A Jelenkor folyóirat 60. születésnapját ünnepelték felolvasásokkal és sok zenével a Petőfi Irodalmi Múzeumban szerkesztők és szerzők. Egy régi filmbejátszásból az is kiderült, milyen várakozás élt a rendszerváltás után az írókban a kultúra és művészet sorsát illetően.

Harmadszor rendezték meg a Libri Irodalmi Díjak átadóját – az idei nyertesekben biztos nem fog csalódni az olvasóközönség. Mintegy tizenötezren szavaztak, és az ötfős zsűri: Bálint András, Beck Zoltán, Fullajtár Andrea, Károlyi Csaba és Szilágyi Zsófia választották ki a döntőbe jutott tíz, majd ebből a nyertes művet. Május 15-én kiderült, kié a fő- és a közönségdíj.

85. születésnapját ünnepli Konrád György, ebből az alkalomból köszöntötte őt a Digitális Irodalmi Akadémia, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magvető Kiadó barátok, kollégák, művészek közreműködésével.

Réz egymaga intézmény volt: szerkesztői, irodalomtörténészi, fordítói, kritikusi. A felhalmozott tudást, tapasztalatot, élményeket nem kamatoztatta szépirodalmi műben, egész életében más írók művei épültek általa. Intézmény volt, aki nem függ döntésektől és támogatásoktól, nem lehet felszámolni és leépíteni. – Az Irodalmi Jelen szerkesztősége búcsúzik Réz Páltól.

A magyar irodalom élő legendáját, Réz Pált köszöntötték 85. születésnapján a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Bokáig pezsgőben című, frissen megjelent kötetben egy élet meséje elevenedik meg.

Kettős élményt nyújtott a Kieselbach Galéria Kép/Hang/Szó című rendezvénye: egy páratlan értékű magyar festészeti tárlaton Garaczi László, Parti Nagy Lajos és Tóth Krisztina képekre komponált írásait hallgathattuk meg.

A magyar irodalmi élet színe-java gratulált a 75. születésnapját ünneplő Nyerges Andrásnak, akinek írói és publicisztikai munkáiból „120 év magyar történelme” köszön vissza.

Az Irodalmi Jelen szilveszteri kirakós játéka versekből, novellákból – pajzán, könnyed, okos, vidám és kőkomoly szövegekből. Lehet bakugrani és láncra fűzni. Szemezgetni és szortírozni. Nyitogatni és mentegetni. És linkelni. És linkelni.

Az Irodalmi Jelen kisantológiája
"Naponkint, óránkint haladt felettünk a történelem. Többnyire ingó árnyékát sejtettük csupán. Komor képei és hangjai még a lelkünkben. De Magyarország elérte a hihetetlent: felszabadult!" (Szabó Lőrinc)

Saját bevallása szerint egyedül Tandorit nem tudta utánozni; a kortárs kritika nem tudott mit kezdeni páratlan sokszínűségével. A szellem embere, akit a fizikai romlás lenyűgöző magasságokba repített. Orbán Ottóról beszélgetett Dérczy Péter, Parti Nagy Lajos és Nyerges Gábor Ádám.

Fanfár hangja jelezte a Petri Györgyre emlékező rendezvénysorozat kezdetét a Petőfi Sándor utcai FUGA Budapesti Építészeti Központban. A költő december 22-én lenne 70 éves.

A ’radikalizmus’ és a ’jóság’ ritkán szerepel egy mondatban, Parti Nagy Lajos születésnapján azonban remekül megfértek egymás mellett az egyik köszöntőben. A Petőfi Irodalmi Múzeumban barátok, pályatársak ünnepelték a Kossuth-díjas írót.

A nép, az istenatta tengerárja meg óvasta vóna feszt, mán ha tudott vóna óvasni, még szerencse, hogy ez a Hoffmann meséjin nevekedett generácijó mán óvasni se nagyon tudott.

Reggelenként oda kéne ülni, és csinálni. A prózaírót erre az anyaga rákényszeríti, oda kell ülnie egy nagyobb szövegtesthez, azzal a tudattal, hogy estére nem lehet befejezni. A hónap, esetleg az év végéig sem. Aki nem prózaíró alkat, annak sokkal nehezebb. Ha kialakul végre egy munkarended, elkezded vadul védeni az idődet, pláne amikor rájössz, hogy milyen rémületesen kevés van belőle. Én lusta vagyok, és könnyen el tudom szúrni az időbeosztásomat. Van, akinek megy, mint a bányászoknak: le a liften, elő a csákányt, és hajrá.

​​​​​​​Tolnai másik dimenzió, engedi, hogy ne ő maga, az olvasó dominálja, engedje, amit, komoly meglepetésben lesz része. Esetemből egy jellegzetes darabka. Néhány évvel az ezredforduló előtt szögezte le egy R. V. névre hallgató irodalmár a következő tényt: „Ő nem vajdasági magyar, hanem jugoszláv.” Nem értettem volna meg máig.