Elfogult könyvheti toplista – Vasárnapi levelek 149.
Így is túl sokat kellett kihagynom, és nem csak azért, mert a top 10 az csak 10 és nem 11 vagy 25, hanem mert nyilván nem írhattam fel a nálunk, az Irodalmi Jelennél megjelent könyveket, vagy szerkesztőink más kiadóknál megjelent könyveit. Így például nem kerülhetett a listára Böszörményi Zoltán új novelláskötete, mely az Ulpiusnál jelent meg, vagy Tõnu Õnnepalu és Lauri Sommer verseinek gyűjteménye, amelyet a Prularica társaság adott ki, és aminek felét én fordítottam – bármennyire is örültem mindkét könyvnek. De listám még így is elfogult, s csak azt mutatja meg, mennyire gazdag volt ez a könyvhét, és micsoda értékek teremtődtek, melyek mellett elmenni hatalmas hiba lenne.
A TIZEDIK helyen nálam rögtön nem is egy friss könyv, hanem egy második és bővített kiadású, ráadásul – minő rettenet – nem is szépirodalmi mű áll, hanem egy történeti munka. B. SZABÓ JÁNOS könyvének címe A TATÁRJÁRÁS – A mongol hódítás és Magyarország, melyet a Corvina adott ki. A könyv élvezetes olvasmány nem csak a szakma, hanem az érdeklődők számára is, és elég sok információt és háttértudást közvetít, miközben komolyan átélhetjük történelmünk e kiemelkedő fontosságú eseménysorozatát.
A KILENCEDIK helyen az a „hardcore” kiadás van, amely egyszerre parancsol tiszteletet és követel megkülönböztetett figyelmet, s minő meglepetés – szintén nem szépirodalmi mű –, hanem pszichológiai tárgyú, és egy hatalmas sorozat legújabb eleme. C. G. JUNG LÉLEKTANI TÍPUSOK című könyvét a Scolar kiadó adta ki, mely figyelemreméltó elszántsággal építi, lépésről-lépésre Jung életművének magyar nyelvű, hiánypótló kiadását.
A NYOLCADIK helyre nálam már szépirodalmi értékű történeti szöveg került, amely szintén – akárcsak a Jung –, egy nagyszabású életműkiadás legújabb eleme. VÁMBÉRY ÁRMIN legendás utazónk izgalmas művét a BOKHARA TÖRTÉNETÉt a Lilium Aurum adta ki, bő szerkesztői jegyzetekkel, igényesen.
A HETEDIK helyen, legalábbis az én noteszomban, az az irodalom és művészettörténeti ínyencség szerepel, amit a Szabadkai Városi Könyvtár adott ki, s melynek címe CSÁTH GÉZA földesi naplórajzainak és rajzfüzetének atlasza. Tolnai Ottó Árvacsáth verseskötete óta különös figyelemmel kísérek mindent, ami a szerencsétlensorsú írónk és hagyatéka körül történik, s ez a rajzos könyv, most nekem olyan, mint egy igazi különlegesség.
A HATODIK helyen kezd látszódni, hogy még így is mennyire elfogult vagyok, hiszen nekem mániám, hogy a magyar irodalom nem csak Budapesten történik, hanem mindenütt. Így például izgatottan vettem kezembe BENE ZOLTÁN új könyvét, a HOLLÓK GYOMRA című prózakötetet, melynek pontos megjelölése „Kompiláció néhány lehetséges kézirattöredékből”, s melyet a Hungarovox adott ki. Mondják néhányan, hogy egy prózáról sokat elárul az első mondat, vélhetőleg többet, mint az ilyen kis listahelyezés. Próbáljuk ki: „A fűd, a fűd, hajtogatta olykor dédapám a pipáját markában szorongatva, és keskeny, sovány arca ilyenkor kikerekedett, kiugró, kun-fajta járomcsontjai a megszaporodó redőkbe vesztek, barna szemei pedig szakasztott olyan színűvé váltak, amilyen az a hegyvidéki, hitvány, sovány fűd.”
