Buddha szomorú? - Négy éve ment el Lázár Ervin
"Május ötödikén, mintegy koronázva az ötödikéket: hetven éves Lázár Ervin. Éppen betölti. (Az író sokféle) Nem sorolok könyvcímeket, mert minek. Nem mondom, hogy kezdő írónak a Buddha szomorú című novelláskötete a legveszettebb, legtüskösebb akácfa. Ha – miután elolvasta és becsukta a könyvet – egy héten belül géphez mer ülni prózaírói szándokkal, lehet belőle valami. Ugyanakkor egy másik tanács önnön nagyságuktól elszállt irodalmárok számára: amint X díjak átvétele, gazsuláló kritikák után úgy érzi, ő a legnagyobb e kerek hazában, olvasson véletlenszerűen Lázár Ervint. Hogy önértékelése helyrebillenjen. Lázár Ervin egész életműve a bűbáj és az emberség ötvözete, mégis úgy irodalom, úgy vág át az olvasón, alakítja át világlátását, mint a langyos nyári zápor hosszúra nyúlt kánikula után a földutat. Oázis és felüdülés egyszerre. Éltesse őt a jóistenke épen, egészségben sokáig." – írtam volt a Bőség zavarában - illő tisztelettel - születésnapjára. De nem sikerült közbenjárnom a mindenek fölött döntő égieknél.
Fölrendelték. Talán odafönt is éppen hiány mutatkozik a karácsony előtti humánumból, derűből, ha ilyen kíméletlen módon két nappal az ünnep előtt érkezett a SAS-behívó, attól is eltiltva, hogy a legfontosabb családi ünnepet búcsúzóul szeretteivel töltse.
A Föld igazságtalan. Az Ég is. Az Irodalom és az Idő talán igazságosabb. Lázár Ervin most belépett a klasszikusok közé, ahol már zavaró tényező nincs, az ég az Alsó-Rácegrespuszta fölötti Csillagmajorban mindig kék, a telő évek érlelik az életművet, mint az óbort, hogy a kései XXII., XXIII. század olvasója felkapja a fejét: nocsak, hát így is lehetett írni a vérgőzös huszadik században?
Lázár Ervin (Budapest, 1936. május 5. – 2006. december 22.) Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Isten éltesse Lázár Ervint!
„A szerda ablakában
csütörtök ül,
s ordít csütörtökül”
Lázár Ervin egyetlen verse
Mindig ilyennek képzeltem az írót (amíg nem tudtam, az író is sokféle). Derűs, csendes, bölcs. Amikor beenged a műbe, kinyit a varázslatos másik világ. A megszokhatatlanul különleges. És még bajusz is, mint Mikszáthé.
A hetvenes évek elején megjelent Buddha szomorú című novelláskötete íróilag vitt padlóra. Nagyon irodalom volt. Minden sora rombolta az amúgy egészséges önértékelést, önbizalmat. Úgy látszott, ennél pontosabban nem lehet írni. Akkor meg minek. Jó volna minden fiatal írónak egy Buddha szomorú aktualice.
Lázár Ervinről van szó. Író, elbeszélő, meseíró. 1936. május 5-én születik Budapesten. 1954-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán újságíró szakos hallgató. Az Eötvös-kollégiumban lakik. Ami nem mindegy. 1957-ben Pécsre települ, és beilleszkedik. Első novelláját 1958-ban közli a Jelenkor.
Egyetemi évei alatt újságot ír, pénzt keres, 1959-től Pécsi Napló nevű megyei lap munkatársa. Elsősorban riportok. De a politika nem örül, amikor és akinek nem örül, mert a hatalom pontosan ismeri a tételt, hogy a megfogalmazott szart egyedül az imperialista ellenség keze látja szarnak.
Átiratkozik magyar szakra, levelezőn fejezi be az egyetemet. 1964-1965 között a Dunántúli Napló és a Tüskés Tibor szerkesztette Jelenkor munkatársa. 1965-ben újra Budapestre, és Élet és Irodalom. Első kötete, A kisfiú meg az oroszlánok (meseregény) 1964-ben kerül piacra. És kezdődik írói élete.
Kerek életpálya. Csodaéletmű. Bárhol kóstolható, csak egyszer - akár gyerekként - kell rákapni, s az olvasó öregember koráig nem szabadul Lázár Ervintől
Kötetei:
A kisfiú meg az oroszlánok (1964)
Csonkacsütörtök (1966)
Egy lapát szén Nellikének (1969)
Buddha szomorú (1973)
A fehér tigris (regény, 1971)
A Hétfejű Tündér (mesék, 1973)
Berzsián és Dideki (mesék, 1979)
Gyere haza, Mikkamakka (gyermekregény, 1980)
A Masoko Köztársaság (1981)
Szegény Dzsoni és Árnika (mese, 1981)
A négyszögletű kerek erdő (gyermekregény, 1985)
Bab Berci kalandjai (gyermekregény, 1989)
A Franka cirkusz (hangjátékok, 1990)
A manógyár (mesék, 1994)
Hét szeretőm (elbeszélések, 1994)
Csillagmajor (elbeszélések, 1996)
Kisangyal (elbeszélések, 1997)
Hapci király (mesék, 1998)
Lehel kürtje (mesék)
Díjai:
József Attila-díj (1974)
Művészeti Alap Irodalmi Díja (1980)
Állami Ifjúsági Díj (1981)
Andersen-diploma (1982)
Év Könyve jutalom (1986)
Déry Tibor-jutalom (1990)
IBBY-díj (1990)
Soros-életműdíj (1990)
MSZOSZ-díj (1995)
Kossuth-díj (1996)
Pro Literatura díj (1999)
Prima Primissima díj (2005)
