Balassi
1594. május 19-én ágyúlövés éri Esztergom ostrománál Balassi Bálintot. Mondjuk ki: tökön lövi egy török védő. Azt roncsolja szét, ami a legtöbb gondot okozza Balassinak egész életében. Az első sorokban harcol, hogy az első hullámban zsákmányoljon. Akkoriban divat a szabad rablás (ma is divat, lásd a balkáni háborút), mert a lókereskedelem nem hoz hasznot. Negyven éve alatt egyik bonyodalmas nőkapcsolatából a másikba rohan. Legendás levélrészletét: "Ha Isten segít, nagyúr leszek, ha másképp nem, farkam által." – az is ismeri, aki egyetlen Balassi strófát nem látott. Csakhogy a fontos nőkhöz rendszerint tartozik egy férfi. Vagy több. Balassi korában is. Ebből származik a feljelentés, az összecsapás, menekülés. Balassit elképesztő vádakkal jelentgetik fel. A féltékeny férfi fantáziája kimeríthetetlen. S mert minden elromlik, ami elromolhat, minden lehető jó házasságról lecsúszik, visszacsámpáz tíz évvel korábbi szerelméhez, Júliához, Losonczi Annához. De itt is kosár. Anna elhajtja. Ekkor kezdődik a valódi mélyjárat, a lócsíszárkodás, amely az ostromig, és a május harmincadikán bekövetkező haláláig tart.
Ha így nézzük. Ha másként, a reneszánsz szerelmi líra apja. Minden volt, ami lehetett. Gazdag főúr, száműzött, tájékozott költő, iszákos kocsma- és pincejáró, epedő férfi és trükkös nőcsábász, végvári tiszt, végül filléres lókereskedő. Rimay János a hű tanítvány, apród és egyebek, sírversében – egyebek mellett - a következőket adja a haldokló Balassi szájába: „Mit mondhatok? Éltem, / Hol bátran, hol féltem.” Általában így teszünk, mi, halandók.