Az ÖTÖDIK helyen egy olyan kis – tényleg nagyon kicsi – prózakötet szerepel, amiből mi az Irodalmi Jelenen már jócskán közöltünk. A szövegek azonban valami mélységes alkímiai változáson estek át, s lettek azzá, ami minden DANYI ZOLTÁN könyvecskére jellemző: etalonná. Danyi könyvei különlegesek finomságukban, és magányosságukban. A homályosság sétányán egyedül bolyong, s még ő sem tudja, hogy nem magáért téved el, hanem értünk. Könyvének címe HULLÁMOK UTÁN A TÓ SIMA TÜKRE, melyet a Timp adott ki.
A NEGYEDIK helyen régóta várt, és nagyon finoman elkészített, kellő alázattal kiadott első verseskötet szerepel, melyet SIMON MÁRTON írt. A DALOK A MAGASFÖLDSZINTRŐL című kis verseskönyv, messze veri az utóbbi időszak ifjú, pesti költőinek álmos versesköteteit, nem csak finomságban, hanem tehetségben is. Minden tiszteletem az övé.
A HARMADIK helyen JÁSZ ATTILA verseskötete szerepel nálam, amely a tavi költő tízezer arca közül csupán néhányat villant fel, de élesen, finoman, ragyogóan. A Tavi örök különc, magánzó, és mégis a nagy párbeszéd motorja, egyszerre családapa és magányos lovas. Ahogy írja: „Mint tavi költő nem úszom az árral, / babrálgatok csak otthon egy rozsdás, régi zárral // (a költészettel persze) / mozdul-e, vagy beragadt a nyelve, / kb. úgy ez lehet poétikám legfontosabb elve”.
A MÁSODIK helyen olyan könyv szerepel, amit az Írók Boltjában találtam a Könyvhét előtt egy nappal, s valószínűleg most jelent meg, de nem biztos, hogy éppen az Ünnepre, hanem lehet előbb – ki tudja? Mindenesetre számomra hiánypótló, ráadásul a mai európai irodalomban elég fontos kis könyv DEREK JARMAN CHROMA című nagyon vegyes műfajú, különleges hangulatú műve, melyet a Palatinus adott ki. A „színek könyve”, a Chroma, egyszerre költészet és művészettörténet, vallomás és apokalipszis.
Az ELSŐ helyen nállam az a fundamentális alapmű áll, melyhez egy barátom jóvoltából már volt szerencsém angolul, s most nagyon-nagy örömmel láttam, hogy vállalkoztak a rettentő munkára – elég fajsúlyos könyv – lefordították és kiadták az Európa kiadónál EDWIN WILLIAMSON nagyszabású irodalomtörténeti munkáját, a BORGES – AZ ÉLETÚT című biográfiát, mely abszolút hiánypótló és kiemelkedő háttéranyaggal szolgál az elmúlt század legnagyobb hatású és megkerülhetetlen írójának életéről és művéről.
A 81. Ünnepi Könyvhéten tehát a szubjektív és elfogult toplistám így néz ki:
1. Edwin Williamson: Borges – Az életút. Európa.
2. Derek Jarman: Chroma. Palatinus.
3. Jász Attila: Alvó szalmakutyák, avagy áldozati ének. Kalligram.
4. Simon Márton: Dalok a magasföldszintről. L'Harmattan.
5. Danyi Zoltán: Hullámok után a tó sima tükre. Timp.
6. Bene Zoltán: Hollók gyomra. Hungarovox.
7. Csáth Géza földesi naplórajzainak és rajzfüzetének atlasza. Szabadkai Városi Könyvtár.
8. Vámbéry Ármin: Bokhara története. Lilium Aurum.
9. C. G. Jung: Lélektani típusok. Scolar.
10. B. Szabó János: A tatárjárás – A mongol hódítás és Magyarország. Corvina.
