​​​​​​​1594. május 19-én ágyúlövés éri Esztergom ostrománál Balassi Bálintot. Mondjuk ki: tökön lövi egy török védő. Azt roncsolja szét, ami a legtöbb gondot okozza Balassinak egész életében. Az első sorokban harcol, hogy az első hullámban zsákmányoljon. Akkoriban divat a szabad rablás (ma is divat, lásd a balkáni háborút), mert a lókereskedelem nem hoz hasznot.

Minden volt, ami lehetett. Gazdag főúr, száműzött, tájékozott költő, iszákos kocsma- és pincejáró, epedő férfi és trükkös nőcsábász, végvári tiszt, végül filléres lókereskedő. Rimay János a hű tanítvány, apród és egyebek, sírversében – egyebek mellett - a következőket adja a haldokló Balassi szájába: „Mit mondhatok? Éltem, / Hol bátran, hol féltem.”
Általában így teszünk, mi, halandók.