A forradalmár költő: JA

December harmadikán, 1937-ben öngyilkos lesz egy forradalmár költő, József Attila. 
   Azóta szinte minden forradalmi körülötte, kivéve az epigonokat, bár az epigonok irdatlan tömege kirobbanthatna éppen utcai zavargásokat.
   Már a születése forradalmi, ha költőről van szó. A Mama mosóasszony úri házaknál, a papa román szappanfőző. Ez a kombináció ritkán hoz létre maradandó alkotást, és lám. A szappanfőző lelép, ő nevelőszülőkhöz kerül, forradalmian bizonyítva, a Horthy-féle gyermekvédelem hatékonyan működik.
   Öcsödön ráébred az identitás és a magántulajdon viszonyára, a hun Isten ostora Attila nevét lecserélik az Öcsödön földközelibb Pistára. Amit soha nem bocsát meg a nevelőszülőknek.

   Forradalminak nevezhetjük azt is, hogy a színpompás egyházi és állami ünnepek ellenére nem veszi észre, hogy ártalmas az egészségre olyan mondatokkal robbantani, minthogy "se istenem, se hazám". Lát, amit akar. 25-ben kivágják a szegedi egyetemről, mert harmadnapja nem eszik, de nyáron már Bécsben jár egyetemre.
   A következő szemeszter a Sorbonne-on. Összejön Illyéssel. Nem kimondottan szerencsés ötlet a fiatal, éhes és sokra hivatott Illyéssel barátkozni. Végül – mi máson – nőn (Kozmutza Flóra) csattannak.
   Ilyen megesik, mondhatnánk, nem egyértelműen forradalmi esemény, hogy a nő választ, és a nő a megbízható, nyugodt, eszét semmilyen körülmények közt el nem vesztő, nagy jövő előtt álló férfi előtt görgeti le a bugyit, csakhogy ezt József Attila totális megsemmisülésként könyveli el. Ami így is van.
   Rendszerint totális megsemmisülés. Nézzünk csak oda, fi-ismerőseink közül hányat lehetne azzal nyugtatni, hogy: "pajtás, abból a férfitömegből, aki ma megcsaltak, átvertek a nők, akik mással csináltatták meg a gyerekedet, mással zabáltatják fel a konyhapénzt, világverő hadsereget lehetne kiállítani." Nem könnyű általánosságok felől mérlegelni, ha az embert belezik éppen. Beláthatjuk, bénító. Belátjuk. József Attila mindenesetre megszenvedi.

   1930 forradalmian belép az illegális kommunista pártba, 33-ban már ki is vágják, mint a macskát, hiányzik belőle a pártfegyelem, és ezt az illegálisok nem értik. Honnan is értenék.

   Nem hívják meg az 1934-es moszkvai írókongresszusra, amit zokon vesz, de a belépéssel megszerzi a jogot, hogy a proletárköltő címszó alatt a veres zászlón lengjen 1989-ig. Érdekes – és forradalmi – módon leng komoran zászlón, közben az olvasók megtalálják, olvassák a költő József Attilát, aki véletlenül sem proletárköltő. 

Onagy Zoltán

 József Attlia - Talán eltűnök hirtelen

Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

1937. november

József Attila (Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

Életében megjelent kötetei
Szépség koldusa (Szeged, 1922)
Nem én kiáltok (Szeged, 1925)
Nincsen apám, se anyám (1929)
Döntsd a tőkét ne siránkozz (1931)
Külvárosi éj (1932)
Medvetánc (Válogatott költemények 1922-1934) (1934)