Parti Nagy Lajos
Révai elvtárssal egy napon születik (október 12-én), igaz, ötvenöt évvel később, korunk csendes szóreformere Parti Nagy Lajos, vagy nevezzük Sárbogárdi Jolánnak, mert a nagy üzlet máig Jolánka. Parti Nagy Lajost vagy szereti olvasó, a kortárs, vagy nem. Én az előző kategóriába tartozom. Ha nem írt volna mást, mint a rókatárgy-at (alkonyatkor), akkor is oda tartozna. Ha nem írt volna mást, mint a Se dobok, se trombiták tárcái, akkor is oda tartozna. Ha nem írt volna mást, mint A test angyala…, nem folytatom. Parti Naggyal úgy vagyok, hogy ülök, figyelek, várakozom. Örülök mindannak, amit csinál, mégis várakozom, mert a dolog nem ennyire egyszerű, mint látszik. Jön valami, vélhetőleg közeledik valami, ami fekete lesz, mint a bazalt esőben, forróbb a lávánál, dermesztőbb a januári fjordnál, és a kortársak, akik ülnek, figyelnek, várakoznak, hónapokig nem mernek géphez ülni. Mert minek, hiszen Lajos „megírta”.
De persze nem csak ez, nem ennyi, hanem ezer és más.
Az olvasó, aki az Angyalstop óta szinte minden Parti Nagyot elolvasott (noha vállaltan nem nagy versfogyasztó), amit elért (néha sajnálkozva veszi tudomásul, hogy senki kiadónak nem jut eszébe, hogy a darabátiratokat megjelentesse, hogy lássuk a szöveget, ha már színházba nem járunk, összevethessük az eredetivel, élvezhessük, ha egyszer a vele való munka kiveszi őt a hagyományos írói létből), úgy tudja, úgy érzékeli, ezer és egy éve ismeri Parti Nagy Lajost. És gondolkodnia kell, hallotta-e már ezt a – Vámos Miklóssal folytatott beszélgetésekor elhangzó – kifejezetten életmódváltást inspiráló szöveget, vagy a fazon, a mentalitás okán ez és így volt várható:
"VÁMOS MIKLÓS: Téged mindig egy kicsit remetehajlamúnak láttalak. Mégis, közkedvelt figurája vagy a magyar irodalomnak, sokkal többen mondják, hogy a barátaid, mint talán gondolnád. Van itt egy kis ellentmondás.
PARTI NAGY LAJOS: Szerintem ez így nagyon egészséges. Miklós, sokkal tovább tart valakinek, aki nem rendes regény- vagy drámaíró, az életét úgy kialakítani, hogy rendszeresen végezze a munkáját. Reggelenként oda kéne ülni, és csinálni. A prózaírót erre az anyaga rákényszeríti, oda kell ülnie egy nagyobb szövegtesthez, azzal a tudattal, hogy estére nem lehet befejezni. A hónap, esetleg az év végéig sem. Aki nem prózaíró alkat, annak sokkal nehezebb. Ha kialakul végre egy munkarended, elkezded vadul védeni az idődet, pláne amikor rájössz, hogy milyen rémületesen kevés van belőle. Én lusta vagyok, és könnyen el tudom szúrni az időbeosztásomat. Van, akinek megy, mint a bányászoknak: le a liften, elő a csákányt, és hajrá. Nekem a tollászkodás, amivel végre belehúzom magam az írásba, elveszi a munkaidőm egynegyedét. Jó esetben. Minél idősebb vagyok, annál szigorúbban védem az időmet. Ugyanakkor egyre kevesebb társasági és irodalmi eseményre van szükségem.
VÁMOS MIKLÓS: Szükséged vagy kedved?
PARTI NAGY LAJOS: Szükségem egyáltalán nincs. Kedvem - olykor. Néha szeretek afféle helyekre menni, ahol egy csomó emberrel találkozom, akiket rég nem láttam. És olyan hamar megunom... Nem őket, magamat a helyzetben. Az is szempont, hogy van otthon két kicsi gyerek. Akiket etetni kell. A szó minden értelmében. Erre is kell idő." Takarékosan végigszívtuk
Parti Nagy Lajos, Szekszárd, 1953. október 12., költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus.
Művei:
Angyalstop (versek, 1982)
Csuklógyakorlat (versek, 1986)
Szódalovaglás (versek, 1990)
Se dobok, se trombiták (tárcanovellák, 1993)
Esti kréta (válogatott versek, 1995)
Ibusár – Mauzóleum (színművek, 1996)
A test angyala (kisregény, 1997)
A hullámzó Balaton (novellák, 1999)
Hősöm tere (regény, 2000)
Fényrajzok (2001)
Kacat, bajazzó (tekercskönyv, Banga Ferenc ill., 2002)
Grafitnesz (versek, 2003)
A fagyott kutya lába (novellák, 2006)
A vak murmutér (próza, Banga Ferenc ill., 2007)
A pecsenyehattyú és más mesék (mesekötet, Banga Ferenc ill., 2008)
Műfordításai:
T. Šalamun: Póker (1993)
Michel Tremblay: Sógornők
Eberhard Streul: Kellékes
Molière: Úrhatnám polgár
Moliére: Tartuffe
Díjai:
Bölöni-díj (1982)
Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1987)
Déry Tibor-jutalom (1990)
Graves-díj (1991)
József Attila-díj (1992)
Puskás Károly-díj (1992)
Szép Ernő-jutalom (1993)
Színikritikusok díja (Ibusár) (1993)
Artisjus-díj (1994)
Soros Alapítvány Alkotói Díja (1995)
Színikritikusok díja (Mauzóleum) (1996)
Az Írók Boltja Üveggolyó-rendje (1996)
Mikes Kelemen-díj
Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (1996)
Alföld-díj (1997)
Magyar Irodalmi Díj (2004)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (polgári tagozata) (2005)
Kossuth-díj (2007)
Szép Ernő-jutalom (2007)
Prima Primissima díj (2007)
