Zelkné Bátori Irén
Ne gondolkodj, kedves Olvasó, ki lehet ez az írónő, aki Kék virág címmel verseket jelentetett meg 1931-ben, aki közvetlenül a háború után Tündérkereső Jutka cím alatt meséket. És még néhány könyvet, mesét, szólamot (Akik győzni tanulnak), ifjúsági regényt a kelleténél lassabban fejlődő kommunista ifjaknak. Lehet, ott van az írónő valahol, megtalálnánk a hátsó polcok valamelyikén, de az is mindegy. Persze akinek módja van, nézzen be a hátsó szobába, ahol húsz éve nem nyúlt senki a könyvekhez, lejárt szavatosságú, ismeretlen nevű írók, költők, brosúra-szerzők. Nyilván olyan, amilyen. Bátori Irén nem arról híres, hogy ő Bátori Irén, hanem attól, hogy Zelk Zoltán csodálatos felesége, az élet maga. A Sirály.
Bátori Irén, Zelk Zoltánné, Budapest, 1905. dec. 6. – Bp., 1958, júl. 24., író.
Zene- és énektanárnak készült, felszentelés előtt álló apácanövendék volt amikor megismerkedett Jászberényben az éppen alkalmi munkát kereső Zelk Zoltánnal akivel 1933-ban házasságot kötött.
Művei:
Kék virág 1931;
Tündérkereső Jutka, mese, 1946;
Erős Matyi és más mesék, 1948;
Kemény lecke, regény., 1953;
Akik győzni tanulnak, ifjúsági regény, 1955;
A tücsök hegedűje, mese, 1957.
Kapcsolódó:
