Cocteau
Content
1963. október 11-én, negyvenhét éve hal meg Jean Cocteau, az univerzális és sokműfajú francia. Klaun és akrobata, mondja róla az idősebb kortárs és atyai barát, André Gide. Tizenéves korától megjelenik mindenütt, ahol valami történik, így a dada sem születhet meg nélküle.
A dada nem cifrázza. Kiáltványában így szólítja meg a kedves közönséget 1920-ban: "Mielőtt leszállunk hozzátok, hogy kihúzzuk szuvas fogatokat, nedvedző fületeket, kisebesedett nyelveteket, / Mielőtt kitépjük csúf nemi szerveteket, mely buja és nyálkás..." – ilyen vadul tovább, az aláírásig. Az első világháborút követő társadalmi káoszban, politikai nihilben a művészet is kitesz magáért. Az Alfred Jarry szellemi hagyománya köré (Übü király: "Szahar!") épülő dadát a finom lelkű Cocteau időben elhagyja, mielőtt az egymás közti testi fenyítés, kéz és lábtörés divatba jönne.
A vonatkozó irodalom szerint bensőséges barátságot ápol az akkoriban gyógyszerként használatos ópiummal, valamint a kor számos híres férfiújával (Jean Marais, Modigliani, Apollinaire, Max Jacobot és Raymond Radiguet). A legenda végtelenül hiúnak tartja. Arcát felvarratja, bőrnadrágban és matador kalapban jár. Élete utolsó évtizedében Picasso hatását mutató grafikáival hívja fel magára a figyelmet, továbbá vidéki templomoknak freskókat készít, de előtte kikeresztelkedik a homoszexualitásból. Amikor elunja a szexet, megtér.
1953-ban Cannes-ban Cocteau csak azzal a feltétellel vállalja a fesztivál zsűrielnöki tisztséget, ha Henri-George Clouzot filmjét, az idegborzoló A félelem bérét hozzák ki győztesnek. Hidegháború van, az amerikai sajtó kommunista beállítottságú filmnek minősíti, amely a szovjet propaganda eszközeit használja. A dolgot tetézi a közismerten baloldali Yves Montand főszereplése. Végül a francia író átveri akaratát, A félelem bére kaszál.
Jean Cocteau, Maisons-Laffitte, 1889. július 5. – 1963. október 11., francia költő, író, festő, színész, zeneszerző és filmrendező.
