La Rochefoucauld
(1613. szeptember 15.–1680. március 17.)
A szerelem legnagyobb csodája, hogy kigyógyít a kacérságból, ezt mondja Rochefoucauld francia aforizmaszerző, aki maximákban élte ki szenvedélyeit. Sokat tudhatott a szexről, a szerelemről, a hatalomról, és hogy mit jelent, amikor ez a három párhuzamosan jelenik meg a társadalomban egyetlen hatalmi ágként. Élete szerencsésen a nehezen tanuló, de nem felejtő Bourbonok, a beteges XIII. és a kéjsóvár XIV. Lajosok uralkodása alá esik, de nem hagyható ki Richelieu, Mazarin, és a harmincéves háború sem. Részese az udvar cselszövéseinek, nem marad ki a Fronde (főnemesi, főpapi lázadás) harcaiból sem. Befejeztével kiszorul az államügyekből, életét átállítja filozófiára, irodalomra. Aforizmái vélhetőleg addig maradnak érvényesek, amíg három ember él a földön. Gonoszul metsző pontossággal beszél az ember örök tulajdonságairól. Descartes (1596–1650), Racine (1639–1699), Jean de la Fontaine (1621–1695), Louis Saint-Simon (1675–1755), Moliére (1622–1673) és Pascal (1623–1662) pályatársa. Jó kis csatársor.
Ha a kedves Olvasó alkalmasint nem talál választ anyja, apja, főnöke, beosztottja, felesége, szeretője viselkedésére, nem érti, mi történik, forduljon Rochefoucauld mesterhez. Megoldást ugyan nem kínál, de segítséget a értéshez mindenképpen. Néha az is megnyugtató, ha látjuk, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik úgy jártak, ahogy.
Francois de La Rochefoucauld francia író (1613. szeptember 15.–1680. március 17.)
Maximák
- Az igazi barát a legnagyobb kincs – és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.”
- “Semmi sem gátolja annyira, hogy természetesek legyünk, mint az, ha természetesnek akarunk látszani.”
- “Az igazság szeretete a legtöbb emberben nem egyéb, mint félelem az igazságtalanság elszenvedésétől.”
- “A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem ha neki tárjuk fel az övéit.”
- “Ha szemrehányást teszünk valakinek, mert hibázott, akkor nem annyira a jóság, mint inkább a gőg szól belőlünk, s kifogásaink korántsem a másik jó útra terelését, hanem inkább a magunk tökéletességének fitogtatását célozzák.”
- “Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak a boldogsága, akiket irigylünk.”
- “A szerelmeseket azért nem untatja az együttlét, mert mindig önmagukról beszélnek.”
- “Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van, és nem színlelheti ott, ahol nincs.” (La Rochefoucauld)
