagy író mit konvertál az életből az irodalomba.
Három lányregénnyel rombol be a kapun, amelyeket úgy is lehet értelmezni, hogy a múlt mocskos, zavaros, a polgárság hamis, hazug világának vége. A hatalom rábólint, hogy a múlt eltörlésében részt vegyen mellettük az osztályidegen írónő. Ötvennyolc és hatvan közt kilenc kötete jelenik meg. Az írónak el kell döntenie, paktum, vagy pedig költözik. A miliő nem kínál harmadik utat.
A nagy magyar írók közül Vörösmartynál érhetők tetten leginkább – nálam – a gyerekkor pszichoszomatikus utánrúgásai. Nyilván akad még, de Vörösmarty emlékezetes volt, és goromba.
Ez így is van. Bár egy focimeccsnek könnyebben nekiül az ember, mint Az eltűnt idő-nek.
Zrínyit este 5-6 óra közt a bécsi kormány által felfogadott Póka István vadász orozva lőtte agyon. Akár így, akár úgy, az udvar számára szerencsés ügy az ellenséggé vált főúr halála.
A magyar kommunizmus legelnyomottabb írója volt, miként azt oly sokszor kijelentette volt. Annyira elnyomva az átkosban, hogy 1961-től nem hatszáz, csak harmincnégy kötete jelenik meg.
Nem örülök, ha itthon van, vele készült interjút olvasok, ha újra és újra eszembe juttatja, képtelen vagyok mit kezdeni száz körüli kötetre rúgó életművével.
Hogy ha nincs is, nem is létezik ma Áprily Lajos, csak fél-, talán negyedhangon, a fiúk ne felejtsék el, hol járunk, és ahol járunk, ott alszik Áprily Lajos.
Regényt ír, elbeszéléseket, drámát, színműveket, fordít, reformszínházat igazgat (előbb a korabeli Nemzetit, később a Népszínházat), ő maga a kortárs magyar irodalom, vagy úgy is fogalmazhatni, tele vele a kortárs és magyar. Nagyvad.
Drámákat ír át, magyarít a frissiben összeállt magyar nyelvű (Bástya-) Rondella nevű csapatnak. Szerepel, rendez. És rácsodálkozik egy kiváló és gyönyörű színésznőre, ami soha nem javallott harminc alatt.
Ivott, füvezett, nagy volt a pofája, mint mondják róla. Ami nem rossz. Az élet sokféle jóból áll. Hatszor nősült, kilenc gyereke született. Na igen. Amerikai. Szélsebesen nősülnek, válnak. Amerikai író megteheti. Ott a helye.
Apróságaival, intim adalékaival, a magyarországi politikai folklórban mára rendes helyüket elfoglalt sztorijaival kimondottan érdekessé teszi a gyűjteményt a forradalmi álmokból lassan kinövő kortárs számára.
Hárman, alig néhány esztendővel indulásukat követően, látványos hátrányba kerülnek. Az irodalmi siker – tehetségük mértékétől függetlenül – gyorsvonatként robog el mellettük.
Nemere két nyilvánvaló területen magyar bajnok. Soha senki nem keresett magyar földön annyit írásaival, mint ő. Soha olyan keveset nem szak-írtak megjelent művei arányában magyar íróról szakemberek, mint róla.
Igaz, a fekete-fehér diszkrimináció és az induló polgárjogi mozgalmak intenzitása jelenné teszik az eredetet, Észak és Dél háborúját. Mégis minden porcikája lektűr. Csak kicsivel hosszabb.
Közben megetette, meglakatta, megutaztatta a magyar irodalom jeleseit és nagy potyázóit, kánon- és szarkeverőit, akik a rendszerváltozás után rendesen el is feledkeztek erről. Meg róla. Tulajdonképpen idáig tartott a történet.
Helyesen a következőképpen szól.
A heroikus Sztahanov bányász 7 tonna helyett 102 tonna szenet termel ki egyetlen műszak alatt. És nem roppant bele. Írók, újságírók éppen, mint a kézi munkások, felajánlásokat tettek. Ki, hogy megtanul kirgizül, ki, hogy egy helyett hat szovjet termelési regényt fordít le x idő helyett x – y idő alatt.
TOVÁBB:
